Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa videóüzenetének szövegét, amelyet az Amazóniai Egyházi Konferencia (CEAMA) 2026. március 16–20. között Bogotában zajló VI. Közgyűlésének résztvevőihez intézett:

Az Úr békéje legyen veletek!

Örömmel fordulok hozzátok, kedves pásztorok, szerzetesek és szerzetesnők, Krisztus-hívő laikusok, az Amazóniai Egyházi Konferencia (CEAMA) Bogotában egybegyűlt VI. Közgyűlésének résztvevői. Kiváltságos időt éltek most át: a Szentlélekre figyeltek, hogy megkülönböztessétek az e régióban gyökeret vert közösségek útját.

Az imádsággal kísért felkészülés részeként megosztottatok velem néhányat az eddig megtett lépések közül, valamint a kihívásokat, amelyekkel szembesültök. Részesévé tettetek a régió lakói szenvedéseinek és reményeinek, valamint természetes környezetük egyre súlyosabb pusztulásának. Szeretném kifejezni közelségemet mindazoknak, akik ettől a helyzettől szenvednek.

Emiatt örömmel tölt el, hogy a Közgyűlés céljai közé tűzte a „Szinodális Pasztorális Horizontok” megfogalmazását, amelyek hasznos eszközként szolgálhatnak az igehirdetés irányításához, mely „arról az Istenről szól, aki végtelenül szeret minden egyes embert, s aki ezt a szeretetet Krisztusban teljes mértékben kinyilvánította” (Ferenc, Querida Amazonia szinódus utáni apostoli buzdítás, 64.).

Tudom azt is, hogy sor kerül az elnökség megválasztására a 2026-tól 2030-ig tartó időszakra; az ő feladatuk lesz – többek között –, hogy továbbra is ösztönözzék az Amazonas-szinódus határozatainak végrehajtását, és saját tapasztalataik alapján előkészítsék a hozzájárulásokat a 2028-ra tervezett római Egyházi Közgyűléshez. Legyenek biztosak afelől, hogy imáimmal kísérlek benneteket ebben a fontos lépésben.

Azzal a vággyal, hogy új utakat nyissatok az Egyház küldetésében ezen a szeretett földön, egy bibliai szakaszt választottatok elmélkedéseitek alapjául: „Nézzétek, én valami újat viszek végbe: már készülőben van, nem veszitek észre?” (Iz 43,19). Valóban, valami új születik; még törékeny, de már folyamatban van – talán észrevehetetlenül –, miként a shihuahuaco fa sarja, az „erdő óriása”. Ez a fa rendkívül lassan növekszik, de képes több mint ezer évig élni: több tíz méter magas kolosszussá és széles lombkoronájú óriássá válik, amely biztonságos menedéket nyújt sasoknak, tukánoknak, ara papagájoknak, selyemmajmoknak, sátánmajmoknak és mókusoknak, s így önmagában is egy ökoszisztémává fejlődik. Ez segíthet megérteni, kedves testvéreim, mit is kíván az Egyház: az egység jele lenni a sokféleségben, és egy olyan biztonságos menedék, amely életet fakaszt és oltalmaz.

Az Izajás próféta által meghirdetett ígéretes és reményteljes jövő a Jelenések könyvének azon szakaszában éri el teljességét, amely új égről és új földről beszél nekünk, mert Isten „újjáalkot minden dolgot” (vö. Jel 21,5). Arra hívlak tehát benneteket, hogy a Krisztusban gyökerező hit bizalmával munkálkodjatok, aki ismételten mondja nekünk: „Én szerettelek téged” (Jel 3,9), hiszen pontosan Jézusnak ez az isteni-emberi szeretete az, ami új emberré formál bennünket. Ez az imádságban szemlélt szeretet indít minket arra, hogy nagylelkűséggel és bátorsággal válaszoljunk küldetésünkre.

Ebben az értelemben, ha Krisztuséi akarunk lenni – aki az igazi „erdő óriása” és „minden teremtmény elsőszülötte” (Kol 1,15) –, arra hívattunk, hogy „a boldogmondások Egyháza legyünk; egy olyan Egyház, amely helyet ad a kicsinyeknek, és szegényként jár a szegényekkel” (Dilexi te apostoli buzdítás, 21.).

A jelenlegi helyzet kétségkívül határozott választ követel az Amazonas-medencében továbbra is fennálló számos társadalmi, környezeti, kulturális és egyházi kihívásra, amelyet a visszaélések és a kizsákmányolás fenyegetnek. Ebben az összefüggésben a passióvirág – amelynek sajátos formája megrendítő módon utal Krisztus szenvedésére, s amelyet ti a Közgyűlés szimbólumául választottatok – az Egyház és minden tagja prófétai szerepét jelképezi, kinek-kinek a saját küldetése szerint: hirdetni a kérügmát és a Krisztusban való új életet, kísérni a szenvedőket, óvni a teremtett világot, és tiszteletben tartani az életet annak minden formájában, különös tekintettel az emberi életre.

Az idén ötödik évfordulóját ünneplő Egyházi Konferencia másik célja egy „amazóniai arcú” Egyház körvonalazása, amely a Püspöki Szinódus pán-amazóniai régióért összehívott különleges gyűlésének kifejezett vágya volt. Ezt a feladatot azzal a meggyőződéssel végzik, hogy „a hit inkulturációja révén az Egyház új kifejezésmódokkal és értékekkel gazdagodik, mind jobban kinyilvánítva és ünnepelve Krisztus misztériumát; sikerül szorosabban egységbe fognia a hitet az élettel, s ezáltal hozzájárul egy teljesebb – nemcsak földrajzi, hanem kulturális – katolicitáshoz” (Aparecidai Dokumentum, 479.).

Kedves testvéreim, az inkulturáció nehéz, de elengedhetetlen út. „El kell fogadnunk bátorsággal a Lélek újdonságát, aki képes mindig valami újat alkotni Jézus Krisztus kimeríthetetlen kincstárából” (vö. Querida Amazonia, 69.). Ezért arra buzdítalak benneteket – pásztorokat és híveket egyaránt –, hogy közösen munkálkodjatok az amazóniai missziós tanítványi identitás megerősítésén. Folytassátok a vetést abban a barázdában, amelyet oly sok előttetek járó férfi és nő vére öntözött; ők Krisztus szenvedésével egyesülve annak az „óriásfának” a gyökereivé váltak, amely ma az Amazonas-medencében növekszik.

Ezen Egyházi Közgyűlés gyümölcseit a Boldogságos Szűz Mária, a Teremtő Anyja különleges közbenjárására bízva, szívből adom rátok Apostoli Áldásomat.

És a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása szálljon rátok, és maradjon veletek mindenkor. Ámen.

forrás: Bollettino
kép: Vatican News