Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az észak-amerikai jezsuita főiskolák és egyetemek rektorait.
Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke veletek.
Kedves Testvéreim!
Örömmel üdvözlöm Önöket itt, ma reggel: az észak-amerikai jezsuita főiskolák és egyetemek rektorait és képviselőit, és köszönöm a jelenlétüket. Biztos vagyok benne, hogy római és vatikáni látogatásuk arra szolgál majd, hogy megerősítse kötelékeiket mind Péter utódjával, mind a Jézus Társasága vezetésével, amely évszázadok óta elkötelezetten tevékenykedik az oktatás területén.
Miközben hálával tekinthetünk a múltra mindazért, ami az Önök egyes oktatási intézményeinek történetében megvalósult, nagyon is tudatában vagyunk annak a rengeteg kihívásnak is, amellyel az emberiségnek ma szembe kell néznie. Korunkat valóban a korszakváltás idejeként határozzák meg. A társadalmak mindinkább szekularizálódnak, és sokan arra törekednek, hogy Isten minden említését száműzzék a nyilvános szférából és a tömegkultúrából. A politikai rendszerek gyakran nem válaszolnak a szegények, a migránsok és a világ által peremre szorítottak kiáltására. A fiatalok sokszor reményvesztetté válnak egy olyan világban, amely látszólag híján van egy jobb jövő ígéretének, a természeti környezetet pedig folyamatosan kizsákmányolják azok, akik a bolygó erőforrásait a közjó helyett a saját érdekeik szolgálatába állítják. Világunk emellett egyre inkább felismeri a mesterséges intelligencia növekvő hatását és azokat a tágabb következményeket, amelyeket az az emberiségre gyakorolhat.
E tekintetben a Jézus Társasága négy egyetemes apostoli preferenciája – amelyeket elődöm 2019-ben megerősített – olyan utakat mutat, amelyek segíthetnek e kihívások kezelésében a felsőoktatás szintjén. Szeretnék Önökkel együtt elmélkedni erről a négy preferenciáról. Az első – az Istenhez vezető út megmutatása a Lelkigyakorlatok és a megkülönböztetés révén – természetes módon integrálódik az Önök egyetemi tevékenységébe. Aki kutatást végez, aki tanulmányoknak szenteli magát, és aki az igazságot keresi, végső soron Istent keresi, akár tudatában van ennek, akár nem (vö. Lelkipásztori látogatás a római „Sapienza” Egyetemen, 2026. május 14.). Ezért alapvető fontosságú, hogy módot biztosítsunk az Önök egyetemi közösségei tagjainak arra, hogy megismerjék Őt, aki az Igazság. Valójában napjainkban, amint azt a közelmúltbeli spanyolországi látogatásom során megjegyeztem: „Számos fiatal és felnőtt fedezi fel újra a keresztény hitet, talán életének egy olyan időszaka után, amikor kissé eltávolodott Istentől” (Imádságos virrasztás, 2026. június 9.). A fiatalok körében tapasztalható e kézzelfogható és növekvő Isten-éhség fényében bátorítani szeretném Önöket, hogy egyetemi campusaikon továbbra is tegyék elérhetővé a Lelkigyakorlatokon való részvétel lehetőségét. Ezáltal az Önök egyetemi közösségeinek tagjai eljuthatnak az Urunkkal való személyes találkozásra, és szabadon törekedhetnek arra, hogy mindennapi életükben Őt szolgálják. Hasonlóképpen, a Lelkigyakorlatok megkülönböztetésre vonatkozó alapelvei hasznos eszközök lehetnek Önöknek abban, hogy nyitottak maradjanak a Szentlélek sugallataira a mindennap meghozandó döntéseik során.
A Társaság második preferenciája – együtt járni a világ szegényeivel és kirekesztettjeivel – különösen fontos egy olyan korban, amikor testvéreink közül rekordszámú ember él szegénységben. Különböző okok, például háború, vallási vagy politikai üldöztetés, éhínség, valamint a klímaváltozás hatásai miatt végül sokan kényszerülnek otthonuk elhagyására. Az Önök intézményeinek hivatása nem csupán az, hogy megismertessék a hallgatókkal a társadalom peremére szorultak által elszenvedett igazságtalanságokat, hanem az is, hogy a rendszerszintű változás erőteljes csatornáivá váljanak a szolidaritásban és a közjóban gyökerező új modellek felmutatása révén (vö. Beszéd a Jézus Társasága főelöljáróihoz, 2025. október 24.). Fontos továbbá, hogy a bevándorlók, a menekültek és az alacsonyabb szocioökonómiai státuszúak számára is lehetőséget biztosítsanak a felsőfokú tanulmányokból való részesedésre. Ezáltal teljesebb mértékben be tudnak majd tagozódni azokba a társadalmakba, amelyekben élnek, és különböző tapasztalataikkal, látásmódjukkal az egész hallgatói közösséget is gazdagítják.
Az Önök főiskolái és egyetemei szintén természetes helyszínei annak, hogy kísérjük a fiatalokat egy reményteljes jövő megteremtésében, ami a harmadik preferencia. A hallgatók általában idealizmussal és energiával telve kezdik meg egyetemi tanulmányaikat, gyakran azzal a vággyal, hogy mások szükségleteit szolgálják. Az Önök campusain folytatott tanulmányok, az ott természetes módon szövődő barátságok, valamint a múlt és a jelen nagy tudósainak gondolataival és kutatásaival való találkozás lehetősége az egyetemi közösség minden tagja számára a remény érzését és annak ígéretét hordozhatja, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak (vö. Beszéd az oktatókhoz és a hallgatókhoz, „Sapienza” Egyetem, 2026. május 14.). Arra hívom Önöket, hogy továbbra is ápolják a remény ezen érzését közösségeik tagjaiban a párbeszéd, a szolgálat és az imádság alkalmai révén, mindig emlékezve arra, hogy Krisztus feltámadása reménységünk végső forrása (vö. 1Pt 1,3), és hogy vele minden lehetséges (vö. Mt 19,26).
A negyedik preferencia egy másik sürgető kötelességre vonatkozik, nevezetesen a közös otthonunk, a teremtett világ gondozásában való együttműködésre. Ez a feladat különösen fontos a mindennap megélt valóságunk fényében, mint amilyen a klímaváltozás hatásai és az erőforrások néhányak általi kizsákmányolása a közjó rovására. E tekintetben arra bátorítom Önöket, hogy tartsanak ki azon erőfeszítéseikben, amelyek az egyetemi campusok közösségeinek érzékenyítésére irányulnak a jelenlegi veszélyekkel kapcsolatban, de arra is, engedjék, „hogy közösségeik az ökológiai fenntarthatóság, az egyszerűség és az Isten ajándékai iránti hála példái legyenek” (Beszéd a Jézus Társasága főelöljáróihoz, 2025. október 24.). Ezáltal az Önök intézményei saját példájukkal is taníthatnak, nem csupán elméletben.
Végül a mi korunk az, amely egyre inkább elszenvedi a mesterséges intelligencia hatását, amellyel együtt más „új technológiák olyan irányokba nyitnak tágas horizontot, amelyeket – bár felsejlenek – még nem tudunk teljes mértékben előre látni” (Magnifica humanitas enciklika, 2026. május 15., 4. pont). Fontos, hogy már most elkezdjünk szembenézni ezen előrelépések mind pozitív, mind negatív következményeivel. A főiskoláknak és az egyetemeknek különleges szerepük van e tekintetben, nevezetesen azáltal, hogy új lendületet adnak az Egyház társadalmi tanítása alapelveinek, „a mai korhoz igazodó és a digitális forradalom kihívásaival szemben hatékony módon” (Uo., 47. pont).
Kedves Barátaim! Ezen reflexiókkal fejezem ki hálámat mindazért, amit Önök a fontos oktatási tevékenységük során tesznek. Loyolai Szent Ignác közbenjáró imájának segítségével folytassák a jezsuita hagyományt, és formálják az Önök gondjaira bízottakat, hogy „másokért élő férfiakká és nőkké” váljanak. Örömmel adom mindannyiukra Apostoli Áldásomat, amelyet szívesen kiterjesztek szeretteikre és az Önök által képviselt intézmények közösségeire is. Köszönöm.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
