Ma délelőtt a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Pugliai Teológiai Kar és a Calabriai Teológiai Intézet közösségeit.
Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a pápa intézett a jelenlévőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!
Kedves Testvéreim, Isten hozott benneteket!
Örömmel találkozom veletek ezen a délelőttön, hogy megosszunk néhány gondolatot a Pugliai Teológiai Kar és a Calabriai Teológiai Intézet – saját intézményeitek – által kínált képzési és formációs útról.
Gondolva arra a két régióra, ahonnan érkeztetek, s melyek partjait a tenger szépsége és végtelensége mossa, eszembe jutnak Ferenc pápa szavai, melyeket a La Civiltà Cattolica írói közösségéhez intézett, s amelyek számotokra is hasznosak lehetnek: „Maradjatok a nyílt tengeren! A katolikus embernek nem szabad félnie a nyílt tengertől, nem keresheti biztonságos kikötők oltalmát.” (Találkozó a La Civiltà Cattolica íróival, 2017. február 9.)
Nagy szükség van erre a szemléletmódra, különösen azokban a kontextusokban, ahol ma a hitet hirdetnünk kell és a kultúrába kell ágyaznunk. Nem puszta ismeretszerzésről van szó az akadémiai kötelezettségek teljesítése érdekében, hanem egy bátor hajózás megkezdéséről, egy nyílt tengeri átkelésről. Ez az utazás két irányban mozog: egyrészt a mélyre hatolás útja, mely során kifürkészhetjük Isten misztériumának mélységeit és a keresztény hit különböző dimenzióit; másrészt egyfajta „kievezés a mélyre”, hogy túllépve határainkon, új távlatokat keressünk, s így olyan új formákra és új nyelvezetre találjunk, amelyen keresztül az Evangéliumot hirdethetjük a történelem különböző helyzeteiben.
Ez egy fontos pont, amelyet szeretnék újfent megerősíteni: a teológia az Evangélium hirdetését szolgálja, ezért az Egyház küldetésének szerves és alapvető része. A teológiai képzés nem csupán néhány szakember kiváltsága, hanem mindenkihez intézett hívás, hogy mindenki elmélyülhessen a hit misztériumában, és megkapja azokat az eszközöket, amelyek segítségével szenvedélyesen viheti tovább „az Evangélium kulturális és társadalmi közvetítésére irányuló kitartó elkötelezettséget” (Veritatis gaudium ap. konst., Előszó, 3.).
Ebből a távlatból tekintve szeretnék utalni arra az értékes egységépítő útra, amelyet régióitokban indítottatok el, egységbe fogva olyan szervezeteket, intézeteket és képzési folyamatokat, amelyek korábban egymástól függetlenül működtek. Ez valóban jelentős szinergia: egy olyan történelmi horderejű fordulatnak vagytok a főszereplői, amely előmozdítja az egyházmegyék közötti közösséget, segíti a régi széttagoltság és helyi különcködés leküzdését, s mindenekelőtt az egység és a testvériség jegyében zajló egyházi utat ösztönzi. Ezen az úton haladva válik lehetővé a közös gondolkodási horizont kialakítása, valamint a lelkipásztori kihívások és az evangelizáció követelményei mentén megvalósuló közös nevező megteremtése.
Íme tehát a felhívás: műveljük együtt a teológiát! Az Evangélium hirdetését szolgáló képzés ugyanis csak közösen lehetséges, „nyílt tengeren” hajózva, de nem magányos hajósként. S amint mondtuk, tegyük ezt saját biztonságos kikötőnket elhagyva, túllépve területi és egyházi határainkon; a találkozás és az eszmecsere, a kölcsönös meghallgatás és a párbeszéd jegyében, az Egyházak közötti olyan közösségben, amely hálózatba szervezi az erőforrásokat, a szaktudást és a karizmákat.
A közös teológiai munka által az intellektuális, lelki és pasztorális horizontok kiszélesednek és egymásba fonódnak, közös távlatokat és a helyi valóságba mélyebben beágyazott egyházi elkötelezettséget hozva létre; ezáltal lehetőséget kínálnak számotokra, hogy megújítsátok a hit stílusát és nyelvezetét abban a konkrét környezetben, amelyben éltek.
A közös teológiai munka során felismeritek majd, hogy olyan laboratóriumot alkottok, amely felkészíti a leendő áldozópapokat és lelkipásztori munkatársakat az egyházi kapcsolatok szinodális stílusú megélésére; arra a közösségre, amelyben a különböző egyházi szereplők, szolgálatok és karizmák – mindenféle bezárkózáson felülemelkedve – kölcsönösen kiegészítik egymást.
Végezetül, a közös teológiai munka által képessé váltok arra, hogy befogadjátok a társadalmi és kulturális környezet kérdéseit és kihívásait. Valóban, történelmetek gazdagsága és népetek mély vallásossága nem törli el a számos társadalmi problémát: a munka világának válságát, a kivándorlás jelenségét, valamint az elnyomás, a rabszolgaság és az igazságtalanság mindazon formáit, amelyek mindenki részéről új tudatosságért és bátor elkötelezettségért kiáltanak. A teológiai képzés hozzájárul a kritikus és prófétai gondolkodásmód kialakulásához; olyan kulturális befektetést jelent a jövő számára, amely képes hatástalanítani a beletörődés és a közöny logikáját.
Bátorítalak benneteket, hogy lelkesedéssel és elszántsággal vigyétek tovább ezt a tervet, anélkül, hogy hagynátok magatokat elcsábítani a hátratekintés kísértése által. Arra hívlak benneteket: álmodjatok olyan akadémiai közösségről, amelyben az egyházi rend felvételére készülő jelöltek, a szerzetesek és szerzetesnők, valamint a világi hívők – férfiak és nők – együtt formálódnak, és segítik a keresztény közösségeket abban, hogy az Evangélium jeleivé és a remény műhelyeivé váljanak.
Köszönöm nektek, szeretett testvéreim, elkötelezettségeteket, nagylelkű szolgálatotokat, türelmeteket és szorgalmatokat, amellyel az egység és a közösség e mozaikját építitek: ez segít nekünk abban, hogy a hűség és a kreativitás, a hagyomány és az újdonság, az egység és a sokszínűség dinamikus egyensúlyában éljünk a világban, mindig odafigyelve arra, amit az Úr Lelke ma is mondani akar az Egyháznak.
Paolai Szent Ferenc és a Szentséges Szűz Mária, Puglia Királynője oltalmazzanak benneteket és járjanak közben értetek! Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
