A Buddha életének főbb eseményeire emlékező buddhista Vesak-ünnep alkalmából a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma ünnepi jókívánságait és üzenetét küldi a világ minden táján élő buddhistának, az alábbi címmel: Buddhisták és keresztények a „fegyvertelen és fegyvertelenítő” békéért.

Az alábbiakban közzétesszük az üzenet szövegét, amelyet a dikasztérium prefektusa, Főtisztelendő George Jacob Koovakad bíboros úr, valamint a dikasztérium titkára, Ft. Mons. Indunil Janakaratne Kodithuwakku Kankanamalage írt alá:

Buddhisták és keresztények a „fegyvertelen és fegyvertelenítő” békéért

Kedves Buddhista Barátaink!

Az elmúlt évekhez hasonlóan örömmel fejezzük ki legszívélyesebb üdvözletünket és jókívánságainkat a Vesak örömteli ünnepe alkalmából. Ez az ünnepélyes megemlékezés – amely a Buddha születésére, megvilágosodására és elhunytára emlékeztet – meghívás arra, hogy megújítsuk a bölcsesség, az együttérzés és a béke útján való járást.

A béke nem csupán a háború hiánya, hanem olyan ajándék, amely az emberi szívben keres magának lakóhelyet: csendes, mégis erőteljes jelenlét, amely megvilágosít és átalakít. Ahogy XIV. Leó pápa megjegyezte: „A béke létezik; bennünk akar lakozni. Megvan benne az a szelíd erő, amely megvilágítja és tágítja értelmünket; ellenáll az erőszaknak és felülkerekedik rajta. A béke az örökkévalóság lehelete: míg a gonosznak azt kiáltjuk: »Elég!«, a békének azt suttogjuk: »Mindörökké«” (Üzenet az 59. Béke Világnapjára, 2026. január 1.). Még ha törékenynek is tűnik – mint a gyűlölet és a félelem viharai által fenyegetett pislákoló láng –, a békét oltalmazni és ápolni kell. Ez az a béke, amelyre meghívást kaptunk: egy fegyvertelen és fegyvertelenítő béke, amely nem az erőre támaszkodik, hanem az igazságból, az együttérzésből és a kölcsönös bizalomból fakad.

Napjainkban azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világra nehezedő árnyakat sem. A háborúk, az erőszak, a növekvő etnikai-vallási nacionalizmus és a vallás instrumentalizációja továbbra is sebeket ejt közös emberségünkön. Egy olyan világban, amely egyre törékenyebbnek mutatkozik, s amelyet olykor a visszafejlődés aggasztó érzete jellemez, a béke hívása mind sürgetőbbé válik. Spiritualitásunk és hagyományaink éppen itt képesek létfontosságú hozzájárulást nyújtani. A jóság valójában fegyvertelenítő: megtöri a gyanakvás ördögi körét, és ott is ösvényeket nyit, ahol korábban úgy tűnt, nincsenek. Leghitelesebb megnyilvánulásaikban hagyományaink arra hívnak bennünket, hogy tisztítsuk meg szívünket az ellenségeskedéstől, lépjük át a részérdekek határait, s ismerjük fel, hogy mindannyian egyetlen emberi család tagjai vagyunk.

E fényben a Buddha tanításai megvilágosító utat mutatnak. A Buddha így tanít: „Mert e világon a gyűlöletnek sohasem gyűlölet vet véget; a gyűlöletnek a nem-gyűlölet vet véget. Örök törvény ez” (Dhammapada 5). És másutt: „Senki se csaljon meg másokat, s ne vessen meg egyetlen lényt sem… Senki se haragból vagy rosszindulatból kívánjon rosszat embertársának” (Szutta-nipáta 1,8 – Metta-szutta). A keresztények számára, Jézus arra hívja tanítványait, hogy „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért” (Mt 5,44), és így tesz bizonyságot: „Boldogok a békességszerzők” (Mt 5,9). Mindkét hagyomány egybehangzóan mutat rá a cselekvő békére – egy olyan békére, amely előbb fegyverezi le a szíveket, mint a kezeket.

Egy ilyen út többet követel puszta szavaknál; a szemléletmód megváltoztatását és konkrét tettekben megnyilvánuló elkötelezettséget igényel. A vallási vezetők arra kaptak meghívást, hogy a párbeszéd hiteles partnerei és a megbékélés valódi munkálói legyenek. Minden hívővel együtt arra kaptunk meghívást, hogy a béke kézműveseivé váljunk – ne passzív szemlélők, hanem bátor tanúságtevők legyünk, akik képesek előmozdítani a találkozást, gyógyítani a sebeket és újjáépíteni a bizalmat.

Polgárként és hívőként egyaránt osztozunk a béke előmozdításának, az igazságtalansággal való szembenézésnek, valamint a hatalom birtokosai sürgetésének felelősségében, hogy ne a megosztottságot fűtsék, hanem a konfrontáció helyett a párbeszéd útját járják. Arra is ügyelnünk kell, nehogy a hallgatás vagy a félelem által bűnrészessé váljunk. Így minden közösség meghívást kap arra, hogy olyan hellyé növekedjen, ahol az ellenségeskedést a találkozás győzi le, ahol az igazságosságot tettekkel gyakorolják, a megbocsátást pedig drága kincsként őrzik.

A fegyvertelen és fegyvertelenítő béke ápolása azt is jelenti, hogy tápláljuk annak legmélyebb forrásait: az imádságot, a kontemplációt és a belső átalakulást. Ez olyan béke, amelyet nap mint nap megélünk – a kedvesség gesztusaiban, a türelemben, a gyűlölet és a bosszú elutasításában, valamint a reménykedés bátorságában. Mert a béke nem illúzió vagy távoli ideál; hanem valós lehetőség, amely máris elérhető közelségben van számunkra, és csupán arra vár, hogy befogadjuk és megosszuk egymással.

Ebben a szellemben újítjuk meg reményünket, hogy közös elkötelezettségünk révén a buddhisták és a keresztények egyre inkább e fegyvertelenítő béke tanúságtevőivé válhatnak – egy olyan békének, amely begyógyítja a sebeket, helyreállítja a kapcsolatokat, és új távlatokat nyit az emberiség előtt.

Kívánjuk, hogy a Vesak megünneplése telve legyen békével és örömmel, s inspiráljon mindannyiunkat arra, hogy együtt járjunk ezen az ösvényen!

Áldásokban gazdag és gyümölcsöző Vesak-ünnepet kívánunk Önöknek!

Kelt a Vatikánban, 2026. május 1-jén.

George Jacob Koovakad bíboros
prefektus

Ft. Mons. Indunil Janakaratne Kodithuwakku Kankanamalage
titkár

forrás: Bollettino
kép: Vatican News