Ma reggel XIV. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta az Ökumenikus Patriarchátus küldöttségének tagjait Szent Péter és Pál apostolok ünnepe alkalmából.

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

Eminenciás Uram!
Kedves Testvéreim Krisztusban!

Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhatom Önökkel, miután tegnap együtt ünnepeltük Péter és Pál apostolok – e római Egyház védőszentjei – főünnepét. Önök közöttünk léte a konstantinápolyi testvéregyház, valamint pásztora és vezetője, Őszentsége I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka testvéri közelségét fejezi ki. Őszintén hálás vagyok Neki és a Szent Szinódus minden tagjának, amiért elküldték Önöket Rómába, hogy folytassuk a látogatások hagyományos cseréjét részegyházaink védőszentjeinek ünnepei alkalmából.

E tekintetben élénken él bennem a múlt év november 30-i emlék, amikor részt vettem a Szent András-ünnepen a fanari Szent György-patriarchális templomban. Örömmel és hálával emlékezem vissza az Őszentsége Bartholomaiosszal való találkozásaimra, amelyek során elmélyíthettük kölcsönös barátságunkat, és megoszthattuk látásmódunkat számos kérdésben, különösen is a minden keresztény teljes egysége felé vezető úton való előrehaladás közös vágyában.

Ebből a szempontból az első nikaiai zsinat 1700. évfordulójának megemlékezése – amelyet Szent András ünnepének előestéjén Iznikben tartottak meg Bartholomaiosz pátriárka meghívására, más egyházak és egyházi közösségek képviselőinek jelenlétében – ékes tanúságtétele volt a már létező közösségnek mindazok között, akik osztoznak a hitben Istenben, minden ember Atyjában, és megvallják az Úr Jézus Krisztust, Isten Fiát, valamint a Szentlelket, aki inspirál és elvezet bennünket az igazság és az egység teljességére. Ezen emléknap fényében nyilvánvalóvá vált, hogy a Nikaiai Hitvallásnak kell e folyamat alapjául és viszonyítási kritériumául szolgálnia, felkínálva a jogos sokféleségben megvalósuló valódi egység modelljét: Egység a Szentháromságban, Szentháromság az Egységben (vö. In unitate fidei kezdetű apostoli levél, 12). Adja az Úr, hogy a megváltás második évezredének 2033-as megünneplése felé vezető utat a világ összes keresztény felekezete együtt járja be, újra felfedezve a Feltámadott tanúivá válás ajándékát és hivatását.

A háborúk és a növekvő polarizáció, valamint a kulturális és társadalmi megosztottság által fémjelzett korszakunkban a keresztények – egymással megbékélve és egységben az egyetlen hit megvallásában – arra hivatottak, hogy a béke hiteles jelei legyenek, döntő módon hozzájárulva minden jóakaratú ember e téren tett elkötelezettségéhez. A jelenlegi helyzetben ugyanis nemcsak a keresztény örömhír hitelessége a tét, hanem magának az emberiségnek a jövője is. A keresztények közötti szorosabb együttműködés igénye a mai kihívásokkal szemben – mint amilyen a béke, az új technológiák helyes használata és a teremtésvédelem – magából Jézus Krisztus evangéliumából fakad: a minden emberi lény élete és méltósága iránti felelősség ugyanis – kezdve a legkisebbekkel és a leginkább rászorulókkal – az a kritérium, amely dönt jelenlegi és örök sorsunkról (vö. Mt 25,31–46).

Eminenciás Uram! Kedves Testvéreim! Szívből megújítom Önöknek hálámat e látogatásért, valamint az Önök személyes és az Ökumenikus Patriarchátus elkötelezettségéért a keresztények egysége szent ügyének előmozdítása iránt. Biztosítom Önöket imádságomról a szent apostolok, Péter és András – akik testvérek a testben és a hitben – közbenjárása által, és kérem Istenünket, az Atyát, hogy áldásával kísérjen bennünket mindig. Köszönöm Önöknek!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media