Helyi idő szerint 14:30-kor XIV. Leó pápa gépkocsival indult a Mongomo President Obiang Nguema Nemzetközi Repülőtérre, ahol búcsút vett a helyi hatóságok képviselőitől, majd körülbelül 15:10-kor egy Boeing 777-200-as fedélzetén elindult Bata felé, ahol helyi idő szerint 15:40-kor szállt le.

A batai repülőtérre való megérkezésekor, körülbelül 15:45-kor a pápát a helyi hatóságok fogadták, majd gépkocsival a batai börtönhöz indult. Útközben rövid megállót tett a Szent Jakab és a Pilléres Szűzanya-székesegyházban, ahol egy rövid időre elcsendesedett imádságban és szentségimádást végzett az Oltáriszentség előtt.

Helyi idő szerint 16:50-kor a Szentatya megérkezett a batai börtönbe. Érkezésekor Excellenciás Reginaldo Biyogo Mba Ndong Anguesomo igazságügyi miniszter úr, a büntetés-végrehajtási intézet igazgatója, a börtönlelkész, valamint a személyzet több képviselője fogadta. Ezt követően a pápát az intézmény belső udvarára kísérték, ahol a fogvatartottak, a személyzet és a börtönpasztoráció képviselői várták. Az üdvözlő ének, az igazgató beszéde és egy fogvatartott tanúságtétele után a Szentatya köszöntötte a jelenlévőket, majd a börtönlelkész mondott köszönetet.

A találkozó végén a Szentatyának átadták a fogvatartottak által készített fakeresztet. Az imádság, az áldás és a záróének után a pápa gépkocsival a 2021. március 7-i robbanás áldozatainak emlékművéhez indult.

Az alábbiakban közöljük XIV. Leó Szentatya köszöntőjét, amelyet a batai börtönben tett látogatása során intézett a jelenlévőkhöz:

Kedves testvéreim!

Vannak helyek, ahol azt mondják: az eső Isten áldásának jele. Kérjük az Urat, hogy valóban így legyen! Éljük meg ezt a pillanatot Isten közelségének jeleként is – azét az Istenét, aki soha nem hagy el minket.

Figyelmesen hallgattam szavaitokat. Köszönöm az őszinteségeteket, és azt, hogy megmutattátok: az emberi méltóság és a remény még a nehézségek közepette sem veszhet el soha.

Azért jöttem ma el hozzátok, hogy valami nagyon egyszerűt mondjak nektek: senki sincs kizárva Isten szeretetéből! Mindannyian – a magunk történetével, hibáival és szenvedéseivel együtt – továbbra is értékesek maradunk az Úr szemében. Ezt bizonyossággal állíthatjuk, mert Jézus minden találkozásában, minden gesztusával és minden szavával ezt kinyilatkoztatta nekünk. Még akkor is, amikor bűn nélkül letartóztatták, elítélték és halálra adták, Ő mindvégig szeretett minket, megmutatva ezzel: hisz abban, hogy a szeretet a leginkább megkérgesedett szívet is képes megváltoztatni.

Ezen az utazásomon tapasztalom, hogy Egyenlítői-Guinea kultúrákban, nyelvekben és hagyományokban gazdag föld. Családjaitok, közösségeitek és hitetek nagy erőt jelentenek e nemzet számára. Ti magatok is részei vagytok ennek az országnak. Az igazságszolgáltatás célja a társadalom védelme, de ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, mindenkor az egyes ember méltóságába és a benne rejlő lehetőségekbe kell befektetnie. Az igazi igazságosság nem annyira büntetni akar, hanem mindenekelőtt segíteni kívánja az élet újjáépítését: az áldozatokét, az elkövetőkét és a bűn által megsebzett közösségekét egyaránt. Nincs igazságosság megbékélés nélkül. Ez hatalmas munka, amelynek egy része a börtön falain belül mehet végbe, egy másik, még nagyobb része pedig az egész nemzeti közösséget kell, hogy mozgósítsa az igazságtalanság okozta sebek megelőzése és orvoslása érdekében.

Valójában mindenekelőtt a reményről és a változásról szeretnék beszélni nektek. Noha a börtön a magány és a vigasztalanság helyének tűnik, ez az időszak – amint az már elhangzott – a reflexió, a megbékélés és a személyes növekedés idejévé válhat. Tegyünk meg mindent például azért, hogy a börtönben megkapjátok a lehetőséget a tanulásra és a méltóságteljes munkára. Az életet nem csupán az elkövetett hibák határozzák meg, amelyek többnyire súlyos és összetett körülmények következményei: mindig ott az alkalom a talpra állásra, a tanulásra és arra, hogy új emberré váljatok.

Testvéreim, nem vagytok egyedül! Családtagjaitok szeretnek és várnak benneteket, és e falakon kívül is sokan imádkoznak értetek. Még ha valaki attól tartana is, hogy mindenki elhagyta, Isten soha nem hagy el titeket, és az Egyház is mindvégig mellettetek áll. Gondoljatok hazátokra is, Egyenlítői-Guinea fiataljaira, akiknek szükségük van az állhatatosság, a felelősségvállalás és a hit példáira. Minden megbékélésre irányuló erőfeszítés, a jóságnak minden apró gesztusa a remény lángjává válhat mások számára.

Szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik ebben a büntetés-végrehajtási intézetben dolgoznak: az igazgatónak, a felügyelőknek és a börtönlelkésznek. Az ő szolgálatuk alapvető fontosságú, amennyiben ötvözi a biztonságot, a tiszteletet és az emberséget, megteremtve azt a szükséges rendet, amely lehetővé teszi a fogvatartottak kísérését a társadalmi reintegráció és életük újjáépítésének útján.

Kedves testvéreim, Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba! Ő mindig új ajtót nyit azok előtt, akik elismerik hibáikat és vágynak a változásra. Ne engedjétek, hogy a múlt ellopja tőletek a jövőbe vetett reményeteket! Minden nap egy új kezdet lehet.

Bízzuk ezt az utat Szűz Máriára, az Irgalmasság Anyjára! Ő kísérje életeteket, vigasztalja szíveteket és oltalmazza családjaitokat. Ma biztosítani szeretnélek benneteket közelségemről és imádságomról értetek és Egyenlítői-Guinea egész népéért. És jegyezzétek meg jól: az az ember, aki az elesés után talpra áll, erősebb, mint korábban volt. Az Úr adjon nektek békét, reményt és erőt az újrakezdéshez!

Testvéreim, ebben az esőben, amely Isten áldása, imádkozzuk el együtt azt az imát, amelyet Krisztus tanított nekünk, mondván: Mi Atyánk…

[Áldás]

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media