Ma reggel XIV. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta Őszentsége I. Aramot, az Örmény Apostoli Egyház kilikiai székének (Libanon) katolikoszát.

A találkozó folyamán a magánbeszélgetést és a küldöttség bemutatását követően Őszentsége I. Aram és XIV. Leó pápa elmondták beszédeiket, majd ajándékcserére került sor.

Végül a vatikáni Apostoli Palota VIII. Orbán-kápolnájában közös imádságot tartottak.

Az alábbiakban közöljük a beszédet, amelyet a Szentatya intézett Őszentsége I. Aramhoz:

Szentséged, kedves Testvérem!

„Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!” (Ef 1,2). Pál apostol köszöntésével szeretettel köszöntöm Szentséged és küldöttsége tiszteletreméltó tagjait a római egyháznál tett látogatásuk kezdetén.

Létezhet-e nagyobb lelki kötelék egyházaink között, mint a kilikiabeli – az Önök Székhelyének otthont adó földön született – Tarzuszi Pál apostol alakja, aki itt, Rómában nyerte el a vértanúság koronáját? Szent Pálra, az egyházak közötti közösség kiváló apostolára bízom Szentséged római zarándoklatát. És hogyan is ne emlékeznénk meg az Egyház azon nagy szentjeiről, akik a keresztények egységéért fáradoztak? Gondolataim Szent Nerszeszhez, a Kegyeshez, Kilikia katolikoszához szállnak, akit az ökumenizmus úttörőjének tekinthetünk, és akinek a közelmúltban történt felvétele a Római Martyrologiumba újabb példája a szentek azon ökumenizmusának, amely már most összeköti egyházainkat.

A különböző népek és kultúrák kereszteződésében álló Kilikiai Örmény Katolikoszátust régóta jellemzi az ökumenikus elhivatottság, különösen a Római Egyház irányában. Egyházaink e különleges kapcsolata, amely a középkorban kifejezetten intenzív volt, a 20. században, s főként a II. Vatikáni Zsinatot követően új lendületet kapott.

Jól emlékszem, hogy az Ön tiszteletreméltó elődje, I. Khoren katolikosz volt az első keleti ortodox egyházfő, aki a zsinat után, már 1967 májusában Rómába látogatott. Szentséged is kitűnik fáradhatatlan buzgalmával mind helyi szinten – mint a Közel-keleti Egyházak Tanácsának egyik alapítója –, mind pedig nemzetközi téren, az Egyházak Világtanácsában, ahol kiemelkedő tisztségeket viselt.

Mélységesen hálás vagyok Szentségednek a Katolikus Egyházzal fenntartott kapcsolatok ápolásáért tett erőfeszítéseiért, valamint a Római Egyházhoz való közelségéért, amelyet Ön katolikoszként először 1997-ben, a Keresztények Egységéért Végzett Imahéten látogatott meg, s amelyet azóta számos alkalommal megtisztelt a jelenlétével.

Különösen köszönöm Szentségednek azt a személyes elkötelezettséget, amellyel előmozdította az egyházaink közötti teológiai párbeszédet, amely 2003-ban vette kezdetét a Katolikus Egyház és a Keleti Ortodox Egyházak Közötti Teológiai Párbeszéd Vegyes Nemzetközi Bizottságának keretében. E párbeszéd, amely az örmény küldöttek értékes hozzájárulásából profitál, már három fontos dokumentumot bocsátott ki az Egyház természetéről és küldetéséről, az ősegyházi közösségről, valamint a szentségekről. Őszintén remélem, hogy a közelmúltbeli nehézségek ellenére ez a párbeszéd megújult erővel folytatódik, hiszen a hitbeli egység nélkül nem lehetséges a közösség helyreállítása egyházaink között.

Az Ön jelenléte közöttünk felidézi bennem azt a szeretett országot, ahonnan Szentséged származik, és amelyet múlt év decemberében volt szerencsém meglátogatni. Libanon e földje, amely oly kedves a szívemnek, s amely oly hosszú időn át megmutatta az egész világnak, hogy a különböző kultúrájú és vallású emberek képesek egyetlen nemzetként együtt élni, továbbra is nehéz próbatételekkel kénytelen szembenézni. Egy olyan időszakban, amikor az Önök országának egységét és integritását ismét veszély fenyegeti, egyházaink arra hivatottak, hogy megerősítsék a testvéri kötelékeket, amelyek a keresztényeket nemcsak egymással, hanem a közös hazájukban élő más közösségekhez tartozó fivéreikkel és nővéreikkel is összekötik. Szentségedet biztosítom napi imáimról, valamint arról a mély aggodalomról, amelyet a libanoni nép és a közel-keleti egyházak iránt táplálok, amelyek helyzetének Ön egy konferenciát szentel majd római tartózkodása során.

A pünkösd főünnepét megelőző napokban, miközben arra készülünk, hogy újra átéljük a Szentléleknek a születő Egyházra való leszállásának misztériumát, hálás vagyok, hogy e találkozót követően Szentségeddel együtt imádkozhatom a Lélekhez – az Úrhoz és Éltetőhöz –, hogy adja meg nekünk az egység ajándékát, ajándékozzon meg bennünket tartós békével, és újítsa meg a föld arcát.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media