15:25-kor XIV. Leó pápa gépkocsin a Luanda 4 de Fevereiro nemzetközi repülőtérre hajtatott. Miután a helyi hatóságok képviselőitől elbúcsúzott, a Szentatya helikopterrel (MI-171SH típusú géppel) utazott Luandából Muximába.

A muximai helikopter-leszállóhelyre érkezve a pápát helyi méltóságok fogadták: Icolo e Bengo tartományi kormányzója, valamint a fogadóbizottság tagjai. Ezt követően pápamobillal vonult át a Mama Muxima-kegyhelyhez.

16:30-kor a Szentatya – Viana püspöke, Emílio Sumbelelo kíséretében – golfkocsin áthaladt a téren, és megérkezett a Nossa Senhora da Muxima-kegyhelyhez. Itt a kegyhelyigazgató fogadta, aki átnyújtotta számára a feszületet, valamint a szenteltvizet a meghintéshez.

Ezt követően a Szentatya belépett a kegyhelyre egy rövid imádságra és az Oltáriszentség imádására. Ennek végén virágfelajánlással hódolt a Madonna előtt, majd kilépett a templomból, hogy elfoglalja helyét a zarándoktéren felállított emelvényen.

Viana püspökének köszöntő szavai után a pápa megkezdte a Szent Rózsafüzér imádkozását.

A szertartás végén, 17:30 körül a Pápa gépkocsin a muximai helikopter-leszállóhelyre hajtatott, majd a helyi méltóságoktól vett búcsú után helikopterre szállt, hogy visszatérjen a luandai nemzetközi repülőtérre, onnan pedig autóval az Apostoli Nunciatúrára érkezett a magánvacsorához.

Az alábbiakban közöljük XIV. Leó pápa beszédét, amelyet a rózsafüzér-imádság után intézett a jelenlévőkhöz:

Kedves testvéreim!

Szeretett fiatalok, a Mária Légió tagjai és Mama Muxima, a Szív Anyja tisztelői! Örömmel osztozom veletek a Mária-ájtatosságnak ebben a pillanatában.

Együtt imádkoztuk a szent rózsafüzért, ezt az ősi és egyszerű áhítatformát, amely az Egyházban mindenki imádságaként született. Szent II. János Pál úgy határozta meg ezt, mint egy olyan kereszténység imáját, amely megőrizte »eredeti frissességét, és Isten Lelke ösztönzi, hogy ’evezzen a mélyre’ […] azért, hogy újra elmondja, sőt ’kiáltsa’ Krisztust a világnak mint Urat és Üdvözítőt« (Rosarium Virginis Mariae apostoli levél, 1).

Rátok tekintve, Angola élő és fiatal Egyháza, és osztozva ebben az intenzív, buzgalommal teli pillanatban, úgy látom, hogy szent elődöm szavai egészen különleges módon illenek ehhez a nagy közösséghez, amelyben valóban érezhető a hit frissessége és a Lélek ereje.

Egy olyan kegyhelyen vagyunk, ahol évszázadokon át férfiak és nők sokasága imádkozott örömteli pillanatokban, de ezen ország történelmének szomorú és fájdalmas időszakaiban is. Mama Muxima itt már hosszú ideje rejtve munkálkodik azon, hogy életben és lüktetésben tartsa az Egyház szívét – azt a szívet, amely szívekből épül fel: a tiétekből és mindazokéból, akik szeretnek, imádkoznak, ünnepelnek, sírnak, s olykor – mivel fizikailag nem tudnak eljönni – levelekben és postai üzenetekben bízzák rá kéréseiket és fogadalmaikat, ahogyan arra Excellenciás uratok is emlékeztetett. Mama Muxima mindenkit befogad, mindenkit meghallgat, és mindenkiért imádkozik.

Jézus életének dicsőséges titkairól elmélkedtünk, megdicsőülésében saját rendeltetésünket, szeretetében pedig küldetésünket szemlélve. Krisztus a húsvéti titokban legyőzte a halált, megmutatva nekünk az Atyához visszavezető utat. S hogy mi is végigjárhassuk ezt a ragyogó és embert próbáló utat, részesítve az egész világot annak szépségében, nekünk adta Lelkét, aki éltet és támogat minket utunkon és küldetésünkben. Máriához hasonlóan mi is az égnek születtünk, és az ég felé tartunk örömmel, őrá, a jóságos Anyára és a szentség példaképére tekintve, hogy elvigyük a Feltámadott világosságát a testvéreinknek, akikkel találkozunk – ahogyan azt jelképesen minden egyes »tized« elején tettük a különböző hivatások és korosztályok képviselői által.

Amint Sumbelelo püspök úr emlékeztetett rá, ezt a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt kegyhelyet a hívek maguktól a »Szív Anyja« kegyhelyének »keresztelték át«. Ez egy gyönyörű elnevezés, amely Mária Szívére irányítja figyelmünket: egy tiszta és bölcs szívre, amely képes megőrizni és szívében forgatni Isten Fia életének rendkívüli eseményeit (vö. Lk 2,19.51). Közösen imádkozva mi is ezt tettük: hagytuk, hogy Mária kísérjen el minket a Jézusra való emlékezésben. Vele együtt jártuk végig Fia életének állomásait, hogy tápláljuk magunkban a hozzá hasonló, egyetemes szeretetet (vö. Rosarium Virginis Mariae, 11).

A rózsafüzér imádkozása tehát arra kötelez minket, hogy minden embert anyai szívvel, konkrétan és nagylelkűen szeressünk, és elkötelezzük magunkat egymás – különösen a legszegényebbek – java mellett. Egy anya minden gyermekét ugyanúgy, teljes szívéből szereti, még ha különböznek is egymástól. A Szív Anyja előtt mi is meg akarjuk ígérni: ugyanígy teszünk, és mértéket nem ismerve fáradozunk azon, hogy senkinek ne kelljen nélkülöznie a szeretetet, s vele együtt a méltóságteljes élethez és a boldogsághoz szükséges javakat: hogy az éhezőknek legyen eledelük, a betegek megkaphassák a szükséges ápolást, a gyermekeknek garantált legyen a megfelelő oktatás, az idősek pedig békésen élhessék meg idős koruk éveit. Egy anya mindezekre gondol; Mária mindezekre gondol, és minket is hív, hogy osztozzunk az ő figyelmességében.

Kedves fiatalok, a Mária Légió kedves tagjai, kedves testvéreim! A Szűzanya arra kér minket: hagyjuk, hogy szívének érzései magukkal ragadjanak, hogy hozzá hasonlóan az igazságosság munkálói és a béke hordozói lehessünk. Itt egy nagyszabású terv van kibontakozóban: egy új kegyhely építése, amely minden zarándokot be tud majd fogadni. Különösen ti, fiatalok, tekintsétek ezt jelnek! Hiszen a Mennyei Anya rátok is nagy tervet bíz: egy jobb és befogadóbb világ felépítését, ahol nincs többé háború, sem igazságtalanság, sem nyomor, sem tisztességtelenség; ahol az Evangélium elvei mindinkább átlelkesítik és alakítják a szíveket, a társadalmi rendszereket és a programokat – mindenki javára.

A szeretetnek kell diadalmaskodnia, nem a háborúnak! Ezt tanítja nekünk Mária szíve, mindenki Édesanyjának szíve. Induljunk hát el ebből a kegyhelyből az élet »angyal-hírnökeiként«, hogy elvigyük mindenkihez Mária simogatását és Isten áldását!

Mama Muxima, tueza kokué, Mama Muxima, tutambululé: »Szívünk Anyja, hozzád jövünk, hogy felajánljunk neked mindent!« Így szól a Mama Muximához írt himnusz, majd így folytatódik: »Azért jövünk, hogy kérjük áldásodat.«

Szeretteim, ajánljunk fel mindent Máriának, teljesen odaadva magunkat testvéreinknek; és fogadjuk örömmel – az ő közbenjárására – az Úr áldását, hogy elvigyük azt mindenkinek, akivel csak találkozunk. Ámen.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media