Ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Munkaügyi Tanácsadók Kamarájának képviselőit.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozón jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!
Kedves testvéreim, jó reggelt, és szeretettel köszöntöm Önöket!
Örömmel találkozom Önökkel a Munkaügyi Tanácsadók Kamarája szakmai nyilvántartásának létrehozása hatvanadik évfordulója alkalmából. Az Önök szolgálata értékes és nagy felelősséggel járó hivatás, amely szakértelmet és igazságérzetet kíván. Szeretnék három olyan szempontot kiemelni, amelyeket különösen fontosnak tartok: az emberi méltóság védelmét, a közvetítést és a biztonság előmozdítását.
Az elsővel kapcsolatban szeretnék felidézni egy kifejezést, amelyet – mondhatni – Ferenc pápától „örököltem”: „A munkában emberré válunk, kibontakozik emberségünk, a fiatalok felnőtté érnek” (Dilexi te apostoli buzdítás, 115). E szavak arra emlékeztetnek bennünket, hogy minden munkával kapcsolatos folyamat középpontjában nem a tőkének, nem a piaci törvényeknek és nem a profitnak kell állnia, hanem a személynek, a családnak és azok javának, amelyekhez képest minden más eszközjellegű. Ezt a központi szerepet – amelyet az Egyház társadalmi tanítása következetesen hangsúlyoz (vö. Szent II. János Pál, Centesimus annus enciklika, 3; 5) – minden vállalati tervezés és döntéshozatal során szem előtt kell tartani, hogy a munkavállalókat méltóságukban elismerjék, és valós szükségleteikre konkrét válaszok szülessenek.
Gondolok például a fiatal családok, a kisgyermekes szülők támogatásának szükségességére, valamint arra, milyen fontos segítséget nyújtani azoknak, akik munkájuk mellett idős vagy beteg családtagokról gondoskodnak. Ezek olyan szükségletek, amelyeket egy valóban civilizált társadalom nem hagyhat figyelmen kívül, és Önöknek lehetőségük van arra, hogy támogassák azokat, akik e terhek alatt nehézségekkel küzdenek. Ma, amikor a technológia és a mesterséges intelligencia egyre inkább irányítja és befolyásolja tevékenységeinket, különösen sürgető, hogy a vállalatok mindenekelőtt emberi és testvéri közösségekként működjenek.
Ez elvezet bennünket a második szemponthoz: a közvetítéshez. A vállalati élet dinamikájában az Önök feladata sajátos módon közvetítő kapocsként jelenik meg a vezetők és a munkavállalók között, lehetővé téve azokat a kapcsolatokat, amelyek nélkülözhetetlenek mind a vállalatok eredményes működéséhez, mind az ott dolgozók jólétéhez. Munkaügyi tanácsadóként alapvető jogi és adminisztratív kérdésekkel foglalkoznak, amelyek közvetlenül érintik a munkavállalók és családjaik életét: a szerződések, a foglalkoztatás, a járulékok és számos más kötelezettség területén kísérik a feleket. Ebben a szerepben két kísértés jelentkezhet: egyrészt a kapcsolatok túlzott bürokratizálása, másrészt a valóságtól való eltávolodás. Mindkettő káros, mert idővel élhetetlenné teszi a munkahelyi környezetet, és megakadályozza, hogy a vállalat – legigazibb hivatásának megfelelően – szolidáris együttműködés legyen (vö. Ferenc pápa, Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 218–219).
Ezért arra bátorítom Önöket, hogy ne kizárólag a munkáltatói oldal szemszögéből gyakorolják hivatásukat, mintha minden más másodlagos volna. Szent János első levelében ezt olvassuk: „Ha valakinek bősége van e világ javaiból, és látja testvérét szükséget szenvedni, mégis bezárja előtte a szívét, hogyan maradhat meg benne Isten szeretete?” (1Jn 3,17). E szavak fényében arra kérem Önöket, hogy közvetítő szerepükben mindig tartsák szem előtt az előttük álló személyeket, különösen azokat, akik nehéz helyzetben vannak, és akiknek kevesebb lehetőségük van szükségleteik megfogalmazására és érdekeik érvényesítésére. Ez az igazságosság és a szeretet jelentős cselekedete.
Végül szeretnék kitérni a harmadik szempontra: a biztonság előmozdítására. Nagy jelentősége van annak, amit a munkabalesetek megelőzéséért tesznek a munkavállalók képzése és továbbképzése révén. Ez közvetlen szolgálat az életük javára. Sajnos napjainkban is túl sok a baleset és az úgynevezett „fehér halál” a munkahelyeken. Azok a helyek, amelyeknek az élet tereinek kellene lenniük – ahol az emberek nap mint nap idejük és energiájuk jelentős részét töltik –, nem ritkán a halál és az elhagyatottság színtereivé válnak. Ezért szeretném emlékeztetni Önöket: „A munkahelyi biztonság olyan, mint a levegő, amelyet belélegzünk: csak akkor vesszük észre fontosságát, amikor tragikusan hiányzik, és akkor már mindig túl késő” (Ferenc pápa, Beszéde a Munkabaleseti Sérültek és Rokkantak Országos Szövetségéhez, 2023. szeptember 11.). A megelőzés jobb, mint a gyógyítás, és az Önök értékes képzési hozzájárulásai éppen ezt a célt szolgálják.
Kedves barátaim, fontos küldetésük van. Bátorítom Önöket, hogy szenvedéllyel és odaadással töltsék be ezt a hivatást, tudva, hogy sok testvér és nővér számít az Önök munkájára ahhoz, hogy nyugalomban végezhessék mindennapi tevékenységüket. A Boldogságos Szűz Mária és Szent József, a munkások védőszentje közbenjárására bízom Önöket, és Önökre, valamint családjaikra szívből adom apostoli áldásomat. Mindannyiuknak pedig áldott, szent Karácsonyt kívánok.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
