Helyi idő szerint 17.45-kor a Pápa megérkezik a Ngul Zamba árvaházba, ahol az intézmény vezetője, a Mária Leányai Kongregáció legfőbb elöljárója fogadja.

Az elöljáró anya elkíséri őt a nagyterembe, ahol az árvaház gyermekei és munkatársai várakoznak.

Az üdvözlő éneket követően a legfőbb elöljáró köszöntő szavai, majd három gyermek tanúságtétele hangzik el. Ezután a gyermekek éneke következik, végül pedig egy férfi és egy női munkatárs tesz tanúságot.

A látogatás végén a Miatyánk elimádkozása és az áldás után a Szentatya gépkocsival a Kameruni Nemzeti Püspöki Konferencia székházába hajtat, hogy zártkörű találkozón vegyen részt a kameruni püspökökkel, majd ezt követően az Apostoli Nunciatúrára tér nyugovóra.

Az alábbiakban közöljük a pápa beszédét, amelyet az árvaházban tett látogatása során intézett a jelenlévőkhöz:

Kedves gyermekek, kedves barátaim!

Nagy örömmel lépek be ebbe az árvaházba, amely az otthonotokká vált. Ezen a helyen mindenekelőtt mennyei Atyátok az, aki szeretettel fogad benneteket mint saját gyermekeit. Meg akarja mutatni nektek gyengédségét, és a szívéhez akar szorítani benneteket – és az Ő nevében én is ugyanezt szeretném tenni. Ti egy igazi családot alkottok, és itt olyan fivérekre és nővérekre találtok, akik osztoznak veletek fájdalmas sorsotokban. Ebben a családban pedig a legidősebb testvéretek maga Jézus! Ez a köré gyűlt testvériség tesz benneteket erőssé, segít, hogy együtt hordozzátok az élet terheit, és általa tapasztalhatjátok meg az igazi örömöt.

Egy olyan világban, amelyet gyakran a közöny és az önzés jellemez, ez a ház arra emlékeztet bennünket: mindannyian őrzői vagyunk testvéreinknek, és Isten nagy családjában senki sem idegen vagy elfeledett, bármilyen kicsiny legyen is.

Kedves gyermekek! Tudom, hogy sokan közületek nehéz próbatételeken mentetek keresztül. Vannak, akik a szülők vagy a hozzátartozók elvesztése miatt a hiány fájdalmát hordozzák. Mások megtapasztalták a félelmet, az elutasítást, az elhagyatottságot, a nélkülözést és a bizonytalanságot. Ti azonban a sebeiteknél tágasabb jövőre vagytok hivatottak. Egy ígéret hordozói vagytok! Mert ott, ahol nyomorúság, szenvedés vagy igazságtalanság uralkodik, Isten jelen van: ismeri arcotokat, és mérhetetlenül közel van hozzátok. Az Evangélium emlékeztet minket: Jézus megkülönböztetett jósággal fordult a hozzátok hasonló gyermekek felé, és a középpontba állította őket. Tudjátok meg, hogy Ő ma is ugyanilyen szeretettel tekint rátok, egyenként.

Hálával köszöntöm mindazokat is, akik ezeket a gyermekeket kísérik: az intézményvezetőket, a nevelőket, a munkatársakat, az önkénteseket és természetesen a szerzetesnővéreket. Hűséges elkötelezettségetek a szeretet gyönyörű tanúságtétele. Azzal, hogy gondját viselitek e kicsinyeknek, már most megízlelitek azt az örömöt, amelyet az Úr ígért mindazoknak, akik a legkisebbeket szolgálják (vö. Mt 25,40). Gondoskodásotokban az isteni irgalmasság arca ragyog fel. Általa és odaadásotok révén sokkal többet nyújtotok az anyagi támogatásnál: jelenlétet, meghallgatást, családot és jövőt adtok ezeknek a gyermekeknek. Rajtatok keresztül nyilvánul meg Isten gyengédsége – egy hűséges gyengédség, amely a megpróbáltatások idején sem lankad, és soha nem okoz csalódást. Köszönöm mindazt, amit tesztek, és arra buzdítalak benneteket: tartsatok ki bátran ebben a nemes szolgálatban!

Miközben teljes szívemből adom rátok áldásomat, mindannyiótokat Szűz Mária, a mi Édesanyánk oltalmába ajánlak. Ő virrasszon felettetek mindenkor, vigasztaljon meg benneteket a szomorúság idején, és segítsen, hogy Fia, Jézus igaz barátaivá növekedjetek!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media