A Szentatya ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában audiencián fogadta az RCS Akadémia Tanácsadó Testületének tagjait, és beszédet intézett hozzájuk, amelyet az alábbiakban közlünk:

Elnök Úr,
Hölgyeim és Uraim!

Örömmel találkozom Önökke éppen olyan napokban, amikor különösen nagy a feladatuk: tudom, hogy azért gyűltek össze, hogy megvitassák egy új humanizmus lehetőségét a digitális korban. Üdvözletemhez külön bátorítást is fűzök, mert éppen az etika és a mesterséges intelligencia kapcsolatát fogják tárgyalni; azt, hogy miként lehet a kommunikáció az emberek szolgálatában, és hogyan kerülhető el, hogy pusztán algoritmusok rendszere legyen, amelyek lelkiismeret és tudatosság nélkül ismételgetik gondolkodásunkat, puszta adatokká alakítva azt.

Az Akadémia, amelynek Önök a tanácsadó testületét alkotják – az RCS Akadémia – felsőfokú képzést nyújt az újságírás, a közgazdaságtan, a kommunikáció és az üzlet területén. Önök előtt tehát fontos pedagógiai kihívás áll. Az oktatás az, ami aktívvá és átalakítóvá teszi minden ember egyenlő méltóságát, és elősegíti a helyi és globális polgárság gyakorlását a részvétel, a szolidaritás és a szabadság szellemében. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a digitális környezetek használatára és a mesterséges intelligenciával folytatott kritikus viszonyra való nevelés ne váljon el az emberek és közösségek integrált fejlődésétől.

Ennek érdekében meg kell előzni, hogy az információ túlterheltségében és a bölcsesség hiányában újfajta dehumanizáció és manipuláció fejlődjék ki, amelyek álcáikat felöltve kizsákmányolást gyógyításként, hazugságot pedig igazságként tálalnak.

Kettős feladatuk tehát az: felelősségteljesen tájékoztatást kell végezniük, és egyidejűleg képessé kell tenniük címzettjeiket arra, hogy minden állítást kritikusan értékeljenek – megkülönböztessék a tényeket a véleményektől, az igaz híreket az álhírektől. Lényeges, hogy feltárják és hozzáférhetővé tegyék azokat a logikákat, amelyek a közlendőket létrehozzák; ez alapfeltétele annak, hogy lelkiismeretesen és felelősséggel vegyünk részt a közbeszéd építésében. A nagyvállalatoknak ebben döntő szerepük van: nemcsak mint kulturális mecénások, hanem mint a folyamatok élvonalában álló szereplők.

Természetesen ez a gondos munka érinti a gazdaságot és a vállalati stratégiákat is – vagyis Önöket, növekedési és kommunikációs céljaikat. Hallani szoktuk angolul: „Business is business!” – de valójában ez nem így van. Senki sem válhat csupán egy szervezet fogaskerekévé vagy puszta funkciójává. Nincs valódi humanizmus kritikai érzék, folyamatos reflexió és tetteink értelmét firtató bátorság nélkül: merre tartunk? Kinek és miért dolgozunk? Hogyan tesszük jobbá a világot? Ezek a kérdések bátorságot és előrelátást követelnek, mert nincs jövő igazságosság nélkül.

Különösen a kommunikáció gazdasága nem választhatja el sorsát az igazság sorsától. A források és tulajdoni viszonyok átláthatósága, az elszámoltathatóság, a minőség, a világosság és az objektivitás kulcsfontosságú ahhoz, hogy minden nép számára valóban hozzáférhetővé váljon a polgári részvétel joga. Ha ez a jog csak formálisan létezne, az a társadalom sebezhető tagjainak elárulását és az emberi közösség megbántását jelentené (vö. Beszéd a Minds International Association 39. konferenciájának résztvevőihez, 2025. október 9.).

Ebből a szempontból emléketetem Önöket, arra az üzenetre, amelyet Ferenc pápa küldött a Corriere della Sera szerkesztőjének legutóbbi kórházi tartózkodása idején. Így intette az információt szolgáltatókat: „Érezzétek a szavak fontosságát. Nem csak szavak: tettek, amelyek emberi környezeteket építenek. Összekapcsolhatnak vagy szétválaszthatnak, szolgálhatják az igazságot, vagy visszaélhetnek vele. Le kell fegyvereznünk a szavakat, hogy lefegyverezzük az elméket és a Földet. Nagy szükség van elmélkedésre, nyugalomra és a komplexitás érzékelésére.” (Levél a „Corriere della Sera” szerkesztőjéhez, 2025. március 14.).

E szavakból fakad a felelősségre és az őszinteségre szóló felszólítás: töltsük be szerepünket tisztességgel, és alakítsuk együtt a jövő tájékoztatását. Ehhez kreativitásra és látókörre van szükség: előrelátó, építő gondolkodásra, amely felszabadítja a kommunikációt az ideig-óráig tartó divatok sietségéből, az érdekek torzító hatásából és a meghallgatásra nem nevelő polémiákból. Azok az „új dolgok”, amelyekkel szembe kell néznünk, új gondolkodást és új perspektívákat követelnek, amelyek képesek bevonni azokat, akiket a hatalmi logikák kizárnak vagy eszközként használnak fel. Ez a kihívás azoknak szól, akik híreket hoznak forgalomba.

A világ őszinte, bátor vállalkozókat és kommunikátorokat igényel, akik gondjukat viselik a közjónak. Kívánom Önöknek, hogy mindig tudatában legyenek szerepüknek: nézzenet túl a közvetlen, látszólagos előnyök szűk horizontján, amelyek valójában a jövő elszegényítésének módjai lehetnek. Krisztus evangéliuma – amely mindig jó hír a világnak – inspirálja Önöket munkájukban. Kísérje Önöket áldásom is. Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media