Ma este 19.00 órakor a Vatikáni Kertekben, a Mária-hónap lezárásaként XIV. Leó pápa elnökölt a békéért végzett rózsafüzér imádságon, amely a hívek hagyományos körmenetével zajlott az Abesszin Szent István-templomtól a Lourdes-i Szűzanya-barlangig.

Ebből az alkalomból a világ összes kegyhelyét arra hívták, hogy zarándokaikkal és híveikkel együtt imádságban kapcsolódjanak be a pápával való közösségbe.

A Szentatya a Mária-imádság végén, az Apostoli Áldás megadása előtt az alábbi beszédet mondta el, amelyet az alábbiakban teszünk közzé:

„Hadd halljam,mit mond Isten, az Úr!Bizony, békét hirdet népének és híveinek,hogy ne legyenek újra oktalanok” (Zsolt 85,9). A zsoltár szavai méltón kísérik ma esti szentolvasó imádságunkat, hiszen azt a reménységet fejezik ki, amelyre oly nagy szükségünk van, különösen a jelen kor nehézségei és erőszakos cselekményei közepette.

Készítsük fel tehát szívünket Isten Igéjének meghallgatására, hogy az imádságban megérthessük a történelemben zajló események értelmét, felismerve Isten gondviselését, amely azt mindvégig vezeti és segítségünkre siet. A Szűzanya a hívő ember mintaképe, aki szívének fülét nyitja meg, hogy meghallja, „mit mond Isten”. Példát ad nekünk az ő engedelmességével, amellyel befogadja méhébe Isten Fiának megtestesülését.

Ha Máriával együtt elmélkedünk a szentolvasó titkairól, az elvezet bennünket annak felismerésére, hogy Jézus Krisztus az az egyetlen és végleges Ige, amelyet az Atya kimondott: a béke Igéje mindazok számára, akik bűnbánó szívvel térnek vissza Hozzá. Az Úr soha nem hagy el minket, még akkor sem, ha elfeledkezünk Róla, még akkor sem, ha eltévesztjük az utat; Ő eljön, hogy megkeressen bennünket, és közel jön hozzánk örök szeretetével. Amint Izajás próféta emlékeztet: „A békét, a békét hirdetem a távol levőnek és a közel levőnek – mondja az Úr” (Iz 57,19). Aki bízik Istenben, megérti a békének ezt az üzenetét, és annak munkálójává válik, saját kezével építve azt (vö. Mt 5,9).

A béke ugyanis nem laboratóriumban igazolandó elmélet, nem naiv illúzió, és nem is érdekek mentén intézendő ügylet. Amikor őszinte szívvel keressük, a béke sokkal inkább mindennapi elkötelezettséget jelent az életünkben: az igazságosságból és a szeretetből fakad, mint olyan harmónia, amely egységbe forrasztja az embereket, a családokat, a közösségeket és a népeket. A feszültségek és konfliktusok mostani idején is lehetségessé válik a béke, ha meg akarjuk hallani azok kiáltását, akiket megfosztottak tőle: az ártatlan gyermekekét, a szorongó anyákét és apákét, a bántalmazott foglyokét, a menekültekét és a mindenféle korosztályhoz tartozó szenvedőkét. Mindezeknek az ajkán egyetlen szó feszül: béke!

Mi tudjuk: a béke mindig lehetséges, mert Isten ajándéka. Ennek a békének, az Ő békéjének Jézus Krisztus, az Isten Fia az arca, aki értünk odaadott életével kiengesztelte az eget és a földet. Amint Pál apostol írja: „Mert ő a mi békességünk” (Ef 2,14): Ő az, aki lebontja az ellenségeskedés falait, aki alázattal győzi le a gőgöt, és kiváltja a bűn rabságából az egész teremtett világot.

Amikor az Úr Jézus velünk van, és mi az Ő szeretének valódi tanítványaiként élünk, a Szentlélek képes végbevinni azt, ami emberileg lehetetlennek látszik. Amikor viszont eltávolodunk Istentől, egyúttal az embertől, a felebarátunktól is eltávolodunk, és közönyösek maradunk a fájdalma iránt. Valahányszor visszatérünk az Úrhoz, az Ő békéje a mi elkötelezett feladatunkká válik, kinek-kinek a maga hivatása és felelőssége szerint.

Imádságunk így küldetéssé és próféciává válik: ne legyen többé az ártatlanok sírása városainkban; senkinek se kelljen elmenekülnie otthonából a bombák fenyegetése miatt; a hatalomvágy és a szavak erőszakossága adja át a helyét az igazságosság és az igazság iránti szomjúságnak. Ám mindenkinek ki kell vennie a részét ebből, és kötelessége is megtenni a magáét, kezdve a kicsiny, de fontos dolgokkal, tartózkodva minden verbális vagy fizikai erőszaktól a mindennapi életben és a közösségi médiában egyaránt.

Kedves testvéreim! Az igazi béke a szerető szívben veszi kezdetét; az olyan ajkak tesznek tanúságot róla, amelyek a kiengesztelődés szavait ejtik ki; s az olyan szemek tükrözik vissza, amelyek szelídséggel és bölcsességgel tekintenek a világra. Ez az igazi erő: az igazság és a szeretet ereje.

Isten a béke munkálóit keresi! Szentséges Anyánk segítsen nekünk, hogy mindennap kimondhassuk Neki a magunk „Íme, itt vagyok”-ját, nem szavakkal, hanem tettekkel!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media