Ma reggel a VI. Pál-terem kistermében XIV. Leó pápa audiencián fogadta az Egyesült Államok Katolikus Főiskolák és Egyetemek Szövetségének (Association of Catholic Colleges and Universities) küldöttségét.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya üdvözletét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Jó reggelt kívánok mindannyiótoknak, és isten hozott benneteket ezen a sötét, esős római reggelen! Ma a fény belülről ragyog!

Kedves Testvéreim Krisztusban!

Örömmel köszöntelek benneteket a Katolikus Főiskolák és Egyetemek Szövetségének Rómában zajló, 2026-os szemináriuma alkalmából. Mint ezen intézmények elnökei és rektorai, bízom benne, hogy az itt, az Egyház szívében megélt tapasztalat hitetek megerősítését és az Egyház egyetemes küldetése iránti elkötelezettségetek megújulását szolgálja majd. Különösen – látva a nevelési feladat iránti odaadásotokat – azért imádkozom, hogy szíveteket mindinkább elbűvölje az igazság szépsége és az Isten által teremtett s Krisztus által megváltott emberiség nagyszerűsége.

A közelmúltban közzétett enciklikám fényében szeretnék néhány szót szólni hozzátok a katolikus nevelés alapvető fontosságáról a mai világban. Az egyik kihívás, amellyel a nevelés világa napjainkban szembesül, a tudás egyre növekvő fragmentációja. Miközben könnyű egy-egy adott tanulmányi területen szakértőket találni, közülük sokaknak „nehézséget okoz, hogy irányt szabjanak saját életüknek, részben amiatt is, mert képtelenek összekapcsolni az információkat és az ismereteket, és így szem elől tévesztik azok értelmi horizontját” (Magnifica humanitas, 146. pont). Gyakran hiányzik belőlük a valóságnak egy olyan globális látásmódja, amely képes lenne egységbe fogni nemcsak a tudás különböző területeit, hanem az élet sokrétű aspektusait és az emberi szív legmélyebb vágyait is.

A katolikus nevelésnek e tekintetben különösen fontos szerepet kell betöltenie. Amikor fiatal férfiak és nők beiratkoznak a főiskoláitokra és egyetemeitekre azzal a szándékkal, hogy egy bizonyos diplomát szerezzenek – gyakran a jövőbeli elhelyezkedési kilátásoktól vezérelve –, a ti nemes feladatotok, hogy úgy irányítsátok ezt a megismerés iránti vágyat, hogy képesek legyenek „megtanulni keresni és szeretni az igazságot, kérdéseket feltenni az élet értelméről és minden egyes személy méltóságáról” (Uo., 143. pont). Ez nem könnyű vállalkozás. Mint mindannyian jól tudjátok, az igazság keresése nemcsak tanulást és kísérést igényel, hanem nagy erőfeszítést is (vö. Uo., 139. pont). Ha a katolikus nevelés nem olt kiolthatatlan szenvedélyt a diákokba az igazság iránt – és nem csupán az intellektuális igazság, hanem az Igazság iránt is, aki maga Krisztus (vö. Jn 14, 6) –, aligha várhatjuk el, hogy az emberek készek legyenek megtenni az igazság felismeréséhez és életük annak megfelelő alakításához szükséges erőfeszítést. Valójában a katolikus intézmények arra hivatottak, hogy „olyan élő környezetté váljanak, ahol a keresztény látásmód áthat minden diszciplínát és minden interakciót” (Disegnare nuove mappe di speranza apostoli levél, 5.2. pont). Hitelességetek, mint Krisztus igaz tanítványai, bizonyára segítségetekre lesz abban, hogy úgy adjátok tovább az élő Evangéliumot, hogy a rátok bízottak valóban találkozhassanak az Úrral, és a katolikus hitben felfedezhessék azt az egységesítő látásmódot, amelyet egyedül az Igazság adhat.

Gyakorlatiasabb vagy pedagógiai szempontból a legújabb technológiai vívmányok szintén számos kihívás elé állítják a nevelés világát. A mesterséges intelligencia széles körű elterjedése egyre nehezebbé teszi a hallgatók munkájának értékelését, ami arra készteti a nevelőket, hogy kreatív módon alakítsák át módszereiket a gondjaikra bízottak teljes körű emberi formációjának biztosítása érdekében – még akkor is, ha ez gyakran nagyobb munkaterhet ró a tanárokra. Ebben az értelemben készen kell állnunk arra, hogy nagylelkűen fektessünk be a jövő nemzedékeinek nevelésébe. Alapvető fontosságú, hogy a fiatal férfiak és nők megtanuljanak pozitív módon viszonyulni az új technológiákhoz, miközben kibontakoztatják az Istentől kapott talentumaikat, valamint a gondolkodásra, a kritikus szemléletre és az ismeretek emlékezetbe vésésére való képességüket, felkészítve őket ezáltal arra, hogy felelősségteljesen alakítsák a holnap világát (vö. Magnifica humanitas, 145. pont).

Kedves Testvéreim! Miközben továbbra is végzitek az Egyház evangelizációs küldetését, bízom benne, hogy a hallgatók intézményeitekben mindig megtalálják az Egyházra bízott egészséges tanítást (vö. 2Tim 4, 3), amely valódi és tartós alapul szolgál majd nemcsak az ő életük, hanem a nemzet jövője számára is. Megköszönve jelenléteteket és a katolikus nevelés iránti odaadásotokat, szívből adom rátok Apostoli Áldásomat, amelyet örömmel terjesztek ki az általatok képviselt személyekre, közösségekre és intézményekre is. Nagyon köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media