Az alábbiakban közöljük a Szentatya, XIV. Leó pápa videóüzenetének szövegét, amelyet az „Ankawa Youth Meeting” alkalmából küldött, amelyet 2026. július 8. és 11. között rendeznek meg az iraki Erbili Főegyházmegyében:
Kedves fiatal barátaim!
Örömmel üdvözlöm mindannyiótokat, akik részt vesztek az Erbili Főegyházmegyében megrendezett Ankawa Ifjúsági Találkozón. Irak különböző részeiről érkeztetek, hogy a hit és a közösség légkörében összegyűljetek, és imádkozom azért, hogy ez mindnyájatok számára alkalom legyen arra, hogy növekedjetek a Jézussal és az egymással való barátságban. A fiatalkor az életnek az az időszaka, amelyet a nagy dolgok véghezvitelére és a világ megváltoztatására irányuló vágy jellemez. Ezzel kapcsolatban örömmel értesültem arról, hogy az idei találkozótok témájául a küldetést választottátok. Az Egyház alapvető küldetése, hogy Krisztus fényét terjesztve (vö. Jn 8,12) szolgálja a világot, és az embereket közösségbe vezesse Istennel. Ti is részt vesztek ebben a küldetésben, és számítok rátok, hogy segítetek alakítani az Egyházat – és a világot – az eljövendő években. Ahogy már korábban is mondtam, a fiatalok nem csupán az Egyház jövője, hanem a jelenje is.
Nem mindig könnyű a világ világosságának lenni (vö. Mt 5,14). Valójában jelenleg arra vagytok hívva, hogy ezt a fényt egy olyan helyzetben sugározzátok, amelyet gyakran háború és bizonytalanság bélyegez meg. Az Úr nagy bizalmat helyezett belétek azzal, hogy ezt a küldetést rátok bízta, és és jómagam is mélyen bízom bennetek. Krisztus fényének kell lennetek az olyan sötétség közepette, amely néha fojtogatónak vagy elsöprőnek tűnhet. Ne féljetek! És ne gondoljátok, hogy egyedül vagytok ebben a feladatban. Veletek vagyok; az Egyház veletek van. Helyezzétek bizalmatokat Jézusba; hallgassátok Őt az imádságban, kérjétek a lelkivezetés segítségét, és engedjétek, hogy Ő vezessen benneteket!
A fény sokféleképpen elengedhetetlen az élethez, és három olyan módot szeretnék megemlíteni, amely segíthet nektek ebben a küldetésben. Először is, a fény szükséges a látáshoz, ami emlékeztet bennünket a hit ajándékára. Az Istenbe vetett hit nem egy mechanizmus az élet nehézségeivel való megbirkózásra. Inkább a valóság felismerése és az igazságban való élet, amelynek során megtanuljuk úgy látni a világot, másokat és önmagunkat, ahogyan Isten látja azt. Ez megköveteli, hogy életutunkat úgy járjuk be, hogy szívünket és szemünket igazi hazánkra szegezzük (vö. Zsid 11,14), tudva, hogy Isten velünk van, még ha nem is láthatjuk Őt. Életmódotoknak továbbá tanúságot kell tennie hitetekről, hogy mások is megláthassák bennetek azt az igazságot és értelmet, amelyre ők maguk is vágynak, és így eljussanak ugyanazon fényben való részesedésre.
A fény második jellemzője, hogy meleget ad, ami a szeretetet szimbolizálja. Ahhoz, hogy a világ számára fény legyünk, először részesülnünk kell Krisztus fényében és életében. Ahhoz, hogy részt vehessünk a küldetésben, először élő kapcsolatot kell felfedeznünk Istennel. Meg kell tanulnunk megismerni Őt. Ha megnyílunk az Ő átalakító szeretete előtt, megkapjuk azt a kegyelmet, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy Jézust kövessük, és magunkévá tegyük azt az életet, amelyre Ő hív minket. Ezért olyan fontos, hogy minden nap időt szánjunk az imádságra, és a szentségek, különösen a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia révén közeledjünk Istenhez. Szívetek verjen gyökeret Isten irántatok érzett szeretetének szilárd alapján; fedezzétek fel Krisztus szívét, de ne féljetek életeteket Őrá építeni (vö. 1Jn 4,16). Ha így tesztek, nemcsak hogy eléritek a vágyott kiteljesedést, hanem képesek lesztek megosztani Isten szeretetének melegségét és kegyelmének megbékítő erejét a körülöttetek élő emberekkel is.
Végül pedig a fény elengedhetetlen a növekedéshez és az új élethez, és a remény képe. A szeretetben meggyökerezve különösen arra vagytok hívva, hogy a béke munkásai legyetek, hogy egyesítsétek a körülöttetek élőket, és másokba is elültessétek egy tartós békét hozó jövő reményét. Lehet, hogy nem tudjátok irányítani a helyzeteteket vagy azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznetek, de mindig dönthettek úgy, utat engedtek Krisztus békéjének, hogy az uralkodjon a szívetekben (vö. Kol 3,15). A remény erénye arra indít bennünket, hogy a menny felé tekintsünk. Ez nem azt jelenti, hogy megfeledkezünk a világról, hanem azt, hogy megvan bennünk a bizalom arra, hogy megosszuk vele a Krisztustól származó békét és életet – Annak fényét, aki megvilágítja az Új Jeruzsálemet (vö. Jel 21,23).
Kedves fiatalok! Soha ne kételkedjetek Isten jóságában, és ne féljetek attól a tervtől, amelyet az Úr mindannyiótok életére szánt. Jeremiás prófétának is nehéz pillanatokkal kellett szembenéznie, és ő tanúsítja, hogy az Úr tervei „a békesség tervei és nem a romláséi, hogy jövőt és reményt adjak nektek” (Jer 29,11). Mindannyiótokat az Egyház Anyja, Mária anyai oltalmába és vezetésére bízva imádkozom, hogy ezekben a lelki megújulás napjaiban Őbenne fedezzétek fel az Isten kegyelmére teljes mértékben rábízott élet igazi példaképét.
Áldjon meg mindnyájatokat a Mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Ámen.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
