Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában Szentatyánk, XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Vatikáni Csillagvizsgáló Alapítvány Kuratóriumának tagjait.

Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a pápa az audiencián jelen lévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Eminenciás Uram!
Kormányzóság Elnöke!
Kedves Barátaim!
Kedves Testvéreim!

Szívből örülök a Vatikáni Csillagvizsgáló Alapítvány (Vatican Observatory Foundation) tagjaival való találkozásnak, és hálásan köszönöm a Specola Vaticana munkájához nyújtott hűséges és nagylelkű támogatásukat. Ez az intézmény rendkívül kedves a Vatikánvárosi Állam számára, és hivatása szerint a Szentszék, valamint az egyetemes Egyház szolgálatában áll.

Százharmincöt évvel ezelőtt elődöm, XIII. Leó pápa újraalapította a Vatikáni Csillagvizsgálót, azért, hogy „mindenki világosan láthassa: az Egyház és pásztorai nem ellenzik az igaz és megalapozott tudományt, legyen az emberi vagy isteni, hanem magukhoz ölelik, bátorítják és a lehető legnagyobb odaadással előmozdítják azt” (vö. Ut mysticam, 1891. március 14.). Abban az időben a tudományt egyre inkább a vallással szembenálló igazság forrásaként mutatták be, így az Egyház sürgető szükségét érezte annak, hogy fellépjen a hit és a tudomány ellenségességét hirdető, növekvő társadalmi percepcióval szemben.

Ma azonban mind a tudomány, mind a vallás egy másfajta, s talán még alattomosabb fenyegetéssel szembesül: azokéval, akik magát az objektív igazság létezését tagadják. Túl sokan vannak világunkban, akik nem hajlandók elismerni azt, amit a tudomány és az Egyház egyaránt világosan tanít: hogy szent felelősségünk van bolygónk megóvásáért és a rajta élők jólétének biztosításáért, különösen a legkiszolgáltatottabbakért, akiknek életét mind az emberek, mind a természet felelőtlen kizsákmányolása veszélyezteti. Éppen ezért az Egyház elkötelezettsége a szigorú és tisztességes tudomány iránt nemcsak értékes, hanem alapvetően elengedhetetlen marad.

A csillagászat megkülönböztetett helyet foglal el ebben a küldetésben. Az a képesség, hogy ámulattal tekintsünk a Napra, a Holdra és a csillagokra, olyan ajándék, amely minden ember számára megadatott, függetlenül annak társadalmi helyzetétől vagy életkörülményeitől. Egyszerre ébreszt bennünk szent áhítatot és egészséges mértékletességet. Az égbolt szemlélése arra hív minket, hogy félelmeinket és hiányosságainkat Isten végtelenségének fényében lássuk. Az éjszakai égbolt a szépség mindenki – szegény és gazdag – előtt nyitva álló kincstára, s e fájdalmasan megosztott világban az öröm utolsó, valóban egyetemes forrásainak egyike marad.

Sajnos mostanra ez az ajándék is veszélybe került. Benedek pápát szabadon idézve: egünket olyan, ember alkotta fénnyel árasztottuk el, amely vakká tesz minket az Isten által odahelyezett fényekre. Ez – mint megjegyezte – magának a bűnnek a találó képe (vö. Homília, 2012. április 7.).

Ebben az összefüggésben fejezem ki mély hálámat az Alapítvány munkájáért. Az Önök elkötelezettsége lehetővé teszi a vatikáni tudósok számára, hogy konstruktív párbeszédet folytassanak a nagyközönséggel és a világ tudományos közösségével. Nagylelkűségük révén a Vatikáni Csillagvizsgáló megoszthatja a csillagászat csodáját a világ minden tájáról érkező diákokkal, valamint műhelytalálkozókat és nyári egyetemeket szervezhet a katolikus iskolákban és plébániákon dolgozók számára. S végső soron az Önök odaadása biztosítja, hogy a Csillagvizsgáló távcsövei és laboratóriumai azok maradjanak, aminek mindig is szánták őket: olyan helyek, ahol Isten teremtésének dicsőségével találkozhatunk szent áhítattal, mélységgel és örömmel.

Soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a teológiai látásmódot, amely mindezt élteti. A miénk a megtestesülés vallása. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy Isten a kezdetektől fogva a teremtett dolgokon keresztül nyilatkoztatta ki magát (vö. Róm 1,20), és hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy belépjen a teremtett világba és megvátsa azt (vö. Jn 3,16). Nem meglepő tehát, hogy a mély hitű emberek belső késztetést éreznek az univerzum eredetének és működésének kutatására. A teremtés mélyebb megértésére irányuló erős vágy nem más, mint annak az Isten utáni nyugtalan vágyakozásnak a tükröződése, amely minden lélek mélyén ott lakozik.

Miközben még egyszer kifejezem hálámat az Önök támogatásáért, örömmel kérem a Mindenható Isten bőséges áldását Önökre és családjaikra.

Köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media