Ma délelőtt a Szentatya audiencián fogadta a Házasság- és Családtudományok II. János Pál Pápai Teológiai Intézete tanárait és hallgatóit.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!

Jó reggelt, buenos días, good morning!

Kedves testvéreim,

örömmel köszöntelek benneteket, akik a Házasság- és Családtudományok II. János Pál Pápai Teológiai Intézet nemzetközi tudományos közösségéhez tartoztok. Köszöntöm a nagykancellárt, Baldassare Reina bíborost, a dékánt, Monsignore Philippe Bordeyne atyát, a Rómán kívüli tagozatok helyettes dékánjait, a professzorokat, a jótevőket, valamint mindnyájatokat, kedves hallgatók és öregdiákok, akik különböző országokból érkeztetek a jubileumra. Legyenek mindannyian üdvözölve!

A különböző társadalmi, gazdasági és kulturális környezetekben különféle kihívásokkal kell szembenéznünk: mindig és mindenütt azonban arra vagyunk hivatottak, hogy támogassuk, védelmezzük és előmozdítsuk a családot, mindenekelőtt az evangéliumhoz hű életformával. A család törékenysége és értéke – a hit és a józan ész fényében szemlélve – képezi tanulmányaitok tárgyát, amelyeket azért műveltek, hogy szolgáljátok a jegyeseket, akik házastársakká válnak, a házaspárokat, akik szülőkké lesznek, és a gyermekeiket, akik mindnyájuk számára a szeretet által megújult emberiség ígéretét hordozzák. Intézetük hivatása, amely Szent II. János Pál prófétai látomásból született az 1980-as családról szóló szinódus nyomán, így még világosabbá válik: egyetlen, a különböző kontinenseken jelen lévő akadémiai testületet alkotni, hogy a házastársakhoz és családokhoz a lehető legközelebb kerülve választ adjon a képzés igényeire. Ily módon könnyebben kialakíthatók a helyi valóságokhoz igazodó lelkipásztori irányvonalak, amelyeket az Egyház élő hagyománya és társadalmi tanítása ihlet.

Az egész Egyház küldetésében és útjában részt véve Intézetük hozzájárul a pápai tanítóhivatal mélyebb megértéséhez, valamint a családi élet, a munka világa és a társadalmi igazságosság közötti párbeszéd folyamatos megújításához. Foglalkozik olyan aktuális kérdésekkel, mint a béke, az élet és az egészség védelme, az átfogó emberi fejlődés, a fiatalok foglalkoztatása, a gazdasági fenntarthatóság és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség – mindezek olyan tényezők, amelyek befolyásolják a házasságkötés és a gyermekvállalás döntését. Ebben az értelemben sajátos küldetésük az igazság kutatása és közös tanúságtétele: e feladat teljesítése során a teológia arra hivatott, hogy párbeszédet folytasson a házasságot és családot vizsgáló különböző tudományágakkal, s ne elégedjék meg azzal, hogy beszél az igazságról, hanem élje is azt a Szentlélek kegyelmében, Krisztus példáját követve, aki tetteivel és szavaival kinyilatkoztatta nekünk az Atyát.

Az evangélium hirdetése, amely átalakítja az életet és a társadalmat, arra ösztönöz bennünket, hogy összehangolt és átfogó kezdeményzéseket támogassunk a család érdekében. Egy ország társadalmi és politikai életének minősége elsősorban azon mérhető, mennyire teszi lehetővé a családok számára, hogy jól éljenek, hogy legyen idejük egymásra, ápolva azokat a kötelékeket, amelyek összetartják őket. Egy olyan társadalomban, amely gyakran a termelékenységet és a gyorsaságot a kapcsolatok rovására magasztalja, sürgetővé válik, hogy időt és teret adjunk vissza a szeretetnek, amelyet a családban tanulunk – ahol a bizalom, az ajándékozás és a megbocsátás első tapasztalatai szövődnek össze, s ezek alkotják a társadalmi élet szövetét.

Meghatódva emlékszem elődöm, Ferenc pápa szavaira, amikor gyengéden szólt a gyermeket váró nőkhöz, arra kérve őket, hogy őrizzék meg annak örömét, hogy új életet hordoznak a világra (vö. Amoris laetitia, 171). Szavai egyszerű és mély igazságot fogalmaznak meg: az emberi élet ajándék, és mindig tisztelettel, gondoskodással és hálával kell befogadni. Ezért, szembesülve azzal a valósággal, hogy oly sok anya magányos vagy kirekesztett körülmények között éli meg a terhességet, kötelességemnek érzem, hogy emlékeztessem őket arra, hogy a társadalomnak és az Egyháznak állandó erőfeszítéseket kell tennie az anyaság teljes méltóságának helyreállítására. Ennek érdekében konkrét kezdeményezésekre van szükség: olyan politikákra, amelyek megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosítanak; olyan képzési és kulturális kezdeményezésekre, amelyek felismerik az együtt-teremtés szépségét; olyan lelkipásztori gondoskodásra, amely közelséggel és odafigyeléssel kíséri a nőket és a férfiakat. Az így megbecsült anyaság és apaság semmiképpen sem teher, amely a társadalmat terheli, hanem remény, amely erősíti és megújítja azt.

Kedves professzorok és hallgatók, az Önök hozzájárulása a családról vonatkozó egyházi társadalmi tanítás fejlesztéséhez megfelel annak a küldetésnek, amelyet Ferenc pápa a Summa familiae cura című levelében az Önök Intézetére bízott, ahol azt írta: „A család központi szerepe közösségeink lelkipásztori megtérésének és az Egyház missziós átalakulásának útjain megköveteli, hogy – még az akadémiai képzés szintjén is – a házasságról és a családról való elmélkedésben soha ne vesszen el a lelkipásztori perspektíva és az emberiség sebeire való figyelem.” Ezekben az években az Önök Intézete üdvözölte a Veritatis gaudium apostoli konstitúció jelzéseit és egy olyan teológiára vonatkozóan, amely nyitott és dialogikus gondolkodást művel, „a találkozás kultúráját minden hiteles és életerős kultúra között, az egymás ajándékainak kölcsönös megosztása által, a fény terében, amelyet Isten minden teremtménye iránti szeretete tár fel” (4b. p.). Ezért törekedtek arra, hogy a Kinyilatkoztatás fényében inter- és transzdiszciplináris módszert alkalmazzatok (vö. uo., 4c. p). Ebben a perspektívában a filozófiai és teológiai tanulmányok jól bevált alapjait más tudományágakkal való kölcsönhatásban gazdagítja, lehetővé téve számotokra, hogy fontos kutatási területeket tárjatok fel.

Ezek közül további elkötelezettségként szeretném felidézni a család és az Egyház társadalmi tanítása közötti kapcsolat elmélyítését. Az út két egymást kigészítő irányt vehet: a családról szóló tanulmányt mint az Egyház által a társadalmi életre vonatkozóan javasolt bölcsesség örökségének nélkülözhetetlen fejezetét, és – kölcsönösen – a családdal kapcsolatos tapasztalatokkal és dinamikával való gazdagításnak az örökségét, hogy jobban megértsük az Egyház társadalmi tanításának alapelveit. Ez a figyelem lehetővé tenné annak a II. Vatikáni Zsinat által felidézett és elődeim által többször megerősített intuíciónak a kibontakoztatását, amely a családban a társadalom első sejtjét látja, mint az emberiség eredeti és alapvető iskoláját.

A lelkipásztor szolgálat területén tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a tendenciákat, amelyek a világ számos régiójában a házasságot nem becsülik, sőt elutasítják. Arra szeretném meghívni Önöket, hogy a házasság szentségére való felkészülésről szóló elmélkedésükben figyeljenek Isten kegyelmének működésére minden férfi és nő szívében. Még ha a fiatalok olyan döntéseket is hoznak, amelyek nem felelnek meg az Egyház által Jézus tanítása szerint javasolt utaknak, az Úr továbbra is kopogtat szívük ajtaján, és felkészíti őket egy új belső meghívás befogadására. Ha teológiai és lelkipásztori kutatásotok az Úrral folytatott imádságos párbeszédben gyökerezik, bátorságotok lesz új szavak megtalálásához, amelyek mélyen megérinthetik a fiatalok lelkiismeretét. Korunkat ugyanis nemcsak a szíveket megzavaró feszültségek és ideológiák jellemzik, hanem a lelkiség, az igazság és az igazságosság iránti vágy növekedése, különösen a fiatalok körében. Ennek a vágynak a befogadása és gondozása mindannyiunk  számára az egyik legszebb és legsürgetőbb feladat.

Végezetül arra szeretném Önöket bátorítani, hogy folytassák a szinódusi utat, amely a képzés szerves részét képezi. Különösen egy nemzetközi egyetemen szükséges gyakorolni egymás meghallgatását, hogy jobban felismerjük, hogyan tudunk együtt növekedni a házasság és a család szolgálatában. Mindig merítsetek „keresztségi hivatásotokból, a középpontba állítva a Krisztussal való kapcsolatot és testvéreitek befogadását, kezdve a legszegényebbekkel” (Beszéd a Római egyházmegyéhez, 2025. szeptember 19.). Ily módon azt fogjátok tenni, ami minden jó családban megtörténik, tanulva éppen abból a valóságból, amelyet szolgálni kívántok. Ahogy a Püspöki Szinódus legutóbbi közgyűlésének záródokumentuma megállapítja, „a családok kiváltságos helyei a szinódusi egyház alapvető gyakorlatainak megtanulására és megtapasztalására. A törések és szenvedések ellenére, amelyeket a családok átélnek, továbbra is olyan helyek maradnak, ahol megtanuljuk kicserélni a szeretet, a bizalom, a megbocsátás, a kiengesztelődés és a megértés ajándékát” (35. p.). Valóban sokat lehet tanulni a hit átadásában, a meghallgatás és az imádság mindennapi gyakorlatában, a szeretetre és a békére való nevelésben, a migránsokkal és az idegenekkel való testvéri közösségben, valamint a közös otthonról való gondoskodásban. Mindezekben a dimenziókban a családi élet megelőzi tanulmányainkat, és tanít bennünket, különösen az odaadás és a szentség tanúságtételei által.

Kedves diákok, kedves professzorok, kezdjétek az új tanévet reménnyel telve, abban a bizonyosságban, hogy az Úr Jézus mindig támogat bennünket az igazságának és életének Lelkének kegyelmével. Mindnyájatokra szívből adom apostoli áldásomat. Köszönöm nektek.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media