„Őrizzétek atyánk és testvérünk, Ferenc emlékét annak dicséretére és dicsőségére, aki őt naggyá tette az emberek között, és megdicsőítette az angyalok között. Imádkozzatok érte, miként ő maga kérte halála előtt, és imádkozzatok hozzá, hogy Isten minket is vele együtt részesítsen szent kegyelmében.” [1]

Miközben a nemrég lezárult, 2025. évi rendes jubileum kegyelmi gyümölcsei továbbra is élők és hatékonyak – amely jubileum mindannyiunkat arra buzdított, hogy a nem csaló reménység zarándokaivá váljunk (vö. Róm 5,5) –, ehhez most mintegy eszményi folytatásként egy újabb örömre és megszentelődésre szólító alkalom társul: Assisi Szent Ferenc boldog átköltözésének nyolcszázadik évfordulója a földi életből a mennyei hazába (1226. október 3.).

Az elmúlt években más jelentős jubileumok is Szent Ferenc alakjához és művéhez kapcsolódtak: a grecciói első betlehem megalkotásának nyolcszázadik évfordulója; a Teremtmények énekének, a teremtett világ szent szépségét magasztaló himnusznak jubileuma; valamint a szent stigmák elnyerésének emlékezete, amely két évvel halála előtt, a La Verna hegyén – mintegy új Kálvárián – történt. A 2026-os esztendő mindezen ünneplések csúcspontját és beteljesedését jelenti: valóban Szent Ferenc éve lesz, amelyben mindannyian meghívást kapunk arra, hogy a Szeráfi Pátriárka példáját követve a jelenkorban váljunk szentté.

Ha csodálatos módon igaz, hogy „nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülhetnénk” (vö. ApCsel 4,12), mint Jézus Krisztusé, az emberiség Megváltójáé, akkor ugyanilyen rendkívüli módon igaz az is, hogy a XII–XIII. század fordulóján, az úgynevezett szent háborúk, az erkölcsök fellazulása és a félreértett vallásos buzgóság korában „nap támadt a világ számára”[2]: Ferenc, aki egy gazdag kereskedő fiából szegénnyé és alázatossá lett, a földön élő valódi alter Christus, aki kézzelfogható példákat adott az evangéliumi életre, és a keresztény tökéletesség hiteles képmásává vált. Korunk nem sokban különbözik attól az időtől, amelyben Ferenc élt, s éppen ezért tanítása ma talán még időszerűbb és érthetőbb. Amikor a keresztény szeretet ellankad, a tudatlanság a rossz erkölcsökkel együtt terjed, és a népek közötti egyetértést sokan inkább önérdekből, semmint őszinte keresztény lelkülettel hirdetik; amikor a virtuális felülkerekedik a valóságon, a társadalmi megosztottság és az erőszak a mindennapok részévé válik, s a béke egyre bizonytalanabbnak és távolibbnak tűnik – akkor ez a Szent Ferenc-év ösztönözzön mindannyiunkat, ki-ki lehetőségei szerint, hogy kövessük Assisi szegényét, hogy amennyire csak lehet, Krisztus mintájára formáljuk életünket, és ne tegyük terméketlenné az imént lezárult Szentév elhatározásait: a remény, amely zarándokokká tett bennünket, alakuljon most a tevékeny szeretet buzgóságává és eleven tüzévé.

„És ebben akarom tudni, hogy szereted-e az Urat, és szeretsz-e engem, az Ő és a te szolgádat: ha ezt megteszed, tudniillik hogy soha ne legyen a világon olyan testvér, aki annyit vétkezett volna, amennyit csak lehetett, és aki – miután szemeidbe nézett – irgalmas megbocsátásod nélkül távozna, ha azt kéri.” [3]

Ezekkel a rendkívüli szavakkal, amelyeket a jól ismert Epistola ad quendam ministrum őrzött meg, Assisi Szent Ferenc nem csupán vigaszt és tanácsot ad egy névtelen rendtársának, hanem mindenekelőtt kirajzolja és hangsúlyozza az irgalmasság alapvető fogalmát, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a megbocsátás és a búcsú valóságával. Éppen egy ilyen megbocsátás – a jól ismert „assisi bocsánat”, illetve „a Porciunkula búcsúja” – az, amelyet III. Honorius pápa kivételes kiváltságként közvetlenül Szent Ferenc kérésére engedélyezett mindazok számára, akik gyónva és áldozva augusztus 2-án felkeresik Assisi közelében azt az ősi kis templomot, amely nyolcszáz évvel korábban egy „kis földdarabon” épült (innen ered a Porciunkula elnevezés).

Ugyanazzal a nagylelkű lendülettel és örömmel, amellyel a Szent – látva, hogy Krisztus helytartója meghallgatta imáját – a Porciunkula felszentelésén jelen lévő sokaság felé sugározta a megadott kegyelem hírét, Őszentsége XIV. Leó pápa, hitünk és örömünk szolgája, elrendeli, hogy 2026. január 10-től, a Rendes Jubileum lezárásával egyidejűleg, 2027. január 10-ig különleges Szent Ferenc-évet tartsanak, amelyben minden keresztény hívő Assisi Szentjének példáját követve maga is az életszentség mintájává és a béke állhatatos tanújává váljék.

A kitűzött célok teljesebb megvalósítása érdekében az Apostoli Penitenciária, a Legfőbb Pásztor akaratával összhangban kiadott jelen dekrétumával, a Szent Ferenc-év alkalmából teljes búcsút engedélyez a szokásos feltételek mellett (szentségi gyónás, eucharisztikus áldozás és imádság a Szentatya szándékaira), amely a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára is felajánlható:

1. a következők számára:

  • Ferences Család első, második és harmadik rendjének, valamint a reguláris és világi harmadrend tagjai;
  • a megszentelt élet intézeteinek, az apostoli élet társaságainak, továbbá a hívek nyilvános vagy magántársulásainak férfi és női tagjai, amelyek Szent Ferenc Reguláját követik, lelkiségéből merítenek, vagy bármely formában továbbörökítik karizmáját;

2. minden hívő számára megkülönböztetés nélkül,

akik a bűnhöz való minden ragaszkodástól elszakadt lélekkel részt vesznek a Szent Ferenc-évben, oly módon, hogy zarándokként felkeresnek bármely ferences templomot vagy kolostori templomot, illetve a világ bármely részén található olyan szent helyet, amely Szent Ferencről van elnevezve vagy bármilyen módon hozzá kötődik, és ott jámbor módon részt vesznek a jubileumi szertartásokon, vagy legalább megfelelő időt töltenek imádságos elmélkedéssel, könyörögve Istenhez azért, hogy Szent Ferenc példájára a szívekben kibontakozzék a keresztény felebaráti szeretet, valamint a népek közötti valódi egyetértés és béke vágya; mindezt a Miatyánk, a Hiszekegy, valamint a Boldogságos Szűz Máriához, Assisi Szent Ferenchez, Szent Klárához és a Ferences Család minden szentjéhez intézett fohászok elmondásával befejezve.

Az idősek, a betegek, az őket gondozók, valamint mindazok, akik súlyos okból nem tudják elhagyni otthonukat, szintén elnyerhetik a teljes búcsút, feltéve hogy elszakadnak minden bűnhöz való ragaszkodástól, és szándékukban áll, amint lehetőségük nyílik rá, teljesíteni a három szokásos feltételt; amennyiben lelkileg egyesülnek a Szent Ferenc-év jubileumi ünneplésével, és felajánlják az Irgalmas Istennek imádságaikat, fájdalmaikat vagy életük szenvedéseit.

Annak érdekében, hogy az isteni kegyelem elnyerésének e lehetősége az Egyház kulcsainak hatalma által minél könnyebben hozzáférhető legyen, ez az Apostoli Penitenciária határozottan kéri mindazon papokat – szerzeteseket és egyházmegyéseket egyaránt –, akik rendelkeznek a szükséges felhatalmazással, hogy készséges, nagylelkű és irgalmas lélekkel álljanak rendelkezésre a Bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatására.

A jelen dekrétum a Szent Ferenc-év egész tartamára érvényes, minden ezzel ellentétes rendelkezés ellenére.

Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciária székhelyén, 2026. január 10-én, az Úr megkeresztelkedésének ünnepe előestéjén.

Angelo De Donatis bíboros
főpenitenciárius

S.E.R. Mons. Krzysztof Józef Nykiel
Velia címzetes püspöke, régens

[1] Elias testvér körlevele az Rend valamennyi tartományához, Assisi Szent Ferenc haláláról, 7 (FF 311).

[2] Dante Alighieri, Isteni színjáték, Paradicsom, XI, 50.

[3] Assisi Szent Ferenc, Levél egy miniszterhez, 7–8 (FF 235).

forrás: Bollettino
kép: Vatican News