Ma reggel a Vatikáni Bazilikában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az umbriai egyházmegyék jubileumi zarándoklatának résztvevőit.
Az alábbiakban közöljük a pápa üdvözlő szavait a jelenlévőknek:
Kedves testvéreim, üdvözöllek benneteket!
Szeretettel üdvözlöm Őeminenciáját, a jelen lévő püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket és mindannyiótokat.
Eljöttetek, hogy megtegyétek a jubileumi zarándoklatot, amelynek fizikai útvonala egy sokkal fontosabb lelki utat, a megtérés és megújulás útját szimbolizálja. Együtt tettetek meg egy szakaszt az úton, imádkozva és elmélkedve; átléptétek a Szent Kaput, amelynek átlépése – a megbocsátásban – mindannyiótok számára egy új élet kezdetét jelentette; hamarosan megünneplitek az Eucharisztia szentségét, amelynek során mindent, amik vagytok és amitek van, felajánljátok az Úrnak, a Szentlélek által egyesülve egyetlen Testben.
Ti egy sok szempontból gyönyörű régióból jöttök: Olaszország zöld szívéből, buja természetével; művészeti kincsesládájából, falvaival és hagyományaival; a szentek földjéről. Mindegyik közösségeteknek megvan a maga egyedi története ebben a tekintetben, jól ismert neveket és kevésbé ismert történeteket idézve fel. Látva benneteket itt együtt, eszembe jut Krisztus testének szépsége, annak sokszínű harmóniája (vö. 1Kor 12,12-19). Erre utalnak a földjeitek panorámái is, ahol a teremtés összeolvad az ember munkájával, és a művészet és a természet kölcsönösen utalnak egymásra.
De mindenekelőtt erről tanúskodnak azok a szentség évszázadai, amelyeknek a ti vidékeitek színhelyei voltak: misztikusok és bűnbánók, költők és teológusok, csendes remeték, hitben és bátorságban gazdag asszonyok, lelkes fiatalok jártak itt, akik korszakról korszakra ugyanazt a csodálatos örökséget adták át egymásnak: Jézus evangéliumát. Nehéz lenne közülük néhányat megemlíteni anélkül, hogy másokat kihagynánk. Szeretném azonban emlékeztetni arra, hogy éppen az ő jóságukból merített ihletet és erőt az a nagyon fiatal szent, akit vasárnap avattak szentté. Ez azért fontos, mert emlékeztet bennünket arra, hogy a kincs, amelyet kaptunk, tovább növekszik: a szőlő virágzik és gyümölcsöt terem, a jó must erjed és illatát árasztja.
Szent VI. Pál azt mondta, hogy „ez a világ, amelyben élünk, szépségre szorul, hogy el ne süllyedjen a kétségbeesésben” (Üzenet a művészekhez, 1965. december 8., 4), és hozzátette: „A szépség […] az az értékes gyümölcs, amely ellenáll az idő múlásának, amely egyesíti a nemzedékeket és csodálatban kapcsolja össze őket” (uo.). Ti különböző szempontból körül vagytok véve vele: értékeljétek, szeressétek, hagyjátok, hogy Istenről beszéljen nektek, és ti is hirdessétek azt. Arra buzdítalak benneteket, hogy így éljétek meg ezt az eucharisztikus szertartást is: hálásan, egységben, figyelmesen, csodálkozva és készen arra, hogy az oltárról a szeretet és a béke misszionáriusaként induljatok el.
Szívből áldom mindannyiótokat és közösségeiteket.
Énekeljük együtt a Pater noster-t.
