Az alábbiakban közöljük a Szentatya üzenetét a Crans-Montana-ban (Svájc) történt tűzvész áldozataiért tartott trigesimo ökumenikus imavirrasztás alkalmából:
A Szentatya üzenete
Mély meghatottsággal fordulok mindnyájatokhoz, akik a fájdalom és a gyász jegyében gyűltetek össze, egy hónappal a Crans-Montana-ban történt tragikus tűzvész után, amely számos áldozatot követelt. Egy szeretett személyt veszítettetek el, vagy pedig egyik közeli hozzátartozótok még mindig — talán hosszú ideig — sérüléseinek következményeit viseli, amelyek egész életére nyomot hagynak.
Szeretném kifejezni közelségemet és gyengéd együttérzésemet, az egész Egyházéval együtt, amely anyai jelenlétével — amennyire csak lehetséges — osztozni kíván terheitekben, és az Úr Jézushoz imádkozik, hogy erősítse hiteteket a megpróbáltatás idején. Azt kívánom, hogy papjaitok és keresztény közösségeitek körében megtaláljátok azt a testvéri és lelki támogatást, amely segít benneteket a fájdalom legyőzésében és a bátorság megőrzésében.
Ezekben az órákban, amikor lelketeket nemcsak a szenvedés, hanem a meg nem értés és az elhagyatottság érzése is átjárja, a Fájdalmas Szűz Máriára, a Fájdalmak Anyjára bízlak benneteket, aki szívére ölel titeket, és arra hív, hogy vele együtt tekintsetek a keresztre, amelyen szeretett Jézusa is szenvedett, és életét adta. A kereszten az Isten Fia — maga az Isten — osztozni akart abban, amit ti ma átéltek. És osztozni fog veletek dicsőséges és boldog feltámadásában is. Mert Jézus valóban feltámadt! Ez az a szelíd és biztos bizonyosság, amelyet a Szent Egyház nyugalommal és határozottsággal hirdet, és amelyen hatalmas reményünk alapul: a remény, hogy egy napon viszontláthatjátok azokat, akiket elveszítettetek; valamint az a remény, hogy már itt, a földön is új nap virrad számotokra, és az öröm visszatér szívetekbe.
Legyetek teljesen bizonyosak abban, amit Szent Pál tanít: sem halál, sem élet, sem jelen, sem jövő, sem megpróbáltatás, sem elszakadás, sem szenvedés… semmi sem választhat el benneteket és szeretteiteket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban van (vö. Róm 8,38). És semmi abból, amit velük együtt szépként és örömteliként megéltetek, nem vész el örökre; semmi sincs végleg elveszve!
Ezért, ha Mária ezekben a szomorú és sötét napokban arra hív benneteket, hogy a keresztre tekintsetek, ugyanakkor arra is hív, hogy az égre emeljétek tekinteteteket, amely mindig fényben ragyog. Ha szilárdan megragadjátok a remény horgonyát, amely ott erősen rögzítve van, és amelyet Jézus nyújt nektek (vö. Zsid 6,19), erőt és bátorságot kaptok ahhoz, hogy kitartsatok és folytassátok utatokat.
E szándékot hordozva imádságomban, az Úrtól kérve elhunyt szeretteitek nyugalmát és az élők vigasztalását, szívből adom nektek szeretetteljes apostoli áldásomat.
Vatikán, 2026. január 28.
XIV. Leó pápa
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
