Szentségimádás, Szent Szirosz ereklyéinek tisztelete és találkozó a város lakosságával a paviai Piazza Vittoria téren

17.00 órakor, elhagyva a San Pietro in Ciel d’Oro-bazilikát, XIV. Leó pápa pápamobilon a Piazza Duomóra ment a szentségimádásra és Szent Szirosz ereklyéinek tiszteletére.

Megérkezésekor, a dóm előtti téren a pápát gyermekek köszöntötték virággal, majd néhány animátor üdvözlő szavakat intézett Hozzá. Ezt követően a Szentatya köszöntötte a dél-amerikai közösséget és a jelen lévő gyermekeket, majd üdvözlő és köszönő szavakat intézett a dóm előtt várakozó mintegy 1500 emberhez.

Ezt követően a pápa belépett a székesegyházba, ahol a főkáptalan tagjai fogadták. Közvetlenül ezután kezdetét vette a szentségimádás, majd a Szentatya csendes imára állt meg a Szent Szirosz-oltár előtt, aki az egyházmegye és a város első püspöke, valamint védőszentje.

17.30-kor a Szentatya gyalogosan átvonult a Piazza Vittoriára, ahol 17.35-kor kezdetét vette a találkozó a város lakosságával.

Dr. Michele Lissia, Pavia polgármesterének üdvözlő beszéde, valamint Excellenciás és Főtisztelendő Corrado Sanguineti, a lombardiai egyházmegye püspökének köszöntő szavai után a pápa mintegy 3500 egybegyűlt előtt mondta el beszédét.

A találkozó végén, a Piazza Grande Szűzanyájának felajánló imádság, valamint a hatóságok és a hívek képviselőinek köszöntése után a Szentatya elhagyta a Piazza Vittoriát, és gépkocsival a cravinói CUS rögbipályára utazott. Itt elbúcsúzott az őt érkezésekor fogadó méltóságoktól, majd helikopterrel Sant’Angelo Lodigianóba indult.

Az alábbiakban közzétesszük azokat a szavakat, amelyeket a pápa rögtönözve intézett a dóm előtti téren várakozókhoz, valamint azt a beszédet, amelyet a Szentatya a Piazza Vittorián, a város lakosságával való találkozó alkalmával mondott el:

Rögtönzött szavak a dóm előtt

Jó estét kívánok mindenkinek!
Köszönöm! Köszönöm mindenkinek, hogy itt vagytok.
Üdvözlöm a peruiakat és minden latin-amerikait!
Nagy szeretettel üdvözöllek mindannyiótokat!
Éljen Pavia! Éljen!

Az imént hallhattunk a remény és a béke fontosságáról. Mindannyian békében szeretnénk élni. Rendkívül fontos, hogy soha ne veszítsük el a reményt, mert amint Szent Ágoston mondta nekünk: „Ha meg akarjuk változtatni a korokat, ha azt akarjuk, hogy a világ békében éljen, önmagunkkal kell kezdenünk.” Ez azt jelenti: elég a gyűlölet szavaiból, elég a gyalázkodásból, az online és iskolai zaklatásból, elég mindabból, ami háborúságot szít az emberek, a közösségek és az országok között. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk a béke építőivé és a megbékélés előmozdítóivá válni.

Minden itt lévő animátornak: köszönöm munkátokat, köszönöm a szolgálatotokat!

És minden fiatalnak: tartsatok ki, vegyetek részt a közösség életében, törekedjetek hiteles barátságok építésére – ne csak a képernyővel, a mobiltelefonnal! Hiteles barátságot, személyesen! Legyetek jelen! Mindannyian jelen! És így fel fogjuk ismerni, hogy Jézus valóban közöttünk él. Jézus jelen lesz.

Köszönöm hát mindannyiótoknak. Áldásomat adom rátok, és szívből bátorítalak benneteket, hogy éljétek meg a hitet, éljétek meg a Jézus-tanítványság ezen örömét.

Áldás

Legyetek mindig a hit, a remény és a szeretet élő közössége!

A Szentatya beszéde

Excellenciás és Főtisztelendő Püspök Úr!
Polgármester Úr!
Tisztelt Közjogi Méltóságok!
Kedves Testvéreim!

Köszönöm ezt a szívmelengető, ünnepi fogadtatást és a kedves üdvözlő szavakat. A püspök úr és a polgármester úr szavain keresztül maga Pavia mutatkozik be, hangot adva e város szépségének. Olyan szépség ez, amely kötelez, hiszen egy múltbeli értékes örökséget képvisel, amely a jelen iránti elkötelezettséggé válik. A város valóban ajándék és feladat azok számára, akik itt élnek: erről a térről mindannyian felismerhetjük ezt, látva, miként tükröződik a lakosok élete a környező épületeken és köveken.

Olyan műemlékek és épületek között vagyunk, amelyek rólatok beszélnek, és ezért hozzátok szólnak. Nemcsak a történelmi emlékekre gondolok, hanem a házakra, az iskolákra, az egyetemre, a kórházra és a plébániai központokra is. Ezek mind jelentőséggel bíró helyek, sajátos értelemmel felruházott struktúrák, amelyek a befogadásról, a nevelésről és a kultúráról tanúskodnak. Különböző formákban ugyanazt a gondoskodást tanúsítják a közösségben élő ember iránt, az őt megillető méltósággal és értékekkel együtt – azokkal az értékekkel, amelyek benneteket egyetlen néppé fognak össze, és amelyek az olasz alkotmány alapját is képezik.

Pavia történelmi központján végighaladva, az utcákon és a tereken a történelemmel átitatott, mély szépség árad, amely távol áll a felszínességtől. Ez az európai városok egyik sajátossága: miközben felismerjük bennük az építők zsenialitását és polgári felelősségérzetét, ráébredünk arra is, miként hordozza a városi szövet értéke a mindennapi életüket, valamint azt a sajátos szerepet, amelyet e városok mindegyike betölt a nemzeti és nemzetközi színtéren.

A „város” elnevezés – a latin civitas szóból eredően – nem csupán egy helyet jelöl, hanem egy emberi állapotot is: a város mindenkinek egy és ugyanaz, egyszerre egyes szám és többes szám. A benne lakó nép társadalmat alkot, vagyis egy olyan szervezetet, amelynek jól rendezettnek kell lennie kapcsolataiban és törvényeiben egyaránt. Közösségi lénynek lenni annyit jelent, mint szolidárisnak lenni, valódi társként viselkedve: a közjó által vezérelve, nem pedig részérdekektől motiváltan. A polgárok mindig polgártársak! Nem véletlenül nevezik ugyanis „önkormányzatnak” (Comune) azt a demokratikus intézményt, amely gondoskodik a városról, előmozdítva az ott lakók jólétét.

Mivel tehát a nép felelős a közösségi terekért, a jelen kihívásokkal szembesülve kérdezzük meg magunktól: mi erősíti és mi rombolja otthonainkat; mi teszi stabillá és mi sebzi meg társadalmunkat? Különben fennáll a veszélye, hogy ami mindenkié, az végül senkié sem lesz. Amikor a közöny látszólag szétszakítja közösségünket, meg kell újítanunk mindenki aktív részvételét a város életében. A hanyatlás és a polgári analfabetizmus különböző formáival szemben arra kaptunk meghívást, hogy az elkötelezettség és a szolgálat nyelvét beszéljük, amely megóvja a tereket, a parkokat és az utcákat mint a találkozás kiváló helyeit. Ez a jó állampolgári szellem képes ápolni az egyetértést a párbeszéd, valamint az emberek és a Paviát élettel megtöltő kultúrák közötti konstruktív találkozás révén.

Ma arra hívom mindannyiótokat, hogy ismételjétek el magatokban: szívügyem a városunk! Fontos számomra a mellettem élők egészsége, fontos a lakóhelyem szépsége, fontos az életminőség a munkahelyemen és ott, ahol a szabadidőmet töltöm. Fontos számomra ez a termékeny síkság, ahol minden mező és minden barázda azok türelmes munkájának nyomát hordozza, akik évszázadokon át figyeltek a teremtett világ ritmusára, harmóniában élve a természettel.

A föld megművelése a kultúra előmozdítását tükrözi, amely Paviában különösen szerencsés mintára talál. Felidézve a ti patinás akadémiai hagyományaitokat, elsősorban a fiatalokra és a város egyetemére járó hallgatókra gondolok. Ebben a kulturális központban ők nem a tudás puszta halmazát tapasztalják meg, hanem egy olyan rendszert, amely képes formálni a személyiséget anélkül, hogy visszaélne a munkájával. A tudományok előmozdítása ugyanis az ember előmozdítását jelenti, akinek mindig saját kutatásai főszereplőjének kell maradnia.

Ebből a szempontból minden tudásnak megfelel a gondoskodás egy-egy formája: ahogyan az orvostudomány az emberi testről gondoskodik, úgy a jogtudomány a társadalmi testtel törődik, a filozófia pedig a gondolkodást vizsgálja, amelyből az ember minden alkotását kibontakoztatja. Minden, amit a világról megtudunk, önmagunk megismerésére vezet, és arra késztet, hogy újra és újra rákérdezzünk saját létezésünkre, amely szomjazza az igazságot és az igazságosságot. Szent Ágoston lelkét is ez a szomjúság töltötte be, aki példája annak az egészséges nyugtalanságnak, amely ott lüktet mindenkiben, aki kutat, aki tanul, aki nevel. Alakja, miközben megtestesíti a hit és az értelem közötti küzdelmes és folytonos párbeszédet, tanúskodik azok kölcsönös összetartozásáról.

Hiszen nem lehet hinni gondolkodás nélkül, és a hit nélkül az értelem legmagasabb rendű kérdéseit sem lehet megvilágítani. Ezzel a bizakodó nyitottsággal az emberi értelem kérdez és tervez: nem zárkózik be a haszonszerzés vagy az uralom logikájába, hanem új utakat fedez fel önmaga és a világ gondozására. Amennyiben hisz, az ember nem törődik bele a végbe, egy olyan történelmi töredékbe, amely a halállal véget ér: éppen a hit emlékeztet bennünket arra, hogy nem egy névtelen sors kiszolgáltatottjai vagyunk, hanem azt a bizonyosságot táplálja, hogy Isten az élet teremtője és üdvözítője.

E tekintetben Pavia városában is az Egyház olyan anyaméhként működik, amely mindenkit befogad, új emberiséget szülve. A város legősibb intézményének ma is mindenekelőtt a hit otthonaként és a tevékeny szeretet házaként kell evangelizálnia a legkisebbek, a szegények, a magányosak és az idősek szolgálatában, bevonva az emberről való gondoskodásba az önkéntesek minden erejét, akiknek ezúton fejezem ki elismerésemet és hálámat. Elkötelezettségeteknek köszönhetően Pavia nemcsak javakban, hanem erényekben is virágzik: oltalmazzátok mindig minden emberi élet méltóságát! A városotok címerében látható kereszt jóval több heraldikai szimbólumnál: kulturális szintézis, amely emlékeztet arra, hogy Pavia történelme a keresztény szeretet egyetemes értékében gyökerezik. Olyan történelem ez, amelyet együtt kell megírnotok, kreatív emlékezetet gyakorolva a polgárok és a civil szervezetek, az Egyház és a közintézmények, a nemzedékek és a kultúrák közötti egyetértésben.

Kedves Testvéreim! Miközben mindenkit arra buzdítok, hogy a közjó érdekében önmaga legjobbját nyújtsa, szívből adom áldásomat rátok, otthonaitokra és családjaitokra. Köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media