Az alábbiakban közzétesszük azt az üzenetet, amelyet XIV. Leó pápa a 2025. szeptember 6-12. között Bangladesben zajló vallásközi találkozó résztvevőihez intézett:

A Szentatya üzenete:

Örömmel küldöm baráti üdvözletemet a bangladesi vallásközi találkozó résztvevőinek. Mindenekelőtt azt a békét kívánom nektek, amely egyedül Istentől származhat – olyan békét, amely „fegyvertelen és lefegyverző, alázatos és kitartó”, és amely „mindig a szeretetet keresi, mindig a közelséget keresi, mindenekelőtt azokhoz, akik szenvednek” (Urbi et Orbi, 2025. május 8.).

Nagyra értékelem a találkozó szervezőit, amiért a „Testvérek közötti harmónia kultúrájának előmozdítása” témát választották. Valóban, ez a téma tükrözi azt a testvéri nyitottságot, amelyet a jóakaratú emberek igyekeznek más vallási hagyományok tagjaival ápolni. Továbbá abból a meggyőződésből fakad, hogy az emberi közösségünk valóban egy, eredetében és végső rendeltetésében egyaránt, Isten alatt (vö. II. Vatikáni Zsinat, Nostra Aetate nyilatkozat, 1965. október 28., 1). Mindnyájan az ő gyermekei vagyunk, ezért testvérek is. Egy családként közösen osztozunk abban a lehetőségben és felelősségben, hogy továbbra is ápoljuk a harmónia és a béke kultúráját.

Ebben az összefüggésben joggal beszélhetünk a „kultúráról” két értelemben is. A kultúra jelentheti a művészeteknek, eszméknek és társadalmi intézményeknek azt a gazdag örökségét, amely jellemzi az egyes népeket. Ugyanakkor a kultúra érthető úgy is, mint egy olyan tápláló környezet, amely elősegíti a növekedést. Ahogyan egy egészséges ökoszisztéma lehetővé teszi, hogy különféle növények egymás mellett virágozzanak, úgy egy egészséges társadalmi kultúra is lehetővé teszi, hogy különböző közösségek harmóniában bontakozzanak ki. Ilyen kultúrát azonban gondosan kell művelni. Szüksége van az igazság napfényére, a szeretet vizére és a szabadság és igazságosság talajára. A történelem fájdalmas pillanataiból tudjuk, hogy amikor a harmónia kultúráját elhanyagolják, a békét megfojthatják a gyomok. A gyanakvás gyökeret ver; a sztereotípiák megmerevednek; a szélsőségesek pedig kihasználják a félelmeket, hogy megosszák az embereket. Együtt, a vallásközi párbeszéd útitársaiként olyanok vagyunk, mint a kertészek, akik ezt a testvériség mezejét gondozzák: segítünk termékennyé tenni a párbeszédet, és kigyomláljuk az előítéletek gyomait.

Valóban, már maga ez az alkalom, amelyet ma együtt megéltek, gyönyörű tanúságtétel. Megerősíti, hogy a hitbeli vagy származásbeli különbségeknek nem kell megosztaniuk bennünket. Ellenkezőleg, a barátságban és a párbeszédben való találkozás cselekedete által együtt állunk szembe a megosztás, a gyűlölet és az erőszak erőivel, amelyek túl gyakran sújtották az emberiséget. Ahol mások bizalmatlanságot vetettek, mi a bizalmat választjuk; ahol mások félelmet kelthetnek, mi a megértésre törekszünk; ahol mások az eltéréseket akadálynak tekintik, mi azokat a kölcsönös gazdagodás útjainak ismerjük fel (vö. Ferenc pápa, Ökumenikus és vallásközi találkozó a békéért, 2017. december 1.).

Valóban, a harmónia kultúrájának építése nemcsak az eszmék megosztását jelenti, hanem a konkrét tapasztalatokét is. Amint Szent Jakab emlékeztet bennünket: „Az Isten, az Atya előtt tiszta és szeplőtelen vallásosság ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban” (Jak 1,27). Ebből a nézőpontból mondhatjuk, hogy a vallásközi barátság valódi mércéje a készségünk arra, hogy együtt álljunk ki a társadalom legsebezhetőbbjeinek szolgálatában. Banglades az elmúlt években már tanúja volt ennek az egységnek, amikor különböző vallású emberek összefogtak szolidaritásban és imádságban természeti katasztrófák vagy tragédiák idején. Az ilyen gesztusok hidakat építenek – a vallások között, az elmélet és a gyakorlat között, a közösségek között – hogy minden bangladesi, és valóban az egész emberiség, a bizalmatlanságból a bizalomra, az elszigeteltségből az együttműködésre léphessen át. Ezek a tettek ugyanakkor megerősítik a közösségek ellenálló képességét a megosztás hangjaival szemben. Minden jóban való együttműködés a leghatékonyabb ellenszere azoknak az erőknek, amelyek ellenségeskedésbe és agresszióba akarnának sodorni bennünket. Amikor a párbeszéd tettekben is megvalósul, erőteljes üzenet hangzik fel: hogy a béke, nem pedig a konfliktus a legdrágább álmunk, és ennek a békének az építése olyan feladat, amelyet együtt vállalunk.

Ezekkel az érzésekkel szeretném megerősíteni a Katolikus Egyház elkötelezettségét, hogy ezen az úton veletek együtt járjon. Előfordulhat, hogy félreértések vagy múltbéli sebek lassítják lépteinket. Mégis bátorítsuk egymást a kitartásra. Minden csoportos beszélgetés, minden közös szolgálati projekt vagy megosztott étkezés, minden udvariassági gesztus egy más vallású szomszéd felé – mindezek olyan téglák, amelyekből felépül az, amit Szent II. János Pál „a szeretet civilizációjának” nevezett (Üzenet a béke világnapja alkalmából, 2001. január 1.).

Biztosítalak benneteket testvéri szeretetemről és imáimról. A Magasságos áldjon meg mindannyiótokat, családjaitokat és közösségeiteket. Áldja meg országotokat egyre mélyülő harmóniával és békével. És áldja meg világunkat, amelynek olyan sürgősen szüksége van a testvériség fényére.

Vatikán, 2025. augusztus 28.

XIV. Leó pápa

forrás: Bollettino
kép: AsiaNews