Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában a Szentatya, XIV. Leó pápa audiencián fogadta több olasz bankintézet vezetőit és munkatársait.

Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a pápa a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Kedves testvéreim, Isten hozott benneteket!

Szeretettel köszöntöm Excellenciádat és mindannyiótokat. Nagyon örülök ennek a találkozónak, amely alkalmat ad arra, hogy együtt elmélkedjünk a bankok és a hitelintézetek társadalmunkban betöltött szerepéről.

Az intézetek, amelyeket képviseltek, különböző eredetűek, ám közös bennük az a cél, hogy az olasz történelem különböző korszakaiban és sorsfordulóiban támogassák a vállalkozásokat, valamint a köz- és magánpénzügyeket. Bátorsággal és kreativitással fémjelzett kezdeteik a megtakarítás és a befektetés, a magán- és a közszféra egymást kiegészítő jellegéről tanúskodnak, a közjó megvalósítása és a szilárd gazdasági növekedés érdekében.

Pénzügyi intézményeitek ugyanis különböző módokon elősegítették a javak igazságos megosztását és újraelosztását az egyének, a vállalkozások és az intézmények között, mindenki számára elérhetőbbé téve azok hasznosítását, és értékelve mindegyikük hozzájárulását. Ez olyan társadalmi feladat, amely hűen illeszkedik az Isten által az emberre bízott azon küldetésbe, hogy a teremtett világ őrzője legyen, ami szerint „minden emberi tevékenység […] arra hivatott, hogy gyümölcsöt teremjen azáltal, hogy nagylelkűen és igazságosan rendelkezik azokkal az ajándékokkal, amelyeket Isten eredetileg mindenki rendelkezésére bocsátott, és tevékeny bizalommal bontakoztatja ki a jónak azokat a magvait, amelyek a termékenység ígéreteként az egész teremtésbe be vannak írva” (Hittani Kongregáció – Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma: Oeconomicae et pecuniariae quaestiones – Gazdasági és pénzügyi kérdések, 2018. január 6., 4.).

Éppen ezen építő képességénél fogva a bankrendszer az évszázadok során a nagy gazdasági és társadalmi fejlődési folyamatok középpontjában találta magát, s egyre összetettebbé és strukturáltabbá válva képessé vált arra, hogy mélyen befolyásolja az emberek életét. A tőkekoncentráció és a magasan képzett szakértelem rendelkezésre állása hatalmas gazdasági eszközökkel ruházta fel, aminek következtében megnyílt előtte az a kettős lehetőség, hogy vagy az általános jólétet szolgáló méltányos részesedés előmozdítójává váljon, vagy – negatív irányban – az egyenlőtlenséget és nyomort szülő önző felhalmozás mozgatójává legyen.

Ebben az összképben a ti történetetek tanúsítja, hogy a pénzügyi piacon tevékenykedők nem csupán azáltal tehetnek jót, hogy önmagukban helyesen cselekszenek, hanem azáltal is, hogy az embereket és a környezetet, ahol működnek, az erőforrások körültekintő és erkölcsileg megfelelő használatára formálják és nevelik. Ebben a szemléletben az érzékenység, az intelligencia, a becsületesség és a tevékeny szeretet kapcsolódik össze, miközben olyan „humanizáló kritériumok […] előmozdítóivá válnak, amelyekben a nyereség és a szolidaritás már nem ellenségei egymásnak” (uo. 11). Ez a cselekvési mód ráadásul megmutatja azt is, hogyan biztosítható hosszabb távon a struktúrák, a társadalmi modellek és a kapcsolatok egészséges és tartós növekedése.

Intézményeitek szellemisége különösen is arra emlékeztet mindenkit, hogy a bankba első megközelítésben nem tőke lép be, hanem az ember, és hogy a számok mögött nők és férfiak állnak, olyan családok, amelyeknek segítségre van szükségük. Éppen ezért – egy olyan környezetben, ahol az eszközök magas fokú digitalizáltsága egyre bonyolultabb és mesterségesebb közvetítő közeget kényszerít ki a személyközi kapcsolatokban – ti, az emberközpontú figyelem nagy hagyományának örökösei arra vagytok hivatva, hogy gondoskodjatok arról: akik igénybe veszik szolgáltatásaitokat, ne érezzék magukat elhagyatva az algoritmikus rendszerek hidegségében – bármilyen hatékonyak és matematikailag pontosak legyenek is azok –, hanem a technikai eszközök mögött ma is, mint a múltban, megérezzék olyan emberek jelenlétét, akik készek a meghallgatásra és jót akarnak nekik.

A bankok nagy hatással lehetnek egy társadalom strukturális alakulására, sőt kulturális fejlődésére is. Ezért a ti jelenlétetek rendkívül értékes: arra emlékeztet, hogy akik túlságosan könnyen bezárkóznak a pusztán anyagi értékek közé, összetévesztve a létezésben a célokat az eszközökkel, azoknak fel kell ismerniük, hogy a pénzügyek világában is mindig az embert kell a középpontba állítani, és hogy „erre a pillérre kell építeni azokat az alternatív társadalmi struktúrákat, amelyekre szükségünk van” (vö. Ferenc, Beszéd a Népi Mozgalmak Világtalálkozójának résztvevőihez, 2014. október 28.; vö. Laudato si’ enciklika, 2015. május 24., 189).

Elkötelezettségetek e téren élő és időszerű, amint azt az általatok támogatott számos humanitárius és kulturális projekt is tanúsítja. Arra bátorítalak benneteket, hogy továbbra is így tevékenykedjetek: tartsátok ébren a kölcsönös önsegélyező intézményekre jellemző hivatástokat, és tevékenységeteket mindig a szolidaritás etikája felé orientáljátok. Ez az a mag, amelyből születtetek, és az a szilárd, mély – bár sokszor rejtett – gyökér, amelynek köszönhetően intézményeitek fája továbbra is növekszik és fejlődik.

Eredetetekhez hűen soha ne feledkezzetek meg a tevékeny szeretetről, sőt tegyétek azt egyre inkább programadó döntéseitek vezérfonalává! Köszönöm mindazt, amit tesztek. Imáimban megemlékezem rólatok, és Szűz Mária közbenjárásába ajánlva benneteket, szívből adom rátok áldásomat. Köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media