Ma délben, Urunk születésének főünnepén, a Vatikáni Bazilika központi loggiájáról XIV. Leó pápa – mielőtt megadta az „Urbi et Orbi” áldást – a Szent Péter téren jelen lévő hívekhez, valamint mindazokhoz, akik a rádió, a televízió és más tömegkommunikációs eszközök révén követték az eseményt, intézte hagyományos karácsonyi üzenetét.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya 2025 karácsonyára szóló üzenetének szövegét.

Kedves fivéreim és nővéreim!

„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, mert Megváltónk megszületett a világra. Ma az igazi béke szállt le hozzánk a mennyből” (Belépő antifóna Urunk születése éjféli szentmiséjén). Így énekel a liturgia karácsony éjszakáján, és így visszhangzik az Egyházban a betlehemi örömhír: a Szűz Máriától született Gyermek az Úr Krisztus, akit az Atya küldött, hogy megszabadítson minket a bűntől és a haláltól. Ő a mi békénk, aki Isten irgalmas szeretetével legyőzte a gyűlöletet és az ellenségeskedést. Ezért mondhatjuk: „az Úr karácsonya a béke karácsonya” (Nagy Szent Leó, 26. beszéd).

Jézus istállóban született, mert nem volt számára hely a szálláson. Megszületése után édesanyja, Mária „pólyába takarta és jászolba fektette” (vö. Lk 2,7). Isten Fia, aki által minden lett, nem talál befogadásra, és bölcsője egy szegényes állati jászol.

Az Atya örök Igéje, akit az egek sem tudnak befogadni, így akart belépni a világba. Szeretetből született asszonytól, hogy osztozzon emberségünkben; szeretetből vállalta a szegénységet és az elutasítást, és azonosult azokkal, akiket félreállítanak és kirekesztenek.

Jézus karácsonyában már kirajzolódik az az alapvető döntés, amely Isten Fiának egész életét vezeti, egészen a kereszthalálig: nem engedi, hogy mi hordozzuk a bűn terhét, hanem Ő maga veszi azt magára értünk. Ezt egyedül Ő tehette meg. Ugyanakkor megmutatta azt is, amit nekünk kell megtennünk: hogy mindannyian vállaljuk a ránk eső felelősséget. Mert Isten, aki nélkülünk teremtett meg minket, nem üdvözíthet minket nélkülünk (vö. Szent Ágoston, Beszéd 169, 11.13), vagyis a szeretet szabad döntése nélkül. Aki nem szeret, az nem üdvözül, elvész. És aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát (vö. 1Jn 4,20).

Nővérek és testvérek, íme a béke útja: a felelősség. Ha mindannyian – minden szinten – ahelyett, hogy másokat vádolnánk, elsősorban saját hiányosságainkat ismernénk fel, és bocsánatot kérnénk értük Istentől; ha ugyanakkor bele tudnánk helyezkedni a szenvedők helyzetébe, és szolidaritást vállalnánk a gyengébbekkel és az elnyomottakkal, akkor a világ valóban megváltozna.

Jézus Krisztus a mi békénk, mindenekelőtt azért, mert megszabadít minket a bűntől, és azért is, mert megmutatja az utat, amelyen járva felülkerekedhetünk a konfliktusokon – minden konfliktuson, az emberi kapcsolatok szintjén jelentkezőktől egészen a nemzetközi konfliktusokig. A bűntől felszabadított, megbocsátást nyert szív nélkül nem lehetünk békés férfiak és nők, sem a béke építői. Ezért született meg Jézus Betlehemben, és ezért halt meg a kereszten: hogy megszabadítson minket a bűntől. Ő a Megváltó. Az ő kegyelmével mindannyian tehetjük és tennünk is kell a magunk részét, hogy elutasítsuk a gyűlöletet, az erőszakot és a szembenállást, és a párbeszédet, a békét és a kiengesztelődést gyakoroljuk.

Ezen az ünnepi napon szívélyes és atyai üdvözletemet küldöm minden kereszténynek, különösen azoknak, akik a Közel-Keleten élnek, akikkel – amint azt szándékoztam – nemrégiben első apostoli utam során találkoztam. Meghallgattam félelmeiket, és jól ismerem tehetetlenségük érzését azokkal a hatalmi dinamikákkal szemben, amelyek meghaladják őket. A Gyermek, aki ma Betlehemben megszületik, ugyanaz a Jézus, aki ezt mondja: „Bennünk legyen békességetek. A világban üldöztetésetek van, de bízzatok: én legyőztem a világot!” (Jn 16,33).

Tőle kérjük az igazságosságot, a békét és a stabilitást Libanon, Palesztina, Izrael és Szíria számára, bízva ezekben az isteni szavakban: „Az igazságosság műve béke lesz, az igazságosság gyümölcse pedig nyugalom és biztonság mindörökké.” (Iz 32,17)

A Béke Fejedelmére bízzuk egész Európa kontinensét, kérve őt, hogy továbbra is ihlesse a közösség és az együttműködés szellemét: olyan szellemet, amely hű keresztény gyökereihez és történelméhez, ugyanakkor szolidáris és befogadó mindazokkal, akik szükséget szenvednek. Különös módon imádkozunk a súlyosan megpróbált ukrán népért: szűnjön meg a fegyverek zaja, és az érintett felek – a nemzetközi közösség elkötelezett támogatásával – találják meg a bátorságot az őszinte, közvetlen és tiszteletteljes párbeszédhez.

A betlehemi Gyermektől békét és vigasztalást kérünk a világban zajló valamennyi háború áldozatai számára, különösen az elfeledett konfliktusok áldozataiért; továbbá mindazokért, akik igazságtalanság, politikai instabilitás, vallási üldöztetés és terrorizmus miatt szenvednek. Különösen is megemlékezem Szudán, Dél-Szudán, Mali, Burkina Faso és a Kongói Demokratikus Köztársaság testvéreiről és nővéreiről.

A Remény Jubileumának e napjaiban imádkozzunk az emberré lett Istenhez Haiti szeretett népéért, hogy az országban megszűnjön az erőszak minden formája, és a nemzet előrehaladhasson a béke és a kiengesztelődés útján.

A Kisjézus ihlesse mindazokat, akik Latin-Amerikában politikai felelősséget viselnek, hogy a számos kihívással szembenézve a közjó érdekében folytatott párbeszéd kapjon teret, ne pedig az ideológiai és pártpolitikai megosztottság.

A Béke Fejedelméhez fordulunk, hogy világosítsa meg Mianmart a megbékélés jövőjének fényével: adjon új reményt a fiatal nemzedékeknek, vezesse az egész burmai népet a béke útjain, és legyen kísérője mindazoknak, akik otthon, biztonság vagy a holnapba vetett bizalom nélkül élnek.

Őt kérjük arra is, hogy állítsa helyre Thaiföld és Kambodzsa ősi barátságát, és hogy az érintett felek továbbra is elkötelezetten munkálkodjanak a megbékélés és a béke érdekében.

Rá bízzuk továbbá Dél-Ázsia és Óceánia népeit is, akiket a közelmúlt pusztító természeti katasztrófái súlyosan próbára tettek, és amelyek egész közösségeket érintettek mélyen. E megpróbáltatások közepette mindenkit arra hívok, hogy megújult meggyőződéssel erősítsük közös elkötelezettségünket a szenvedők megsegítésére.

Kedves testvérek és nővérek,

Az éjszaka sötétségében „eljött a világba az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert” (Jn 1,9), de „az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11). Ne engedjük, hogy a szenvedők iránti közöny legyőzzön bennünket, hiszen Isten nem közömbös a mi nyomorúságaink iránt.

Emberré válva Jézus magára veszi törékenységünket, és azonosul mindegyikünkkel: azokkal, akiknek már semmijük sem maradt, és mindent elveszítettek, mint a Gázai övezet lakói; azokkal, akiket az éhség és a szegénység sújt, mint a jemeni nép; azokkal, akik elhagyni kényszerülnek hazájukat, hogy máshol keressenek jövőt, mint a Földközi-tengeren átkelő vagy az amerikai kontinensen vándorló számtalan menekült és migráns; azokkal, akik elveszítették munkájukat, és azokkal, akik azt keresik, mint a sok fiatal, akik nehezen találnak megélhetést; azokkal, akiket kizsákmányolnak, mint a túl sok alulfizetett munkást; és azokkal, akik börtönben vannak, és gyakran embertelen körülmények között élnek.

Isten szívéhez eljut a béke könyörgése, amely minden földről felszáll, ahogyan egy költő írja:

„Nem a tűzszünet békéje,
nem is a farkas és a bárány látomása,
hanem inkább olyan,
mint amikor a szívben elcsitul az izgalom,
és már csak a nagy fáradtság marad.[…] Jöjjön el
mint a vadvirágok,
hirtelen, mert a mezőnek
szüksége van rá: vad béke.” [1]

E szent napon nyissuk meg szívünket a szükséget szenvedő és fájdalomtól gyötört testvéreink előtt. Így megnyitjuk azt a Gyermek Jézus előtt is, aki kitárt karokkal fogad bennünket, és feltárja előttünk istenségének misztériumát: „Akik pedig befogadták őt, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (Jn 1,12).

Néhány nap múlva véget ér a jubileumi év. Bezárulnak a szent kapuk, de Krisztus, a mi reménységünk, mindenkor velünk marad! Ő az a mindig nyitott Ajtó, amely bevezet bennünket az isteni életbe. Ez a mai nap örömhíre: a megszületett Gyermek az emberré lett Isten; nem azért jön, hogy elítéljen, hanem hogy üdvözítsen; nem múló jelenésként érkezik, hanem azért, hogy velünk maradjon és önmagát ajándékozza nekünk. Őbenne minden seb gyógyulást nyer, és minden szív nyugalmat és békét talál. „Az Úr karácsonya a béke karácsonya.”

Szívből kívánok mindenkinek áldott, békés szent karácsonyt!

[1] Y. Amichai, Wildpeace, in The Poetry of Yehuda Amichai, Farrar, Straus and Giroux, 2015.