Ma délelőtt 10 órakor, miután magánszentmisét mutatott be, a Szentatya, XIV. Leó elbúcsúzott a madridi Apostoli Nunciatúra személyzetétől és jótevőitől, majd autóval az IFEMA Madrid központba hajtatott az önkéntesekkel való találkozóra. Megérkezésekor, miután golfkocsin körbejárta a híveket, Madrid metropolita érseke, Őeminenciája José Cobo Cano bíboros kíséretében megérkezett az IFEMA 3. csarnokába.

Az üdvözlő himnuszt, a „Csendes hadsereg” című videó vetítését, egy önkéntes, Mercedes Rodríguez Loeb tanúságtételét, egy rap-előadást, valamint egy másik önkéntes, Nuño Adam Castrillo tanúságtételét követően a Szentatya elmondta beszédét.

A találkozó – egy zenei betét után – a madridi bíboros-érsek köszönetnyilvánításával, ajándékcserével, áldással és a záróénekkel ért véget.

A találkozó végén a Szentatya autóval az Adolfo Suárez Madrid-Barajas nemzetközi repülőtérre hajtatott, ahonnan 11.52-kor az Iberia légitársaság A320-as repülőgépének fedélzetén elutazott Barcelona felé.

A repülőgép várhatóan 12.30-kor száll le a Josep Tarradellas Barcelona-El Prat nemzetközi repülőtéren.

Az alábbiakban közreadjuk a beszédet, amelyet XIV. Leó pápa a találkozó alkalmával intézett a jelenlévőkhöz:

Don José bíboros úr!
Legkedvesebb testvéreim, jó napot kívánok!

Ez a találkozó apostoli látogatásom madridi szakaszának utolsó eseménye, de nagyon boldog vagyok, hogy veletek lehetek, önkéntes fiúk és lányok; mindegyikőtökkel, és azzal a sok-sok társatokkal is, akik ma délelőtt nem lehettek itt. Ti egészen különleges köszönetet érdemeltek, mert a jelenléteteket és a szolgálatotokat adtátok, és ezt az Úr, az Egyház és a pápa iránti szeretetből tettétek. Szívből köszönöm!

Köszönetet mondok az érsek úrnak és a két „szóvivőnek”, akik megosztották velünk tanúságtételüket, valamint mindazoknak, akik a videót és a zenei előadást készítették.

Megtudtam, hogy a felhívásra már a kezdetektől fogva rendkívül lelkesen válaszoltatok: néhány nap alatt meghaladtátok a kért létszámot, így a felmerülő igényeket bőségesen sikerült kielégíteni. Szabadságot vettetek ki a munkahelyeteken, néhányan közületek hónapokon át teljes idejüket e feladatnak szentelték; de ki-ki azt adta, amit tudott, és legfőképpen önmagát adta: szívét, kezét, ötleteit, szakértelmét és mosolyát. Isten fizessen meg nektek érte, ahogyan arra egyedül csak Ő képes!

Szeretnék megosztani veletek egy egyszerű gondolatot, amelyet így foglalnék össze: a keresztények arra hivatottak, hogy elvigyék a világba az önzetlenség kovászát.

Jézus a kovász képét a mennyek országáról szóló egyik példabeszédében használta, amelyet Máté evangélista jegyzett le: „A mennyek országa hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, míg az egész meg nem kelt.” (Mt 13,33). Az elmúlt napokban szerzett tapasztalatotok – akárcsak oly sok önkéntes testvéreteké hasonló körülmények között, gondolva itt a tavalyi jubileumi szentévre –, az eljövendő Isten országának a jele, mégpedig egy lényegi szempontból: az önzetlenség tekintetében.

An önzetlenség olyan kovász, amely növeli egy társadalom emberi, etikai és lelki minőségét, mivel – mondhatni – ez „Isten városának” egyik jellegzetes vonása. Különösen igaz ez egy olyan világban, amelyet folyamatosan az érdek és a haszon logikája ural, s ahol a „növekedés” kifejezést a gazdasági-pénzügyi dimenzióra silányítják; szükség van ugyanis arra, hogy a legigazabb logika, vagyis az átfogó emberi növekedés logikája szerint gondolkodjunk és éljünk. Ez az Evangélium logikája, amely így szól: „Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen hálára tarthattok számot? […] És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen hálára számíthattok?” (Lk 6,33–34).

Szeretteim! Jézus Krisztus azért jött, hogy elhozza a világba a mennyek országának kovászát; belekeverte azt beteg emberiségünk tésztájába, hogy belülről gyógyítsa meg azt áldozatának vizével és vérével, valamint a Szentlélek tüzével. Halála és feltámadása után pedig elküldte tanítványait – ugyanazon Lélek erejével –, hogy a világban az Ő Országának, a szeretet, az igazságosság és a béke országának jelei és eszközei legyenek. Ez az igehirdetés által valósul meg, de megvalósul – sőt mondhatnám, mindenekelőtt – egy olyan életstílus, gondolkodás- és viselkedésmód révén is, amely az Evangéliumból fakad. Nos, ennek a stílusnak az alapvető vonása az önzetlenség. Köszönöm, hogy tanúságot tettetek erről az elmúlt napokban itt, Madridban! Köszönöm! Talán a statisztikák nem fogják kimutatni, de mi tudjuk, hogy az elmúlt napokban – részben nektek is köszönhetően – ez a város növekedett, és közelebb került Isten országához. A mi érdemünk? Nem! Ez teljes egészében az Ő kegyelme! Ez a titok: Isten szeretete, amely mozgatja a napot és a csillagokat, és megmozdítja azok szívét, akik találkoztak az Úr Jézussal, aki maga mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35).

Testvéreim, előre ezen az úton! Alázattal és szelídséggel, minden önteltség nélkül, de hitben szilárdan és a szolgálatban nagylelkűen. A Boldogságos Szűz Mária eszközölje ki számotokra a kegyelmet, hogy mindig és mindenütt az Ország kovásza legyetek! Köszönöm, és a viszontlátásra Rómában!

Ezután – miközben átadta a kelyhet ajándékul – a Szentatya így szólt:

Szeretném ezt a kelyhet ajándékként itt hagyni az egész madridi családnak, az egész egyházi közösségnek, hogy soha ne feledjük, mit ünneplünk Krisztus emlékezetében, aki megváltott minket. Köszönöm mindannyiótoknak!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media