Ma délelőtt, a VI. Pál-teremben XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Római Kúria, a Vatikánvárosi Állam Kormányzósága és a Római Vikariátus alkalmazottait családtagjaikkal együtt, a szent karácsony alkalmából.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet az audiencia során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!
Kedves fivéreim és nővéreim,
Köszönöm szívélyes köszöntéseteket, és mindenekelőtt köszönöm, hogy eljöttetek erre a karácsonyi találkozóra. Mint tudjátok, számomra ez az első ilyen alkalom, és most először találkozom veletek mindannyiótokkal együtt, sokatok családtagjaival is – ez valóban nagy örömmel tölt el!
Ma nem a munkáról szeretnénk beszélni, mégis szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindnyájatoknak azt a szolgálatot, amelyet végeztek. Egyre inkább megismerem a Vatikánt mint hivatalok és szolgálatok nagy mozaikját, és remélem, hogy Isten segítségével idővel személyesen is találkozhatom veletek, amikor ellátogatok a különböző munkahelyekre.
Ma azonban annak örülök, hogy ezt a családias pillanatot együtt élhetjük meg, közvetlenül karácsony előtt. A betlehem előtt gyűltünk össze, amely itt, ebben a térben is jelen van a Costa Rica által ajándékozott születési jelenetben. A népi jámborság a betlehemben gyakran sok, a mindennapi életből vett alakot jelenít meg, akik benépesítik a barlang körüli teret. Így az evangélium szerint az esemény főszereplői, a pásztorok mellett különféle mesterségeket ábrázoló figurákat is látunk: a kovácsot, a kocsmárost, a fogadóst, a mosónőt, a késélezőt, és még sok más alakot. Természetesen ezek régi mesterségek: némelyikük mára eltűnt vagy teljesen átalakult. Jelentőségük azonban megmaradt a betlehemben, mert arra emlékeztetnek bennünket, hogy minden tevékenységünk, mindennapi foglalkozásunk Isten tervében nyeri el teljes értelmét, amelynek középpontjában Jézus Krisztus áll.
Mintha a kisded Jézus, a jászolból, ahol fekszik, mindenkit és mindent megáldana. Szelíd és alázatos jelenléte mindenütt Isten gyengédségét árasztja. Miközben Mária és József imádják a Gyermeket, és a pásztorok csodálattal telve közelednek, a többi szereplő végzi a maga mindennapi teendőit. Úgy tűnhet, mintha elszakadnának a központi eseménytől, de valójában nem így van: mindegyikük éppen azáltal vesz részt benne, hogy önmaga marad, a helyén áll, és teszi azt, amit tennie kell, a saját munkáját. Szeretem azt gondolni, hogy ez velünk is így lehet mindennapi munkánk során: mindannyian végezzük a ránk bízott feladatot, és éppen azzal dicsőítjük Istent, hogy jól, elkötelezetten tesszük. Előfordul, hogy annyira lefoglal bennünket a munka, hogy nem gondolunk kifejezetten az Úrra vagy az Egyházra, mégis már az a tény, hogy odaadással dolgozunk, igyekszünk a legjobbat nyújtani – és ti, világi hívők, hogy szeretettel gondoskodtok családotokról, gyermekeitekről – mindez dicsőséget szerez az Úrnak.
Szeretteim, tanuljuk meg Jézus születésének misztériumából az egyszerűség és az alázat stílusát, és tegyük közösen azért, hogy ez egyre inkább az Egyház stílusa legyen minden megnyilvánulásában. Kérem, adjátok át köszöntésemet az otthon maradt szeretteiteknek is; különösen az időseknek és a betegeknek mondjátok meg, hogy a pápa imádkozik értük.
Szent karácsonyt kívánok mindnyájatoknak, abban az örömben és békességben, amelyet Jézus ajándékoz nekünk. Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
