Ma délelőtt a Szentatya a Vatikáni Apostoli Palotában audiencián fogadta a Neokatekumenális Út felelőseit.

Az alábbiakban közöljük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!

Kedves testvérek,
queridos hermanos y hermanas,
jó reggelt és szívből köszöntelek benneteket!

Örömmel találkozom veletek ilyen nagy számban. Köszöntöm a Neokatekumenális Út Nemzetközi Csoportjának tagjait: Kiko Argüellót, María Ascensión Romerót és Mario Pezzi atyát, valamint a veletek lévő püspököket és papokat.

Külön gondolok az itt jelen lévő családokra is: ti a missziós lendület és annak a vágynak a látható jelei vagytok, amelynek mindig az egész Egyházat kell éltetnie: hirdetni az evangéliumot az egész világnak, hogy mindenki megismerhesse Krisztust.

Ez a vágy mindig is éltette, és ma is táplálja a Neokatekumenális Út életét, karizmáját, valamint evangelizációs és kateketikai tevékenységét, amelyek értékes hozzájárulást jelentenek az Egyház életéhez. Különösen azok számára, akik eltávolodtak, vagy akiknek hite elhalványult, egy olyan lelki út lehetőségét kínáljátok, amelyen újra felfedezhetik a keresztség értelmét, felismerhetik a kapott kegyelmi ajándékot, és ezáltal meghallhatják meghívásukat arra, hogy az Úr tanítványai és tanúi legyenek a világban.

E szellemtől vezérelve ott is fellobbantottátok az evangélium tüzét, ahol az már kialudni látszott, és sok embert, valamint keresztény közösséget kísértetek, felébresztve bennük a hit örömét, segítve őket Jézus megismerésének szépségét újra felfedezni, és előmozdítva lelki növekedésüket, valamint tanúságtétel iránti elkötelezettségüket.

Külön szeretném kifejezni hálámat – a formátorok és a katekéták mellett – a családoknak is, akik a Lélek belső indítását elfogadva elhagyják a mindennapi élet biztonságát, és misszióba indulnak, akár távoli és nehéz területekre is, azzal az egyetlen vággyal, hogy hirdessék az evangéliumot és tanúskodjanak Isten szeretetéről. Így a családokból, katekétákból és papokból álló itineráns csoportok részt vesznek az egész Egyház evangelizáló küldetésében, és – amint Ferenc pápa mondta – hozzájárulnak a hit „felébresztéséhez” azokban a „nem keresztényekben, akik soha nem hallottak Jézus Krisztusról”, valamint sok megkereszteltben is, akik – bár keresztények – „elfelejtették, ki Jézus Krisztus” (Beszéd a Neokatekumenális Út tagjaihoz, 2015. március 6.).

A Neokatekumenális Út megélése és a küldetés folytatása ugyanakkor belső éberséget és bölcs megkülönböztető képességet is kíván tőletek, hogy felismerjétek azokat a kockázatokat, amelyek mindig jelen vannak a lelki és egyházi életben.

Ti mindenkinek a keresztség újrafelfedezésének útját kínáljátok, és ez a szentség – amint tudjuk – Krisztussal egyesít bennünket, és az ő testének élő tagjaivá, egyetlen népévé és egyetlen családjává tesz. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy mi vagyunk az Egyház, és hogy ha a Lélek mindenkinek sajátos megnyilvánulást ad, azt – miként Pál apostol emlékeztet – „a közjó érdekében” adja (1Kor 12,7), vagyis magának az Egyháznak a küldetéséért. A karizmáknak mindig Isten országát és Krisztus egyetlen Egyházát kell szolgálniuk, amelyben Isten egyetlen ajándéka sem fontosabb a többinél – kivéve a szeretetet, amely mindegyiket tökéletesíti és összhangba hozza –, és egyetlen szolgálat sem válhat okává annak, hogy valaki jobbnak tartsa magát testvéreinél, vagy kizárja azokat, akik másként gondolkodnak.

Ezért benneteket is arra hívlak, akik az Úrral való találkozásból éltek és őt követitek a Neokatekumenális Úton, hogy legyetek az egység tanúi. Küldetésetek sajátos, de nem kizárólagos; karizmátok különleges, de az Egyház életében jelen lévő többi ajándékkal közösségben hoz gyümölcsöt; a jó, amit tesztek, jelentős, de célja mindig az, hogy az emberek megismerjék Krisztust, tiszteletben tartva mindenki életútját és lelkiismeretét.

Mint a Lélekben való egység őrzőit, arra buzdítalak benneteket, hogy lelkiségeteket úgy éljétek meg, hogy soha ne szakadjatok el az egyházi test többi részétől, hanem a plébániák és az egyházi közösségek mindennapi lelkipásztori életének élő részei legyetek, teljes közösségben testvéreitekkel, különösen a papokkal és a püspökökkel. Haladjatok előre örömmel és alázattal, minden bezárkózástól mentesen, a közösség építőiként és tanúiként.

Az Egyház elkísér benneteket, támogat benneteket, és hálás mindazért, amit tesztek. Ugyanakkor mindenkit emlékeztet arra, hogy „ahol az Úr Lelke van, ott szabadság van” (2Kor 3,17). Ezért az evangélium hirdetésének, a katekézisnek és a lelkipásztori cselekvés különböző formáinak mindig mentesnek kell lenniük a kényszertől, a merevségtől és a moralizmustól, nehogy bűntudatot és félelmet keltsenek a belső felszabadulás helyett.

Kedves testvéreim, köszönöm elkötelezettségeteket, örömteli tanúságtételeteket, valamint az Egyházban és a világban végzett szolgálatotokat. Bátorítalak benneteket, hogy továbbra is lelkesedéssel haladjatok előre, és szívből megáldalak benneteket, miközben a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérem rátok, hogy kísérjen és oltalmazzon benneteket. Köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media