Imádság a 2021. március 7-i robbanás áldozatainak emlékművénél
Körülbelül 17:25-kor XIV. Leó pápa megérkezett az emlékműhöz, ahol a nemzetvédelmi miniszterhelyettes és az emlékmű igazgatója fogadta.
A díszőrség tisztelgése, a koszorúelhelyezés, az elhunytakért mondott ima és az áldás után a pápa gépkocsival a batai stadionba indult.
Találkozó a fiatalokkal és a családokkal
Helyi idő szerint körülbelül 17:50-kor a pápa megérkezett a batai stadionba.
Miután a pápamobillal körbejárta a hívőket, a Szentatyát Excellenciás Miguel Angel Nguema Bee püspök úr, Bata apostoli kormányzója fogadta, aki az Egyenlítői-Guineai Püspöki Konferencia ifjúságpasztorációért felelős tagja; a főpásztor üdvözlő szavakat intézett hozzá.
Ezt követően az etnikai csoportok hagyományos táncokkal és viseletekkel kísért felvonulása, valamint néhány tanúságtétel után XIV. Leó pápa elmondta beszédét, amelyet a Hitvallás elmondása, könyörgés, áldás és a záróének követett.
Helyi idő szerint 19:10-kor a pápa gépkocsival a batai nemzetközi repülőtérre indult, ahol búcsút vett a helyi hatóságok képviselőitől, majd felszállt Malabo irányába, ahol 20:30-kor szállt le.
Megérkezésekor a Szentatyát a helyi hatóságok fogadták, majd gépkocsival az érseki rezidenciára hajtatott, ahol magánvacsorán vett részt.
Az alábbiakban közöljük XIV. Leó beszédét, amelyet a fiatalokkal és a családokkal való találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:
Kedves fiatalok, kedves családok! Békesség veletek!
Ki fél az esőtől? Ki vágyik Isten áldására? Köszönöm, hogy itt vagytok! Ünnepeljünk tovább! Az Egyháznak szüksége van mindannyiótok lelkesedésére!
Kedves testvéreim! Nagy örömmel köszöntelek benneteket, és hálásan köszönöm Püspök úr hozzám intézett szavait. Köszönöm mindannyiótoknak ezt a meleg fogadtatást és azt a lelkesedést, amely híven tükrözi hitetek örömét.
Őexcellenciája úgy jellemezte Egyenlítői-Guineát, mint egy »fiatal, energiával, kérdésekkel és életkedvvel teli« országot, amely ugyanakkor vágyik arra, hogy Krisztust tegye meg saját világosságává. Ez utalás e látogatás mottójára – Krisztus, Egyenlítői-Guinea világossága, a remény jövője felé –, amely megerősítést nyer mindannyiótok jelenléte által! A legfényesebb világosság itt a ti szemetek, arcotok és mosolyotok fénye, valamint énekeitek és táncaitok, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy Krisztus az öröm, az értelem, az ihlet és a szépség életünk számára.
Hazátok, Egyenlítői-Guinea történelemben és hagyományokban gazdag ország. Láthattuk ezt az imént a táncokban, a viseletekben és a jelképekben, amelyekkel az egyes csoportok kifejezték saját identitásukat, még nyilvánvalóbbá és meghatóbbá téve együttlétünket. Olyan egyszerű, mindennapi tárgyakat hoztatok el – egy botot, egy hálót, egy sziget mását, egy csónakot, egy hangszert –, amelyek az életetekről, valamint az azt éltető olyan ősi és nemes értékekről beszélnek, mint a szolgálat, az egység, a befogadás, a bizalom és az ünneplés. Ez az a ragyogó és felelősségteljes örökség, amelynek ti, kedves fiatalok, hivatottak vagytok a hitben alapjává válni: a saját jövőtök és e föld jövője számára. A jövő a tiétek!
Ezekre emlékeztetett Szent II. János Pál is, amikor ebbe az országba érkezve, ezen életerős és dinamikus Egyházzal találkozva így szólt az őt fogadó hívekhez: »Mindig mutassatok példát az egymás közötti egyetértésben, a kölcsönös szeretetben, a megbékélésre való készségben, valamint minden egyes polgár, család és társadalmi csoport jogainak tényleges tiszteletben tartásában. Tiszteljétek és mozdítsátok elő országotokban minden ember méltóságát, mint emberi lényekét és mint Isten gyermekeinek méltóságát« (Beszéd az Egyenlítői-Guineába való megérkezéskor, Malabo, 1982. február 18.). Ezek a szavak ma is irányítják szívünket, és meg kell világítaniuk utatokat, miközben felkészültök a rátok váró jövőbeli felelősségre.
Alicia ezzel kapcsolatban arról beszélt nekünk, mennyire fontos, hogy hűek maradjunk kötelességeinkhez, és mindennapi munkánkkal hozzájáruljunk a család és a társadalom javához. Megosztotta velünk álmát egy olyan földről, »ahol a fiatalok, férfiak és nők, nem a könnyű sikert keresik, hanem az erőfeszítés, a fegyelem és a jól végzett munka kultúráját választják, és ahol ezt értékelik is«. Azt mondta: kereszténynek lenni az eucharisztikus ünneplésben való részvételen túl azt is jelenti, hogy méltósággal dolgozunk és mindenkit tisztelettel kezelünk, felidézve a munka világában nőként megélt kihívásait is. Ez arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a gyümölcsöző elkötelezettség fontosságáról és annak szükségességéről, hogy mindenkor előmozdítsuk minden emberi lény méltóságát.
Ugyanezt tanúsította Francisco Martin is, a papságra szóló meghívása kapcsán. Ablakot nyitott nekünk arra a gyönyörű valóságra, hogy oly sok fiatal adja oda önmagát teljesen Istennek testvérei üdvösségéért. Nem rejtette véka alá, hogy küzdött a bátorságért, hogy kimondja »igenjét«, az ő fiatját: »Igen, Uram!« Ám szavaiból mindannyian megértettük, hogy az Isten akaratára való hagyatkozás örömöt és mély derűt ad. Az Istennek szentelt élet boldog élet, amely nap mint nap megújul az imádságban, a szentségekben és a testvérekkel való találkozásban, akiket az Úr állít utunkba. A szívek közösségében és a rászorulók iránti tevékeny szeretetben a karitász csodái újulnak meg. Ezért, ha érzitek, hogy Krisztus a követésére hív titeket a különleges felszenteltség útján – papként, szerzetesként, szerzetesnőként vagy katekétaként –, ne féljetek a nyomába szegődni: amint Ő maga ígérte – és én is nagy erővel akarom ezt mondani nektek ma itt –, »százannyit kaptok, és […] az örök élet lesz az örökségetek« (Mt 19,29).
Szeretteim, családotok körében jöttetek el erre a találkozóra. A család az a termékeny talaj, amelyben emberi és keresztény növekedésetek friss és törékeny fája gyökereit ereszti. Ezért hívok mindenkit: adjunk együtt hálát az Úrnak szeretteitek ajándékáért, és – amint Purificación és Jaime Antonio mondták nekünk – hagyatkozzatok az Úrra, hogy családjaitok az egységben növekedhessenek, ajándékként fogadják és óvják az életet, és neveljenek az Úrral való találkozásra, aki az Út, az Igazság és az Élet (vö. Jn 14,6). Sokan közületek már a házasság szentségére készülnek. Házastársnak és szülőnek lenni lelkesítő küldetés, napról napra megélt szövetség, amelyben a felek mindig újnak fedezik fel egymást; Istennel együtt az élet csodájának munkatársai, saját maguk és gyermekeik boldogságának építői. Készüljetek fel e hivatás megélésére: legyen ez az igaz szeretet útja, amely a szabadságban növekszik; a remény útja, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy Isten nem hagy el titeket; és a szentség útja, amely mindig a másik javát és boldogságát keresi.
Hálás köszönetet mondok Victor Antoniónak az őszinteségért és a bátorságért, amellyel megosztotta velünk történetét. Szavai segítenek még mélyebben megérteni mindazt az értéket, amelyről eddig beszéltünk. Úgy hullanak közénk, mint egy súlyos sziklatömb, de nem azért, hogy romboljanak. Inkább olyan szavak ezek, amelyeknek arra kell sarkallniuk minket, hogy egy jobb világot építsünk: egy olyan világot, amely a fakadó és növekvő élet tiszteletén, valamint a gyermekek és a kicsinyek iránti felelősségérzeten alapul. Victor Antonio emlékeztetett minket, hogy az élet befogadása szeretetet, elkötelezettséget és gondoskodást igényel; s ezeknek a szavaknak egy kamasz ajkáról elhangozva komolyan el kell gondolkodtatniuk minket arról, mennyire fontos oltalmazni és őrizni a családot, s a benne elsajátított értékeket. Ápoljuk, éljük meg és tanúsítsuk ezeket akkor is, ha áldozattal jár, vagy ha – amint Jaime Antonio és Purificación mondták – ítélkezések, előítéletek és sztereotípiák próbálják csorbítani értéküket. A befogadni és szeretni tudó család világosság és melegség. Ferenc pápa gyönyörű szavakat hagyott ránk erről: »Az apa és az anya kettőse a maga teljes szerelmi történetével […], az életet szerető és nemző pár az igazi élő „szobor” […], amely képes kinyilvánítani a teremtő és üdvözítő Istent« (Amoris laetitia ap. buzdítás, 9. 11.).
Kedves fiatalok, szülők és mindannyian, akik itt jelen vagytok! Hagyjuk, hogy magával ragadjon minket a szeretet szépsége, váljunk annak a szeretetnek a tanúivá, amelyet Jézus hagyott ránk és tanított nekünk! Tegyünk tanúságot nap mint nap arról, hogy szeretni szép, és hogy a legnagyobb örömök minden élethelyzetben abból fakadnak, ha tudunk adni és önmagunkat odaadni – különösen akkor, ha a leginkább rászorulók felé hajolunk. A tevékeny szeretet világossága, amelyet otthonaitokban ápoltok és hittel éltek meg, valóban képes átalakítani a világot, annak szerkezeteit és intézményeit is, hogy ott mindenki tiszteletre találjon, és senki ne maradjon elfeledve (vö. Ferenc pápa, Üzenet az Élelmezési Világnap alkalmából, 2022. október 14.). Nővéreim és testvéreim! Tegyük ezt közös, szilárd elhatározásunkká és örömteli kötelezettségünkké, hogy Krisztus, a Megfeszített és Feltámadott, aki Egyenlítői-Guinea, Afrika és az egész világ Világossága, mindannyiunkat a remény jövője felé vezessen!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
