A Szentatya ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában audiencián fogadta a finn ökumenikus küldöttséget Szent Henrik ünnepe alkalmából.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Kedves testvéreim, jó reggelt!
Szeretettel köszöntöm mindnyájatokat, a finn ökumenikus küldöttség tagjait: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm 1,7).
Örömmel tölt el, hogy idén is eljöttetek Rómába zarándokként, hogy együtt ünnepeljük Szent Henrik ünnepét, a már jól bevált ökumenikus formában. Külön köszöntöm azokat, akik először vesznek részt ezen a zarándoklaton; ugyanakkor első alkalommal köszöntelek téged, kedves Raimo testvér, mint Helsinki új katolikus püspökét: az Úr áldja meg szolgálatodat!
Kedves Åstrand püspök úr, szívből köszönöm azokat a gondolatokat, amelyeket mindig olyan gazdagon oszt meg velünk, a szentek tanúságtételére való hivatkozásokkal és mély ökumenikus lelkülettel átszőve. Hálás vagyok az ajándékokért is, amelyek valóban figyelmesen megválasztottak.
Különösen megragadtak az úton levés értékéről és a zarándok Egyházról szóló gondolatai. A megkereszteltek közösségének tagjaiként úton vagyunk, és közös célunk Jézus Krisztus. Ez a cél nem távoli és nem elérhetetlen, mert Urunk irgalmában elénk jött: az Ige megtestesülésében közel lett hozzánk, sőt Ő maga lett az Út, hogy biztonsággal járhassunk a világ sokszor megtévesztő kereszteződései és hamis irányjelzései között.
A szentek olyan testvéreink, akik ezt az utat végigjárták, és eljutottak a célhoz. Élő tanúként kísérnek bennünket Krisztusról, aki a mi Utunk, Igazságunk és Életünk. Bátorítanak, hogy megmaradjunk a tanítványság útján akkor is, amikor nehézségekbe ütközünk, amikor elesünk. Mint az Isten által meggyújtott fények, előttünk ragyognak, hogy ne tévesszük szem elől a célt. „Bízzatok Isten kegyelmében – mondják nekünk –, Ő szeret titeket, és benneteket is a szentségre hív” (vö. Róm 1,7).
Hallgatva az Ön szavait és hallva az Önök egyházi valóságairól szóló beszámolót, hálát adtam Istennek, mert voltak idők, amikor úgy tűnt, hogy a szentek tisztelete inkább megosztja, mintsem egyesíti a katolikus és az ortodox hívőket egyfelől, valamint az evangélikus híveket másfelől. Ennek azonban nem így kell lennie, és valójában soha nem is volt így Isten szent és hűséges népének hitében. Az eucharisztikus liturgiában így imádkozunk mennyei Atyánkhoz: „A szentek sokasága hirdeti nagyságodat, mert érdemeik megkoronázásával kegyelmed művét koronázod meg” (A szentek prefációja I). Ugyanakkor az Confessio Augustana 21. cikke is kijelenti, hogy „a szentekről meg kell emlékezni, hogy megerősödjék hitünk, amikor látjuk, miként részesültek kegyelemben és miként segítette őket a hit, valamint hogy példát vegyünk jó cselekedeteikről”.
Kedves testvéreim, felidéztetek néhány nagy északi szentet: Szent Brigittát, Szent Henriket és Szent Olávot. Ez arra emlékeztet, amit Szent II. János Pál pápa írt az Ut unum sint kezdetű enciklikában: „Szeretném – idézem – felidézni azt az imatalálkozót, amely a Szent Péter-bazilikában, a vesperás ünneplése során egyesített engem a svéd és a finn evangélikus egyház prímásaival Szent Brigitta szentté avatásának hatszázadik évfordulója alkalmából. […] Ez példaértékű, mert az egységért való imádkozás kötelességének tudata az Egyház életének szerves részévé vált” (25). Ha Szent Oláv halálának 2030-ban esedékes ezredik évfordulója képes lesz inspirálni és elmélyíteni az egységért mondott imádságunkat és közös utunkat, az ajándék lesz az egész ökumenikus mozgalom számára.
Szeretteim, köszönöm, hogy ez a veletek való találkozás élő jele a tegnap kezdődött, a keresztények egységéért tartott imahétnek. Tegyünk róla, hogy ez az ökumenikus találkozás ne puszta formasággá váljon, és ne legyen öncélú: mindig táplálja a Szentlélek éltető ereje, és maradjon nyitott a legszegényebb és leginkább elfeledett testvérek, valamint azok felé is, akik elhagyatottnak érzik magukat Istentől, és akik elveszítették a hit és a remény útját.
Most pedig szeretnélek meghívni benneteket, hogy együtt imádkozzuk az Úr imádságát. Mindannyian megtehetjük ezt a saját nyelvünkön. Forduljunk mennyei Atyánkhoz: „Mi Atyánk…”
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
