Az alábbiakban közzétesszük azt a levelet, amelyet a Szentatya, XIV. Leó küldött az Amerikai Egyesült Államok megalapításának 250. évfordulója alkalmából:

A Szentatya levele

A Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 250. évfordulója alkalmából szívből jövő jókívánságaimat fejezem ki minden amerikainak. Ez a negyedszázados jubileum az Amerikai Egyesült Államok történelmének azt a meghatározó pillanatát – 1776. július 4-ét – jelöli meg, amely maradandó formában adott hangot a szabadság, az egyenlőség, a boldogságra való törekvés, az igazságosság és a demokratikus önkormányzatiság eszményeinek.

Két és fél évszázadon át az amerikaiak nemzedékei közösen munkálkodtak ezen elvek továbbvitelén – áldozatvállalás, szolgálat, innováció és polgári szerepvállalás révén. Ez az évforduló nem csupán arra hív meg, hogy megünnepeljük a nemzet e rendkívüli útját, hanem arra is, hogy elgondolkodjunk azon a felelősségen, amelyet e hazának fiai és leányai viselnek egymás iránt, valamint azon nemzedékek iránt, amelyek örökösei lesznek a ma alakuló nemzetnek.

Ezen elvek közül az egyik legféltettebb a vallásszabadság – vagyis minden ember azon joga, hogy lelkiismerete szerint imádhassa Istent, és hitét nyíltan, kényszertől vagy félelemtől mentesen gyakorolhassa. Ezen évforduló megünneplésekor fontos elismerni, hogy a vallásszabadság régóta központi eleme az „amerikai ígéretnek”, oltalmazva mind az egyéni méltóságot, mind a sokszínű nép békés együttélését.

Ugyanez a szabadság tette lehetővé a Katolikus Egyház számára, hogy gyökeret verjen és virágozzon az Egyesült Államokban, ami nem csupán saját tagjainak, hanem az egész nemzetnek a javára vált. Az Egyház hűséges fiaiként és leányaiként a katolikusok arra hivatottak, hogy létezésük minden dimenzióját átitassák Krisztus szeretetével (vö. 2Kor 5,14), megélve az Evangéliumot a mindennapi élet körülményei közepette. Ez az életmód hívta életre azt a számos jótéteményt, amellyel az Egyház az évek során hozzájárult e nemzet fejlődéséhez. Különösen is felidézem az oktatás, a szegények iránti kitüntetett figyelem, az egészségügy és az alapvető szociális ellátórendszerek terén végzett szolgálatát, hogy csak néhányat említsünk.

A Sapientiae christianae kezdetű enciklikában elődöm, XIII. Leó pápa azt írta, hogy „nincs jobb állampolgár… mint az a keresztény, aki szem előtt tartja kötelességét” (7. pont). Valójában a hit – ahelyett, hogy ellentétben állna az állampolgári felelősséggel – új erőt ad az igazságosságra, a békére és a közjóra való törekvésnek, tökéletességre vezetve a Teremtő által felkínált minden természetes ajándékot. Maga Szent Pál is arra buzdította az első keresztényeket, hogy imádkozzanak a hatalom hordozóiért, hogy Isten akaratával összhangban, békés életet élhessenek (vö. 1Tim 2,2). E tekintetben a katolikusok – az Isten és a haza iránti kötelességük hűséges teljesítése által – arra hivatottak, hogy továbbra is szolgálják a nemzetet, mint a szeretet civilizációja növekedésének kovásza (vö. Mt 13,33).

Az ezen ország fejlődését vezérlő elvek között szerepel minden emberi élet Isten által adott méltósága is, hiszen minden ember olyan elidegeníthetetlen értékkel bír, amely tiszteletet, oltalmat és gondoskodást követel. Ebben a szellemben ezen méltóság teljes megértése elvezet annak felismeréséhez, hogy az emberi életet a fogantatástól a természetes halálig védelmezni kell, és egy olyan társadalmat kell építeni, amelyben a kiszolgáltatottak, a szenvedők és az elfeledettek mindig együttérzésre, szolidaritásra és szeretetre találnak.

Az emberi élet védelme magában foglalja a bevándorlók befogadását, oltalmazását és megsegítését is, akiknek reményei, áldozatai és hozzájárulása ezen ország történelmének a kezdetektől fogva szerves részét képezik. Minden nemzedékben azok, akik a szabadságot, a lehetőségeket és a befogadó otthont keresték, segítettek formálni a nemzet karakterét. Együttérzéssel és nagylelkűséggel fogadni őket nem csupán a tevékeny szeretet cselekedete, hanem a minden emberi személyt megillető méltóság elismerése is.

Legutóbbi, Magnifica humanitas kezdetű enciklikámban a közjóért való közös munkálkodásról írtam: „Egy olyan világ felépítése, amelyben mindenki kibontakozhat, közös felelősségvállalást és bátorságot igényel. Senki sem képes egyedül hordozni a világ előtt álló kihívások terhét” (13. pont). Szükségünk van egymásra, és egységben kell együttműködnünk, hogy szembenézzünk a világot ma érő kihívásokkal.

Adja Isten, hogy ez a mérföldkő megújítsa a szabadság, az igazságosság, a lehetőségek és a demokrácia ígérete iránti közös elkötelezettséget! Az amerikaiak azáltal adózzanak elődeik bátorsága és jövőképe előtt, hogy megerősítik közösségeiket, tiszteletben tartják a köztük lévő különbözőségeket, és közösen munkálkodnak egy tökéletesebb unió megteremtésén.

Szívből jövő jókívánságaimat fejezem ki e rendkívüli nemzeti évforduló alkalmából. Adja Isten, hogy 1776 szelleme továbbra is reményt és egységet inspiráljon, miközben az Amerikai Egyesült Államok a jövője felé halad! Biztosítom Önöket imádságos támogatásomról azon megújult törekvéseikben, amelyek a nemzet megerősítésére irányulnak az Alapító Atyákat vezérlő elvek szellemében; egyúttal a Szeplőtelen Fogantatás – ezen ország védőszentje – közbenjárásába ajánlom Önöket, hogy továbbra is virrasszon Amerika felett, és oltalmazza minden lakóját.

Kelt a Vatikánban, 2026. június 25-én.

XIV. LEÓ PÁPA

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media