Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa megáldotta a római „A. Gemelli” Poliklinika „Ferenc Pápa Szívközpontjának” alapkövét.
Az alábbiakban közzétesszük azt a beszédet, amelyet a Szentatya az áldási szertartás során intézett a jelenlévőkhöz:
Kedves Testvéreim! Jó napot kívánok és Isten hozott benneteket!
Örömmel teszek eleget kéréseteknek, hogy a pápa áldja meg a »Szívközpont« alapkövét. Ez a Gemelli Poliklinika új, nagyszabású alkotása, amelyet Ferenc pápáról neveztek el. Az új létesítménynek adott »Szív« elnevezés alkalmat ad számomra egy rövid elmélkedésre, amelyet most megosztok veletek.
Az első, úgynevezett funkcionális jelentésében ez a név a Cardiovascular Unique Offer ReEngineered rövidítése. Ez a közvetlenségében is hatékony mozaikszó tehát a »Gemelli« hatalmas városnegyedének azt a részét jelöli, ahol a szív- és érrendszeri betegségek gyógyítása összpontosul majd. Önök ezt egy új, személyközpontú szervezeti modellként határozzák meg. Ez komoly kihívást jelent, amelyhez azt kívánom Önöknek, hogy lelkesedéssel, együttműködéssel és imádsággal vértezve fogjanak hozzá.
Ám a »Szív« szó az Önök klinikája számára ennél sokkal többet mond, hiszen ott szerepel magának az egyetemnek a nevében is, amelyhez tartoznak: ez a Szent Szív Katolikus Egyetem.
Ezzel kapcsolatban szeretnék felidézni egy fontos történelmi részletet. Amikor eljött a régóta várt pillanat, hogy az új egyetem állami elismerését kérjék, sokan azt tanácsolták Gemelli atyának, hogy ne a Szent Szívről nevezze el az intézményt, mert az elnevezés túlságosan áhítatosnak (devocionálisnak) hathat. Az alapító őszintén vívódott a kérdésen. Boldog Armida Barelli azonban nem kételkedett: az egyetemnek a »Szent Szív« nevet kell viselnie, mert éppen Krisztus Szívének köszönhető az a »csodasorozat«, amely lehetővé tette e nagy mű megvalósítását. Gemelli hallgatott hűséges munkatársára, és a nevet végül az állami hatóságok is jóváhagyták.
Ma kijelenthetjük, hogy az a döntés, amely akkor prófétainak bizonyult, ma is az marad. Kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy Ferenc pápa legutóbbi – szinte végrendeletnek szánt – Dilexit nos kezdetű enciklikáját »Jézus Krisztus Szívének emberi és isteni szeretetének« szentelte.
Az enciklika első részében felidézi a keresztény antropológiát, amely a szívet az emberi személy középpontjaként és szintéziseként értelmezi. Csupán egyetlen szakaszt szeretnék idézni: »Minden emberi lény magva, legbelsőbb középpontja nem a lélek központja, hanem az egész személyé, a maga egyedülálló identitásában, amely test és lélek egysége. Minden a szívben egyesül, amely a szeretet székhelye lehet annak minden szellemi, pszichikai és fizikai összetevőjével együtt. Végső soron, ha a szeretet uralkodik benne, a személy teljes és ragyogó módon talál rá saját identitására, mert minden emberi lény mindenekelőtt a szeretetre teremtetett; legmélyebb zsigeri szintjéig arra alkottatott, hogy szeressen és szeressék« (21. sz.). Az enciklika ezen részében rálelhetnek azon elvek és értékek keretrendszerére, amelyek az Önök klinikáján folyó képzés alapját képezik. E képzést ezen alkalommal egyszerűen csak bátorítani szeretném: minél nagyobbra nő a »Gemelli«, annál nagyobb gondot kell fordítani az ott dolgozók emberi és keresztény formációjára.
A Dilexit nos központi üzenete azonban teológiai és spirituális természetű: Krisztus Szívének szeretet-misztériumára összpontosít, amely életünk és munkánk legfőbb ihlető forrása és támasza. Mint kiolthatatlan láng, ez a szeretet a tevékeny szeretet számtalan tanúját hívta életre az Egyházban, beleértve a nevelő és szociális karitatív tevékenységet is. Közéjük sorolhatjuk Gemelli atyát, Boldog Armida Barellit és a Szent Szív Katolikus Egyetem többi alapítóját is.
Tudjuk, Gemelli atya mily régóta vágyott az Orvostudományi Karra, és biztosak vagyunk abban, hogy az égből továbbra is kíséri az itteni fejlődést, különösen a Szívközpontnak ezt a kezdeményezését. E gondolatokkal áldalak meg mindannyiótokat és az új létesítmény alapkövét, kérve a Boldogságos Szűz Mária, a Bölcsesség Széke és a Betegek Gyógyítója közbenjárását. Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
