Az alábbiakban közzétesszük azt a Pietro Parolin bíboros államtitkár által aláírt levelet, amelyet a Szentatya, XIV. Leó küldött Őeminenciája Kevin J. Farrell bíborosnak, a Világiak, Családok és Életvédelem Dikasztériuma prefektusának az idősek lelkipásztori ellátásáról szóló találkozó alkalmából, amelyet ma rendeznek meg Rómában, a San Calisto-palotában, „Híd az ég felé. A törékenység magisztériuma az erő idején” címmel:

Levél

Eminenciás és Főtisztelendő Bíboros Úr!

A Szentatya és a magam nevében örömmel intézek szívélyes üdvözletet Önhöz és azon szakértők csoportjához, akiket a Világiak, Családok és Életvédelem Dikasztériuma hívott össze, hogy az idősek lelkipásztori ellátásáról, és különösen a „Híd az ég felé. A törékenység magisztériuma az erő idején” témáról elmélkedjenek.

A mai társadalomban az időskor összetett és távlatokban gazdag időszak, és az Egyház számára – amely az idősekben mindig is jelentős jelenlétet ismert el – ez a kezdeményezés kétségkívül nagy jelentőséggel bír.

Ma a világ számos részén az időskorúak gyakran még jelentős energiával rendelkeznek, amelyet a közösség szolgálatára fordíthatnak. Erről tanúskodnak az önkéntesség különféle formái, amelyek az egyházi élet oly sok területén alapvető fontosságúak.

Ezen túlmenően azonban az időskor a keresztény élet egy mélyebb és fontosabb aspektusára is ráirányítja a figyelmet: a gyengeség értékének kérdésére (vö. 2Kor 12,10).

Az átlagéletkor növekedése ugyanis az időskor törékeny időszakának meghosszabbodásával jár együtt, és ez kihívás elé állít minket, hogy elgondolkodjunk a létezés ezen szakaszának értelméről. Milyen értéket tulajdonítsunk annak a sok évnek, amelyet egy férfi vagy egy nő fizikai vagy szellemi gyöngeségben élhet le? Melyik az a keresztény távlat, amellyel belakhatjuk ezt az időt? Hogyan hirdessük, hogy az emberi élet minden szakaszában mindig megőrzi „végtelen méltóságát”? [1] Az az elmélkedés, amelyet ma munkátokkal elindítotok, segíthet megválaszolni ezeket és más, felelősségünket megszólító kérdéseket.

A Szentatya, XIV. Leó kijelentette, hogy a törékenység „része annak a csodának, amelyként létezünk”. [2] Ennélfogva spirituális és közösségi értékkel bír, emlékeztetve minket arra, hogy kölcsönösen függünk egymástól, és rá vagyunk szorulva Istenre.

Ferenc pápa mint „magisztériumról” beszélt erről, [3] amelynek sok tanítanivalója van korunk emberisége számára. Az idősek – korlátaiknak az évek múlásával járó derűs elfogadása által, anélkül, hogy eltitkolnák vagy szégyellnék azokat – az élet tanítómestereivé válhatnak, akik képesek megmutatni mindenkinek, és különösen a fiataloknak, hogy a létezés értékét nem a hatékonyság vagy az önellátás mércéjével mérik, hanem a szeretetre és a szeretet elfogadására, az ajándékozásra és a befogadásra való képesség alapján.

Az időskor tehát a kegyelem időszakaként mutatkozik meg, amelyet imádságban, szolgálatban, gyöngédségben, valamint a megőrzött és továbbadott emlékezetben kell megélni: áldásként a jövő nemzedékei számára. Ez a törékenységet teológiai hellyé teszi, [4] Szent Pál szavaival élve: „Ami a világ szemében balgaság, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; s ami a világ előtt gyönge, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket […] hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor 1,27.31).

A társadalmat, amelyben élünk, a teljesítmény és a verseny logikája uralja, amelyben az erőt a hatalom fitogtatásaként fogják fel, és ez hajlamos az elnyomásba torkollni. Ezt látjuk a nemzetközi színtéren is, ahol tragikus módon a háború ismét elterjedt stratégiai eszközzé vált. [5] De ugyanezt vesszük észre a megélt valóság mindennapi rétegeit megfigyelve is, abban a módban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk. A mindennapi életben ugyanis egyre inkább megmutatkoznak egy olyan mentalitás jegyei, amely összetéveszti az erőt az erőszakossággal, a szelídséget pedig a gyöngeséggel.

E magatartásformákkal szemben az Egyház továbbra is az evangélium üzenetét tárja elénk: azt, amely boldognak nevezi a szelídeket és az alázatos szívűeket (vö. Mt 5,5; 11,29), és amely egy fegyvertelen és leszerelő békét mozdít elő, [6] Istenben mindenki Atyját, másokban pedig nem ellenséget, hanem testvért ismerve fel. Közösségeink idős tagjai élettapasztalatuk és bölcsességük révén e keresztény emberkép első és legtekintélyesebb tanúi.

Ezúton közvetítem tehát Őszentsége legmelegebb jókívánságait, hogy munkátok hozzájárulhasson az időskorúak és az időskor áldott időszaka iránti megújult tisztelet, hála és megbecsülés előmozdításához, valamint ahhoz, hogy felébressze az előrehaladott korúakban a felelősséget a jövő nemzedékei számára az egészséges és szilárd értékek továbbadására. Szűz Mária anyai közbenjárását kérve, a Szentatya szívből adja apostoli áldását Önre, munkatársaira és a rendezvény minden résztvevőjére.

A magam részéről szintén kívánva a kezdeményezés sikeres kimenetelét, megragadom az alkalmat, hogy legmélyebb tiszteletemet fejezzem ki.

Kelt a Vatikánban, 2026. június 5-én.

Eminenciás és Főtisztelendő Bíboros Úrnak az Úrban alázatos szolgája:

Pietro Parolin bíboros
államtitkár

 

[1] Vö. Hittani Dikasztérium, Dignitas infinita nyilatkozat (2024. április 2.), 1.

[2] XIV. Leó: Homília az ifjúság jubileumi szentmiséjén, Tor Vergata, 2025. augusztus 3.

[3] Vö. Ferenc: Általános audiencia, 2022. június 1.

[4] Vö. Ferenc: Beszéd a San Luigi dei Francesi-papi kollégium tagjaihoz, 2021. június 7.

[5] Vö. XIV. Leó: Beszéd a Szentszék mellett akkreditált diplomáciai testülethez, 2026. január 9.

[6] Vö. XIV. Leó: Üzenet a béke 59. világnapjára, 2026. január 1.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media