Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa üzenetének szövegét, amelyet a canterburyi érsek 2026. március 25-én, a canterburyi székesegyházban tartott székfoglalója alkalmából küldött.

Üzenet

Főtisztelendő és Méltóságos

Dame Sarah Mullally

canterburyi érsek részére

„Velünk lesz a kegyelem, az irgalom és a békesség az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, igazságban és szeretetben.” (2Jn 1,3)

Isten szüntelen jelenlétének ezen bizonyosságával küldöm imádságos köszöntésemet Önnek canterburyi érseki székfoglalója alkalmából.

Tudatában vagyok annak, hogy a tisztség, amelyre kiválasztatott, igen súlyos: nem csupán a Canterburyi Egyházmegyében ró Önre felelősséget, hanem Anglia Egyházában és a teljes Anglikán Közösségben egyaránt. Feladatait ráadásul az anglikán család történelmének egyik kihívásokkal teli időszakában kezdi meg. Kérve az Urat, hogy erősítse meg Önt a bölcsesség ajándékával, imádkozom, hogy a Szentlélek vezesse Önt közösségei szolgálatában, és merítsen ihletet Isten Anyja, Mária példájából.

Hatvan évvel ezelőtt, történelmi római találkozójuk alkalmával boldog emlékezetű elődeink, Szent VI. Pál és Michael Ramsey érsek elkötelezték a katolikusokat és az anglikánokat „a keresztény szereteten alapuló testvéri kapcsolatok fejlődésének egy új szakasza” mellett (Közös Nyilatkozat, 1966. március 24.). A tiszteletteljes nyitottságnak ez a friss fejezete az elmúlt hat évtizedben bőséges gyümölcsöt hozott, és mind a mai napig tart.

Ugyanezen alkalommal Pál pápa és Ramsey érsek abban is megállapodtak, hogy teológiai párbeszédet kezdeményeznek. Az Anglikán–Római Katolikus Nemzetközi Bizottság (ARCIC) megalakulása óta valóban számottevően hozzájárult a kölcsönös megértés elmélyüléséhez. Ezen értékes munka gyümölcsei szabaddá tettek bennünket a még hatékonyabb közös tanúságtételre (vö. Nemzetközi Anglikán–Római Katolikus Bizottság az Egységért és a Küldetésért: Együtt növekedni az egységben és a küldetésben, 93.). Ez különösen létfontosságú az emberi családunk előtt álló mai, sokrétű kihívások fényében. Ezért hálás vagyok, hogy ez a jelentős párbeszéd továbbra is folytatódik.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az ökumenikus út nem volt mindig zökkenőmentes. A jelentős haladás ellenére közvetlen elődeink, Ferenc pápa és Justin Welby érsek őszintén elismerték, hogy „az új körülmények új nézeteltéréseket támasztottak közöttünk”. Mindazonáltal továbbra is együtt jártunk az úton, mert a különbségek „nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy a közös keresztség okán Krisztusban testvérként ismerjük el egymást” (Közös Nyilatkozat, 2016. október 5.). A magam részéről szilárdan hiszem, hogy folytatnunk kell a párbeszédet az igazságban és a szeretetben, mert csak az igazságban és a szeretetben ismerhetjük meg együtt Isten kegyelmét, irgalmát és békéjét (vö. 2Jn 1,3), és így kínálhatjuk fel e drága ajándékokat a világnak.

Sőt mi több, az egység, amelyet a keresztények keresnek, sohasem öncél, hanem Krisztus hirdetésére irányul, hogy – amint maga az Úr Jézus imádkozott – „higgyen a világ” (Jn 17,21). Ferenc pápa 2024-ben, az Anglikán Közösség prímásaihoz intézett beszédében kijelentette: „botrány lenne, ha megosztottságunk miatt nem teljesítenénk közös hivatásunkat, hogy megismertessük Krisztust” (Beszéd az Anglikán Közösség prímásaihoz, 2024. május 2.). Kedves nővérem, készséggel teszem magamévá e szavakat, hiszen egy megbékélt, testvéri és egységes keresztény közösség tanúságtétele révén fog az evangélium hirdetése a legtisztábban felhangozni (vö. Üzenet a 2026-os Missziós Világnapra, 2.).

Ezen testvéri gondolatokkal hívom le Önre a Mindenható Isten áldását, amint megkezdi magasztos szolgálatát. A Szentlélek szálljon le Önre, és tegye gyümölcsözővé az Úr szolgálatában.

Kelt a Vatikánban, 2026. március 20-án,
Szent Cuthbert püspök emléknapján.

XIV. Leó pápa

forrás: Bollettino
kép: Vatican News