Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa üzenetét, amelyet Pietro Parolin bíboros államtitkár mondott el az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Részes Feleinek 30. konferenciáján (COP30) Belémben (Brazília):
A Szentatya üzenete
Elnök úr,
tisztelt állam- és kormányfők, hölgyeim és uraim!
XIV. Leó pápa nevében szívély üdvözletemet küldöm az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Részes Feleinek harmincadik konferenciáján részt vevő valamennyi küldöttnek, és biztosítom Önöket közelségéről, támogatásáról és bátorításáról.
Ha békét akarsz teremteni, óvd a teremtést. A béketeremtés és a teremtés gondozása között egyértelmű kapcsolat áll fenn: „A jóakaratú emberek békére való törekvése bizonyára könnyebbé válna, ha mindenki elismerné az Isten, az ember és az egész teremtés közötti oszthatatlan kapcsolatot.” [1]
Miközben ezekben a nehéz időkben a nemzetközi közösség figyelme elsősorban az országok közötti konfliktusokra irányul, egyre inkább tudatosul, hogy a békét az is fenyegeti, ha nem tanúsítunk kellő tiszteletet a teremtés iránt, ha kifosztjuk a természeti erőforrásokat és ha az éghajlatváltozás miatt fokozatosan romlik az életminőség.
E kihívások globális jellegüknél fogva mindenki életét veszélyeztetik ezen a bolygón, ezért nemzetközi együttműködésre és összetartó, előremutató multilateralizmusra van szükség, amelynek középpontjában az élet szentsége, minden ember Istentől kapott méltósága és a közjó áll. Sajnálatos módon azonban gyakran olyan politikai megközelítéseket és emberi magatartásformákat tapasztalhatunk, amelyek az ellenkező irányba mutatnak, s amelyeket kollektív önzés, mások iránti közöny és rövidlátás jellemez.
„A globális felmelegedés és a fegyveres konfliktusok miatt lángokban álló világ közepette” [2] ennek a konferenciának a remény jelévé kell válnia, a mások véleményének tiszteletben tartása és a közös nyelv, valamint a konszenzus keresésére irányuló erőfeszítés révén, miközben félretesszük az önös érdekeket, és szem előtt tartjuk felelősségünket egymásért és a jövő nemzedékekért.
Elnök úr,
Szent II. János Pál pápa már az 1990-es években hangsúlyozta, hogy az ökológiai válság „erkölcsi kérdés”, és mint ilyen, „feltárja egy új szolidaritás sürgős erkölcsi szükségességét, különösen a fejlődő és a magasan iparosodott nemzetek közötti kapcsolatokban. Az államoknak egyre inkább meg kell osztaniuk a felelősséget, egymást kiegészítő módon, egy olyan természeti és társadalmi környezet előmozdításáért, amely egyszerre békés és egészséges.” [3] Tragikus módon a legsebezhetőbb helyzetben lévők szenvedik el elsőként az éghajlatváltozás, az erdőirtás és a környezetszennyezés pusztító következményeit. A teremtésről való gondoskodás ezért az emberség és a szolidaritás kifejeződése.
Ebből a szempontból létfontosságú, hogy a szavakat és a gondolatokat felelősségen, igazságosságon és méltányosságon alapuló döntésekké és tettekké alakítsuk, hogy a teremtés és felebarátaink iránti gondoskodás által tartós békét teremtsünk.
Mivel az éghajlati válság mindenkit érint, a válaszlépéseknek ki kell terjedniük a helyi önkormányzatokra, polgármesterekre és kormányzókra, kutatókra, fiatalokra, vállalkozókra, egyházi és civil szervezetekre.
Elnök úr,
egy évtizeddel ezelőtt a nemzetközi közösség elfogadta a Párizsi Megállapodást, felismerve, hogy hatékony és fokozatos választ kell adni az éghajlatváltozás sürgető fenyegetésére. [4] Sajnos be kell ismernünk, hogy a megállapodásban kitűzött célok elérésének útja továbbra is hosszú és összetett. Ennek fényében a részes államokat arra buzdítjuk, hogy bátran gyorsítsák fel a Párizsi Megállapodás és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény végrehajtását.
Tíz évvel ezelőtt Ferenc pápa aláírta a Laudato si’ kezdetű enciklikát, amelyben egy mindenkit magába foglaló ökológiai megtérés szükségességét hangsúlyozta, mivel „az éghajlat közös jó, amely mindenkié és mindenkihez tartozik. Globális szinten összetett rendszer, amely az emberi élet számos alapvető feltételéhez kapcsolódik.” [5]
Kívánom, hogy a COP30 minden résztvevője, valamint mindazok akik figyelemmel kísérik munkáját, bátran vállalják fel ezt az ökológiai megtérést gondolkodásukban és a cselekedeteikben, szem előtt tartva az éghajlati válság emberi arcát.
Ez az ökológiai megtérés ösztönözze egy új, emberközpontú nemzetközi pénzügyi struktúra kialakítását, amely biztosítja, hogy minden ország – különösen a legszegényebbek és az éghajlati katasztrófákak leginkább kitett nemzetek – teljes mértékben kibontakoztathassák lehetőségeiket, és polgáraik méltóságát tiszteletben tartsák. Ez a struktúra vegye figyelembe az ökológiai adósság és a külföldi adósság közötti összefüggést is.
Elő kell mozdítani az integrális ökológia nevelését, amely rávilágít arra, hogy a személyes, családi, közösségi és politikai szinten hozott döntések miként alakítják közös jövőnket, miközben felhívja a figyelmet az éghajlati válságra, és olyan gondolkodásmódra és életmódra ösztönöz, amely egyre jobban tiszteletben tartja a teremtést, valamint megóvja az emberi személy méltóságát és az élet sérthetetlenségét. [6]
A COP30 valamennyi résztvevője kötelezze el magát az Isten által ránk bízott teremtés védelme és gondozása mellett, hogy egy békésebb világot építhessünk.
Biztosítom Önöket a Szentatya imáiról, miközben ezen a COP30-on a közjó és az emberiség jövője érdekében fontos döntéseket hoznak.
[1] XVI. Benedek pápa, Üzenet a Béke Világnapjának megünneplésére, 2010. január 1.
[2] XIV. Leó pápa, Homília a teremtés gondozásáért bemutatott szentmisén, Borgo Laudato Si’, Castel Gandolfo, 2025. július 9.
[3] Szent II. János Pál pápa, Üzenet a Béke Világnapjára: „Béke a teremtő Istennel, béke az egész teremtéssel”, 1990. január 1.
[4] vö. Párizsi Megállapodás, Preambulum
[5] Ferenc pápa, Laudato si’ enciklika, 23.
[6] vö. XVI. Benedek pápa, Üzenet a Béke Világnapjának megünneplésére, 2010. január 1.
forrás: Bollettino
kép: Vatican News
