Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában a Szentatya, XIV. Leó audiencián fogadta a „Borgo Laudato si’ Dialogues” résztvevőit, akiknek június 17. és 19. között a Castel Gandolfo-i Pápai Kertek adtak otthont.

Az alábbiakban közöljük a köszöntőt, amelyet a pápa a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

A Szentatya köszöntője

Kedves Testvéreim!
Jó reggelt és Isten hozott benneteket!

Épp most zárult le kétnapos, intenzív munkátok a Castel Gandolfo-i Borgo Laudato Si’-ben. Azért gyűltetek össze, hogy részt vegyetek a „Borgo-párbeszédek” első ülésszakán – amint azt Baggio bíboros úr az imént kifejtette –, amely egy olyan folyamat első lépése, amelynek célja az erkölcsi iránymutatás megújítása és újragondolása egy olyan világban, amely ma széttöredezettnek mutatkozik, és megfeledkezett saját történelmi gyökereiről.

Testvéreim, fontos témákat vitattatok meg, olyan kérdéseket, amelyek a Katolikus Egyházat is foglalkoztatják: a mesterséges intelligenciát és annak az emberiséggel való kapcsolatát, az idősödést és a vitalitást, a sportot és a diplomáciát, valamint a fenntarthatóság jövőjét. Ezzel teljesítettétek azt a vágyamat, amelyet nemrégiben fogalmaztam meg Magnifica humanitas kezdetű enciklikámban: „párbeszédre lépni korunk minden emberével, akikkel osztozunk az emberiség eseményeiben, kérdéseiben és törekvéseiben. Velük együtt szeretnénk új utakat kijelölni a közjó és a mindenki számára méltó élet előmozdítására” (2. pont).

Ugyanebben a dokumentumban azt is kijelentettem, hogy „mélyreható spirituális és kulturális vakság korát éljük. Egy hamis pragmatizmus arra késztet, hogy elvágjuk az emlékezet gyökereit, mintha csak kezdetét vehetné egyfajta, a múlttól elszakított ’új teremtés’; még azok is, akik nagy erkölcsi elvekre hivatkoznak, beleeshetnek ebbe a történelmi nihilizmusba, abban az illúzióban ringatva magukat, hogy a 20. század borzalmai többé nem ismétlődhetnek meg” (204. pont).

Párbeszédeitek a Katolikus Egyház szinodális szemléletére épültek: az alulról jövő meghallgatásra, s ezzel egyidejűleg a globális egység előmozdítására. Ti olyan, a világ különböző részeiről érkező szakértők, vezetők és szakemberek vagytok, akik más-más területeken dolgoztok, sokféle kompetenciával, tapasztalattal és látásmóddal rendelkeztek. E sokféleség ellenére mégis mindannyian mélyen elkötelezettek vagytok világunk ökológiai, társadalmi és gazdasági átalakítása iránt.

A „Bábel tornya” felépítésének kísértésével szemben – amely a profit bálványimádását jelenti a legkiszolgáltatottabbak rovására, és növeli az embertelenné válás kockázatát –, arra kaptunk meghívást, hogy hozzájáruljunk az Új Jeruzsálem, a szeretet civilizációjának építéséhez, amelyben a szeretet a gazdasági, politikai és kulturális élet egyetlen vezérelve.

„A szeretet civilizációja nem egyetlen, látványos gesztusból születik, hanem apró és állhatatos hűségek összességéből, amelyek gátat emelnek az embertelenné válás elé. Éppen ezért érdemes megállni, és megfontolni néhány szempontot arra vonatkozóan, miként működhetünk közre mindannyian a magunk területén ennek építésében” (Magnifica humanitas, 213. pont).

Pontosan ezt tettétek a Borgo Laudato Si’ Pápai Kertek csodálatos környezetében, hagyva, hogy a teremtett világ – és a Teremtő – szépsége arra inspiráljon benneteket: kapcsoljátok össze a helyi tudást a globális felelősségvállalással, és vigyétek előre azt a folyamatot, amely a ma olyannyira szükséges, bátor vezetői szemlélet kialakítására irányul.

Köszönöm nyitottságotokat és készségeteket a folyamatban való részvételre, amely más fontos helyszíneken is újra összehoz majd benneteket, és amely utat nyit a további előrelépések előtt.

Az Úr áldja meg erőfeszítéseiteket, és adja meg nektek a kegyelmet, hogy az Új Jeruzsálemnek, Isten városának alázatos építői legyetek, amely élő vizet kínál a szomjazóknak, s gondoskodást, elismerést, kedves szavakat és gyengédségre képes kezeket nyújt minden embernek.

Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media