Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a „United Jewish Appeal-Federation of New York” küldöttségét.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

A United Jewish Appeal – Federation of New York tisztelt képviselői!
Kedves Barátaim!
Békesség veletek!

Nagy öröm számomra, hogy mindannyiukat köszönthetem ma reggel a Vatikánban. Szervezetük a zsidó filantrópia világméretű eszközeként működik, alapvető humanitárius segítséget és szociális szolgáltatásokat nyújtva a sérülékeny népességcsoportoknak – például a szegénységben élőknek, a menekülteknek, az időseknek és a fogyatékossággal élőknek – New Yorkban, Izrael Államban és több mint hetven országban. Ezek az erőfeszítések az emberi méltóság és a testvériség elszánt elismerését tükrözik, összhangban az Egyház integrális emberi fejlődés iránti elkötelezettségével és a felebaráti szeretetre szóló meghívással.

Ennek a közös elkötelezettségnek különleges jelentősége van közös történelmünk fényében. Hatvanhat évvel ezelőtt szervezetük egy küldöttségét fogadta XXIII. János pápa. A Teremtés könyvéből (Ter 45, 4) vett egyszerű, mégis mélyértelmű szavakkal – „József vagyok, a testvéretek” – megerősítette közös emberségünket, valamint közös származásunkat Ábrahámtól, Izsáktól, Jákobtól és Józseftől. Ezt követően készült egy tervezet, amely felvázolta a Katolikus Egyház és a zsidóság közötti új kapcsolatot. Ez a dokumentum képezte az alapját annak, ami a Nostra aetate „szívévé és generatív magjává” vált (Beszéd a Nostra aetate hatvanadik évfordulójára, „Együtt járva a reményben”, 2025. október 28.) – amely a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata az Egyháznak a nem keresztény vallásokkal való kapcsolatáról.

Ez a történelmi dokumentum, amelynek hatvanadik évfordulóját az Egyház tavaly ünnepelte, „a találkozás, a tisztelet és a lelki vendégszeretet új távlatait nyitotta meg” (Általános kihallgatás, 2025. október 29.). Többek között megerősítette azt az igazságot, hogy egyetlen emberi családhoz tartozunk. Ezáltal a remény olyan magját vetette el, amely „hatalmas fává növekedett, […] menedéket nyújtva, s a kölcsönös megértés, a barátság, az együttműködés és a béke gazdag gyümölcseit teremve” (Beszéd a Nostra aetate hatvanadik évfordulójára). Minden férfi és nő veleszületett méltóságát elismerve a Nostra aetate határozottan állást foglalt az antiszemitizmussal szemben, és kijelentette, hogy az Egyház elutasítja a megkülönböztetés vagy az üldözés minden formáját, amelyet faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás miatt követnek el (vö. Nostra aetate, 4–5.). Egy megosztottságok és konfliktusok által még mindig sebzett világban arra hívott bennünket, hogy lépjünk túl a múltbeli meg nem értéseken a közjó érdekében való együttműködés felé.

A szolidaritásnak ugyanez a szelleme ölt testet a rászorulók iránti közös aggodalmunkban. Dilexi te kezdetű apostoli buzdításomban megjegyeztem, hogy „a szeretet mindenekelőtt az élet felfogásának és megélésének egy módja” (120.). A szegények, a peremre szorultak és a védtelenek szolgálata a szenttel való találkozás útjává válik; rajtuk keresztül az isteni hang továbbra is szól hozzánk (vö. Ugyanott, 5.). Amint Izajás próféta emlékeztet bennünket, amikor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, és gondot viselünk a szűkölködőkre, „világosságod felragyog, mint a hajnal” (vö. Iz 58, 7–8). Ez a fény arra hív bennünket, hogy a sérülékenyek szolgálatát olyan útként lássuk, amely megnyitja a szíveket és megújítja a társadalmat.

Kedves Barátaim! Nagyra értékelem Önöket azért az odaadásért, amellyel a szegényeket és a rászorulókat segítik, szembeszállnak a gyűlölettel és az intoleranciával, és egy mindenki számára jobb világ építésén fáradoznak. Kívánom, hogy küldetésük erősítse a párbeszédet, mélyítse el a kölcsönös megértést, és járuljon hozzá a békéhez, amelyre oly nagy szükség van világunkban. Biztosítom Önöket imáimról: imádkozom Önökért, szeretteikért és azokért, akiket szolgálnak. Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media