Ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az Európai Parlament Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportjának küldöttségét.

Az alábbiakban közöljük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó résztvevőihez intézett:

Jó napot kívánok mindannyiuknak,
és szeretettel üdvözlöm Önöket a Vatikánban.

Örülök, hogy alkalmam nyílik köszönteni az Önök küldöttségét az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportjának konferenciája alkalmából, amelyet ezekben a napokban Rómában tartanak.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni az Önök szolgálatát, amelyet nem csupán azok javára végeznek, akiket az Európai Parlamentben képviselnek, hanem közösségeik minden tagjáért is. Valójában a társadalomban viselt magas tisztség felelősséggel jár a közjó előmozdításáért. Ezért különösen bátorítom Önöket, hogy soha ne veszítsék szem elől az elfeledetteket, a peremre szorultakat, azokat, akiket Jézus Krisztus „a legkisebbeknek” nevez közöttünk (vö. Lk 9,48).

Demokratikusan megválasztott tisztségviselőkként Önök különböző vélemények széles skáláját képviselik. A parlament egyik lényegi feladata éppen az, hogy e nézőpontok kifejezését és megvitatását lehetővé tegye. A civilizált társadalom ismérve azonban az, hogy az eltérő álláspontokat udvariasan és tisztelettel tárgyalják meg; mert az a képesség, hogy nem értünk egyet, figyelmesen meghallgatjuk a másikat, sőt párbeszédet folytatunk azokkal is, akiket ellenfeleinknek tekintünk, tanúságot tesz Isten által minden embernek adott méltóság tiszteletéről. Ezért arra hívom Önöket, hogy tekintsenek Morus Szent Tamásra, a politikusok védőszentjére, akinek bölcsessége, bátorsága és a lelkiismeret védelmében tanúsított kiállása időtálló inspiráció mindazok számára, akik a társadalom jólétén munkálkodnak.

Ennek kapcsán örömmel idézem fel elődeim felhívását, amely szerint az európai identitás csak zsidó–keresztény gyökereire való hivatkozással érthető meg és ápolható. E vallási örökség védelmének célja azonban nem csupán a keresztény közösségek jogainak megőrzése, és nem is elsősorban bizonyos társadalmi szokások vagy hagyományok továbbvitele – amelyek amúgy is időben és térben változnak –, hanem mindenekelőtt egy tény elismerése. Hiszen valamennyien részesülünk abból a hozzájárulásból, amelyet a keresztény közösségek tagjai adtak és adnak ma is Európa javára. Elég felidézni a nyugati civilizáció jelentős fejlődéseit: monumentális katedrálisainak kulturális kincseit, a fenséges művészetet és zenét, a tudományos haladást, valamint az egyetemek születését és elterjedését. Ezek a fejlemények szoros, elválaszthatatlan kapcsolatot hoztak létre a kereszténység és Európa története között – egy olyan történet között, amelyet megbecsülni és ünnepelni kell.

Különösen gondolok azokra a gazdag etikai elvekre és gondolkodási hagyományokra, amelyek a keresztény Európa szellemi örökségét alkotják. Ezek elengedhetetlenek az Isten által adott jogok és az emberi személy eredendő méltóságának védelméhez, a fogantatástól a természetes halálig. Ugyancsak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy választ találjunk a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a gazdasági nélkülözés, valamint az éghajlati válság, az erőszak és a háborúk jelentette kihívásokra. Annak biztosítása, hogy az Egyház hangja – különösen társadalmi tanításán keresztül – továbbra is hallható legyen, nem egy múltbéli korszak visszaállítását jelenti, hanem annak megóvását, hogy a jövőbeli együttműködéshez és integrációhoz szükséges alapvető források el ne vesszenek.

Szeretném továbbá megismételni XVI. Benedek pápa nyomatékos felhívását a „szükséges párbeszédről az értelem világa és a hit világa – a racionális szekularitás és a vallásos hit világa – között” (Találkozó a civil hatóságokkal, Westminster Hall, London, 2010. szeptember 17.). Ez a nyilvános diskurzus – amelyben a politikusoknak igen fontos szerepük van – elengedhetetlen ahhoz, hogy minden fél szakértelmét tiszteletben tartsuk, és egyúttal biztosítsuk azt a kölcsönös „megtisztító” szerepet, amely megóv attól, hogy bármelyik fél torzulások áldozatává váljon (vö. ugyanott). Imádkozom azért, hogy Önök is pozitívan járuljanak hozzá ehhez a nélkülözhetetlen párbeszédhez – nem csupán Európa népeinek, hanem az egész emberi család javára.

E gondolatokkal biztosítalak Önöket imáimról, és Isten bölcsességgel, örömmel és békével kísérő áldását kérem Önökre és családjaikra.

Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media