XIV. Leó pápa ma délelőtt, a Vatikáni Apostoli Palotában audiencián fogadta a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány és a Katolikus Kutatóegyetemek Stratégiai Szövetsége által szervezett „Mesterséges intelligencia és közös otthonunk gondozása” című konferencia résztvevőit.
Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya beszédét, amelyet az audiencia során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Béke legyen veletek!
Jó reggelt, jó reggelt! Örülök, hogy látom önöket, üdvözlöm mindnyájukat!
Örömmel köszöntöm a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány tagjait és a Katolikus Kutatóegyetemek Stratégiai Szövetségének résztvevőit.
Egy rendkívül fontos témában végzett kutatásuk közzététele alkalmából találkozunk. A mesterséges intelligencia megjelenését ugyanis gyors és mélyreható társadalmi változások kísérik, amelyek az emberi személy olyan alapvető vonásait érintik, mint a kritikus gondolkodás, a megkülönböztetés képessége, a tanulás, valamint az interperszonális kapcsolatok világa.
Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése valóban a közjót szolgálja, és ne csupán a gazdasági javakat és a hatalmat összpontosítsa kevesek kezében? Mint bizonyára tudják, napjaink piacain éppen a mesterséges intelligencia területe számít a legértékesebbnek. A kérdés sürgető, hiszen ez a technológia már most is milliók életére gyakorol konkrét hatást, nap mint nap és a világ minden részén. Ahogy az Egyház Társadalmi Tanítása emlékeztet bennünket, és ahogy az önök interdiszciplináris munkájából is kitűnik, e kihívás megválaszolásához egy még mélyebb kérdést kell feltennünk: mit jelent embernek lenni ebben a korszakban?
Az ember arra hivatott, hogy az alkotó munkájának társa legyen, nem pedig a mesterséges technológia által előállított tartalmak passzív fogyasztója. Méltóságunk abban áll, hogy képesek vagyunk elmélyülten gondolkodni, szabadon dönteni, önzetlenül szeretni, és hiteles kapcsolatba lépni másokkal. A mesterséges intelligencia kétségtelenül új távlatokat nyitott a kreativitás előtt, ugyanakkor aggodalomra ad okot az igazságra és a szépségre való nyitottságunkra, valamint a rácsodálkozásra és a szemlélődésre való képességünkre gyakorolt lehetséges hatása miatt. Annak felismerése és tiszteletben tartása, ami az emberi személy sajátja és ami fejlődésének harmóniáját biztosítja, elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő keretet alkossunk a mesterséges intelligencia következményeinek kezelésére.
És itt fontos megállnunk egy olyan aggodalomnál, amelynek mélyen meg kell érintenie a szívünket: gyermekeink és fiataljaink szabadsága és lelki élete, valamint a technológia intellektuális és neurológiai fejlődésükre gyakorolt lehetséges hatásai. Az új nemzedékeket segítenünk kell, és nem akadályoznunk az érettség és a felelősség vállalása felé vezető úton. A társadalom jóléte attól függ, hogy képessé tesszük-e őket tehetségük kibontakoztatására, és arra, hogy szabad szívvel és nagylelkűen válaszoljanak korunk kihívásaira és embertársaik szükségleteire. A hatalmas mennyiségű adathoz és ismerethez való hozzáférés képessége nem azonos azzal, hogy ezekből értelmet és értéket tudjunk meríteni. Ez utóbbihoz szükség van arra is, hogy készek legyünk szembenézni létünk misztériumával és végső kérdéseivel – olyan valóságokkal, amelyeket a mai uralkodó kulturális és fejlődési modellek gyakran háttérbe szorítanak, sőt kigúnyolnak. Ezért kulcsfontosságú, hogy lehetővé tegyük a fiatalok számára: saját intelligenciájukkal tanulják meg használni ezeket az eszközöket, nyitottan az igazság keresésére, a lelki és testvéri életre, miközben tágítják álmaik és érett döntéseik horizontját. Támogassuk vágyukat arra, hogy mások és jobbak legyenek, mert talán soha nem volt ennyire világos, hogy az emberi fejlődésről alkotott elképzeléseinkben gyökeres fordulatra van szükség.
Ahhoz, hogy fiataljainkkal együtt olyan jövőt építsünk, amely a mesterséges intelligencia lehetőségeit is a közjó szolgálatába állítja, vissza kell adnunk és meg kell erősítenünk a bizalmat abban, hogy az ember képes meghatározni e technológiák fejlődését. Ezt a bizalmat azonban mindinkább aláássa az a bénító elképzelés, hogy a technológiai fejlődés elkerülhetetlen és irányíthatatlan folyamat. Ennek ellensúlyozásához összehangolt és közös fellépés szükséges: a politika, az intézmények, a vállalkozások, a pénzügyi szektor, az oktatás, a kommunikáció, a civil társadalom és a vallási közösségek részvételével. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy közös felelősséget vállaljunk. Olyan elköteleződésre van szükség, amely minden profit- és részérdek előtt áll – amelyek egyébként mindinkább kevesek kezében összpontosulnak. Csak széleskörű részvétel és minden hang tiszteletteljes meghallgatása – még a legszerényebbeké is – teheti lehetővé e nagyszabású célok elérését. Ebben az összefüggésben a Centesimus–SACRU által végzett kutatómunka valóban értékes hozzájárulást jelent.
Köszönöm, kedves barátaim, és bátorítalak benneteket, hogy kreatívan haladjatok tovább a Szentírás és az Egyház Tanítóhivatalának útmutatása szerint. Kísérjen benneteket a Boldogságos Szűz Mária közbenjárása, és adom rátok apostoli áldásomat.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
