Ma reggel a VI. Pál-teremben XIV. Leó pápa találkozott a „Vatikáni Gyermeknyár” (Estate Ragazzi in Vaticano) elnevezésű nyári napközis táborban részt vevő gyermekekkel, fiatalokkal és animátorokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya és a jelen lévő gyermekek, illetve fiatalok közötti párbeszéd szövegét:

A Szentatya párbeszéde

Federico:

Kedves Leó pápa! Itt, a vatikáni nyári táborban telefon nélkül is szuperül szórakozunk, és tudjuk, hogy mindez Önnek köszönhető. De be kell vallanunk, hogy az év többi részében, amikor otthon vagyunk, szinte lehetetlen elszakadni a képernyőtől. Gyakran érezzük úgy, hogy beszippant minket a digitális világ, és attól félünk, hogy szem elől tévesztjük az igazi barátainkat, vagy bezárkózunk a saját világunkba. Hogyan lehetünk a technológia igazi bajnokai úgy, hogy azt jó dolgokra használjuk, és közben nem feledkezünk meg a körülöttünk lévő barátainkról sem? Köszönjük!

XIV. Leó pápa:

Mindenekelőtt jó reggelt kívánok mindenkinek! Jó reggelt a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt. Nagyon örülök, hogy ma reggel itt lehetek veletek. Nos. Hogyan szakadjunk el egy kicsit a képernyőtől? Nagyjából ez a kérdés. Jelenleg, ha jól látom, csak egyetlen ember kezében van képernyő, ő is csak azért fogja, mert éppen fényképez, de senki másnak nincs a kezében, igaz? Szóval, egy fontos dolog: a technológia nagyon jó lehet, és sok mindenre szükségünk is van rá, de amikor együtt vagyunk, nem kell, hogy minden pillanatban a kezünkben legyen a mobil, a telefon vagy a tablet. És valójában akkor vagyunk boldogok, amikor néha nem láncol minket magához a tablet vagy a telefon. Ez lenne tehát az első dolog. Nagyon fontos barátságokat kötni, összejönni, együtt játszani, sőt, akár együtt tanulni is – hús-vér emberként, nem pedig úgy, mint a számítógépek vagy a gépek, mint valami technorobotok. Emberi lények vagyunk, személyek, és a másokkal való közvetlen kapcsolat rendkívül fontos. Ez lenne hát az első dolog.

A családban is így van: amikor a család együtt van, nem elég, ha csak ott vagyunk, és mindenki a saját telefonját bámulja. Nagyon fontos megtanulni párbeszédet folytatni, beszélgetni, jól érezni magunkat a többiekkel, együtt játszani, és együtt imádkozni is. Mert még ha fent is van a Biblia vagy néhány ima a telefonunkon, Isten nem a telefont akarja nézni: Isten a szívünket, az életünket akarja látni! Ezért fontos, hogy szabadok maradjunk ezektől a dolgoktól, amelyek önmagukban persze szórakoztatóak, hasznosak és szépek lehetnek – de sokkal fontosabb, hogy az emberségünket bontakoztassuk ki a barátság, a beszélgetés, és mindazon dolgok által, amiket most is csináltok itt, ezekben a hónapokban.

Úgy gondolom tehát, hogy ez egy nagyon fontos dolog.

A másik – ez inkább a kicsit idősebbeknek szól – az, hogy figyeljünk a mechanizmusra: egyfajta függőségre, amelyet a telefonos alkalmazások készítői szándékosan építenek be a programokba. Megpróbálnak minket függővé tenni ettől a technológiától. Sokszor tehát sokat segítene, ha határokat szabnánk, és azt mondanánk: „Egy bizonyos óra után már nem nézem a telefont”, vagy „Bizonyos időszakokban inkább a családommal beszélgetek, megpróbálunk együtt lenni”. Úgy gondolom, hogy ezek a dolgok segítenek majd abban, hogy kicsit elszakadjunk tőle. Ugye nem vagyunk mindannyian kábelre kötve? Emberi lények vagyunk. Éljük meg és bontakoztassuk ki ezt az emberi dimenziót! És életünk lelki részét is: keressük Istent az imádságban, keressük Istent együtt, a családban, és éljünk egy kicsit szabadabban ettől a technológiai függőségtől! Köszönöm.

Michela:

Kedves Leó Pápa! Az idei nyári táborunk témája a „80 nap alatt a Föld körül”. Ez arra hív minket, hogy a képzeletünk szárnyán utazzunk, és rengeteg különböző világot fedezzünk fel. Ön, aki élete során olyan sokat utazott, rengeteg távoli helyet látogatott meg, és annyi különféle embert ismert meg, elárulna nekünk egy titkot az utazásairól?

XIV. Leó pápa:

Elmesélek egy apró történetet, ami kapcsolódik az első kérdéshez. Gyerekkorunkban mindannyian megtanultunk térképet olvasni. Ha el kellett mennünk innen, Rómából Nápolyba, vagy Rómából Tivoliba, az utazás előtt tanulmányoztuk a terepet: elővettük a térképet, megnéztük, melyik úton, merre jobb menni… Ma viszont mindannyian bekapcsoljuk a GPS-t az autóban vagy a telefonon, és már indulunk is. Nos, életem során többször is – megtörtént ez velem Olaszországban, más európai országokban, Peruban, sőt egyszer az Egyesült Államokban is –, hogy beállítottam a GPS-t, az mégis rossz útra vitt, én meg ott ragadtam, és nem tudtam eljutni a célomhoz. Ezért mondom – visszautalva az első kérdésre is –, hogy mennyire fontos, hogy ne függjünk túlságosan a technológiától. Sokkal jobb, ha megtanulunk saját magunk gondolkodni, ha megvan bennünk a kritikai érzék, hogy tudjuk, hová tartunk az életben, az utazásaink során vagy bármi másban. Tanuljatok alaposan, használjátok a képességeket, amiket Isten adott nekünk! Nincs szükségem a telefonra, ha működik az agyam! Igen, a technológia segíthet, információt adhat, de az is fontos, hogy mi magunk jól felkészüljünk az utazásra.

Ezt valóban megtanultam, mert aki felkészülten indul útnak, az még akkor is mindig talál megoldást, ha közbejön valami. Hiszen Isten csodálatos képességgel ajándékozott meg minket az értelmünk, az agyunk révén. Úgyhogy azt mondanám, erre általánosságban mindannyiunknak szüksége van.

A Szentatyát megválasztják „főfelfedezőnek”, majd átadják neki a felfedezőcsomagot és a „Vatikáni Gyermeknyár” emléktábláját.

XIV. Leó pápa:

Nos, lenne még rengeteg kérdés, de sajnos most már tovább kell mennem egy másik helyre. De mielőtt elindulnék, arra gondoltam, nagyon szép lenne, ha mindannyian elmondanátok otthon a szüleiteknek is, hogy együtt imádkoztatok a Pápával, mert az imádság nagyon fontos nekünk. Szeretnénk, ha Jézus itt lenne velünk! Most pedig mindannyian együtt – nyugodtan maradhattok a helyeteken, ülve – egyetlen hangon elmondjuk azt az imát, amelyet maga Jézus tanított nekünk.

„Mi Atyánk…”

Áldás

További szép napot nektek! Minden jót kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media