Helyi idő szerint 9.00-kor a Szentatya gépkocsival a Yaoundé-Nsimalen nemzetközi repülőtérre indult, ahonnan 10.05-kor a Camair-Co légitársaság Boeing 737-700-as repülőgépének fedélzetén Bamendába távozott.

A bamendai repülőtérre 10.40-kor érkezett meg, ahol a helyi hatóságok képviselői fogadták. Ezt követően 11.10 körül autóval a Szent József-székesegyházba hajtatott, a bamendai közösséggel tartandó békétalálkozóra.

Érkezésekor, 11.30-kor, Bamenda érseke, Excellenciás Andrew Nkea Fuanya kíséretében a főbejáraton át lépett be a székesegyházba.

A bevonulási ének, Bamenda érsekének köszöntő szavai, a kórus éneke és néhány tanúságtétel után a Szentatya elmondta beszédét.

A találkozó végén a pápa – a bamendai közösség képviselőinek kíséretében – a székesegyház bejáratánál a béke jeleként hét galambot engedett szabadon.

Ezt követően gépkocsival a Bamendai Érseki Palotába hajtatott, ahol magánjellegű ebéden vett részt.

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz, valamint a székesegyház előtt mondott szavait:

Szeretett testvéreim!

Öröm számomra, hogy itt lehetek közöttetek ebben a sokat szenvedett régióban. Amint az imént elhangzott tanúságtételeitek is mutatták, a közösségeteket elborító mérhetetlen fájdalom ma még áttörőbbé teszi a felismerést: Isten soha nem hagyott el minket! Istenben, az Ő békéjében mindig van lehetőség az újrakezdésre!

Excellenciás érsek úr felidézte a prófétai szavakat: »Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet« (Iz 52,7). Ezzel köszöntötte körötökbe való érkezésemet, de most hadd válaszoljak: milyen szép a ti lábatok is! Poros e véráztatta, de termékeny földtől; e meggyalázott, de buja növényzetű és gyümölcsökben bővelkedő földtől. Ezek a lábak hoztak el titeket idáig, és ezek tartottak meg benneteket a jóság útján a próbák és akadályok ellenére is. Adja Isten, hogy mindannyian továbbhaladhassunk a jóság útjain, amelyek a békéhez vezetnek! Köszönöm nektek, mert – bár igaz, hogy azért jöttem, hogy a békét hirdessem – rögtön azt tapasztalom, hogy ti hirdetitek azt nekem és az egész világnak. Valóban, amint az imént egyikőtök felidézte: a Kamerun e régióit feldúló válság minden eddiginél közelebb hozta egymáshoz a keresztény és a muszlim közösségeket. Olyannyira, hogy vallási vezetőitek összefogtak, és létrehoztak egy Béke-mozgalmat, amelyen keresztül közvetíteni igyekeznek a szembenálló felek között.

Bár csak a világ oly sok más helyén is így történne! Tanúságtételetek és a béke iránti elkötelezettségetek példaként szolgálhat az egész világ számára! Jézus azt mondja nekünk: »Boldogok a békességszerzők!« Jaj viszont azoknak, akik a vallásokat és magát Isten nevét saját katonai, gazdasági vagy politikai céljaik szolgálatába állítják, és azt, ami szent, a legmocskosabb és legsötétebb dolgok közé rángatják. Igen, drága testvéreim: ti, akik éhezitek és szomjazzátok az igazságosságot; ti, szegények, irgalmasok, szelídek és tiszta szívűek; ti, akik sírtatok – ti vagytok a világ világossága (vö. Mt 5,3–14)! Bamenda, te vagy ma a hegyen épült város, amely mindenki szeme láttára tündököl! Testvéreim, legyetek még sokáig a só, amely ízt ad e földnek; ne veszítsétek el ízeteket az eljövendő években sem! Őrizzétek kincsként mindazt, ami közelebb hozott titeket egymáshoz, és amit a siralom órájában megosztottatok. Mindannyian őrizzük meg szívünkben ezt a napot, amikor egybegyűltünk, hogy elkötelezzük magunkat a béke mellett! Legyetek olaj, amely az emberi sebekre árad!

E tekintetben köszönetemet fejezem ki mindazoknak – különösen a világi és szerzetesnőknek –, akik az erőszak miatt traumatizált emberekről gondoskodnak. Hatalmas, láthatatlan és mindennapos munka ez, amely – amint Carine nővér felidézte – komoly veszélyekkel jár. A hadurak úgy tesznek, mintha nem tudnák: a romboláshoz elég egy pillanat, de az újjáépítéshez gyakran egy élet is kevés. Úgy tesznek, mintha nem látnák: dollármilliárdok állnak rendelkezésre az öléshez és a pusztításhoz, de nem találnak forrásokat a gyógyításra, az oktatásra és a felemelkedésre. Aki kifosztja földeteket erőforrásaiból, a haszon nagy részét általában fegyverekbe fekteti, a destabilizáció és a halál végtelen spirálját táplálva. Ez egy kifordult világ, Isten teremtésének eltorzítása, amelyet minden tiszta lelkiismeretnek el kell ítélnie és el kell vetnie, választva azt a megfordulást – a megtérést –, amely az ellenkező irányba, az emberi testvériség fenntartható és gazdag útjára vezet. A világot néhány hatalmasság rombolja szét, de a szolidáris testvérek sokasága tartja életben! Ők Ábrahám utódai, annyian, mint égen a csillag és a tengerparton a homokszem. Nézzünk egymás szemébe: mi már most is ez a hatalmas nép vagyunk! A békét nem feltalálni kell, hanem befogadni: befogadni a felebarátot mint testvérünket. Senki sem választja meg a testvéreit: egyszerűen el kell fogadnunk egymást! Egyetlen család vagyunk, és ugyanabban a házban lakunk – ezen a csodálatos bolygón, amelyet az ősi kultúrák évezredeken át oly gondosan óvtak.

Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában írt valamit, ami eszembe jutott szavaitokat hallgatva: »A nép szívében végzett misszió nem életem egy része vagy valamilyen dísz, amelyet levehetek; nem függelék vagy az élet sok pillanatának egyike. Olyasmi, amit nem tudok kitépni lényemből, ha nem akarom elpusztítani magam. Küldetés vagyok ezen a földön, és ezért vagyok ebben a világban« (273. pont).

Kedves bamendai testvéreim, ezekkel az érzésekkel vagyok ma közöttetek! Szolgáljuk együtt a békét! »Fel kell ismernünk, hogy tűzzel van a lelkünkbe égetve ez a küldetés: világosságot vinni, áldani, éltetni, felemelni, gyógyítani, felszabadítani. Itt mutatkozik meg, ki az ízig-vérig ápolónő, az ízig-vérig tanító, az ízig-vérig politikus: azok, akik lényük mélyén döntöttek amellett, hogy másokkal és másokért vannak« (uo.). Szeretett elődöm ekként buzdított minket arra, hogy járjunk együtt – ki-ki a saját hivatása szerint –, tágítva közösségeink határait azzal a tevékeny szeretettel, amely a helyi feladatokból kiindulva ér el a felebarátig, bárki legyen is az, és bárhol éljen. Ez az a csendes forradalom, amelynek ti vagytok a tanúi! Ahogyan az imám mondta: adjunk hálát Istennek, hogy ez a válság nem fajult vallásháborúvá, és hogy mindannyian törekszünk továbbra is szeretni egymást! Haladjunk előre fáradhatatlanul, bátran, és mindenekelőtt együtt, mindig együtt!

Járjunk együtt, szeretetben, mindenkor a békére törekedve!

[A templomtéren]

Drága testvéreim! Az Úr ma mindannyiunkat a béke munkatársaivá választott ezen a földön! Mindannyian fohászkodjunk az Úrhoz, hogy a béke valóban uralkodjék közöttünk; hogy miközben szabadon engedjük ezeket a fehér galambokat – a béke jelképeit –, Isten békéje szálljon le mindannyiunkra, erre a földre, és őrizzen meg minket egységben az Ő békéjében! Áldott legyen az Úr!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media