Ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az oroszországi katolikus zarándokok egy csoportját, akik jubileumi zarándoklatuk alkalmából érkeztek Rómába.

Az alábbiakban közöljük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Béke legyen veletek!

Kedves püspöktestvérek,
kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők,
kedves oroszországi katolikus zarándokok!

Szívélyesen köszöntöm mindnyájukat, akik elzarándokoltak a jubileumi év alkalmából. Valóban, a Szentév, amelyet a Katolikus Egyház jelenleg ünnepel, zarándoklatra hív bennünket, hiszen „útra kelni jellemző azokra, akik az élet értelmét keresik” (Spes non confundit bulla, 5). Ilyenkor emberek ezreit láthatjuk, amint az Örök Város utcáin járva átlépik a Szent Kaput, megállnak az apostolok és vértanúk sírjánál, és a hit útjain reménnyel töltik el szívüket, amelyek Rómát keresztül-kasul átszövik.

Az önök jelenléte beleilleszkedik annak a sok nemzedéknek az útjába, akik felkeresték ezeket a helyeket, ahol a keresztény lélek szíve dobog, ahol a hit eseményei – amelyeket az apostoli idők óta kaptunk és továbbadtunk, s amelyekből oly sok nép és nemzet bőségesen merített, és amelyekből ma is él – összefonódnak a mindennapi élet gondjaival és feladataival. Az ókori római civilizáció emlékei mellett ott magasodnak a bazilikák, templomok, kolostorok és az élő hit számos más kézzelfogható jele, amelyek az emberek szívében gyökereznek, képesek átformálni a lelkiismereteket és a jóra indítani. Így ez a város az emberi lét szimbóluma is lehet, amelyben a múlt tapasztalatainak „romjai”, a szorongások, a bizonytalanságok és a nyugtalanságok összefonódnak a napról napra növekvő hittel, amely a szeretetben tevékennyé válik, valamint a reménnyel, amely nem csal meg, hanem bátorít: mert még a romokon is, a bűn és az ellenségeskedés ellenére, az Úr képes felépíteni az új világot és a megújult életet. Róma szent épületei lelki valóságra emlékeztetnek: hogy a keresztség szentsége által mi is „mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által” (1Pét 2,5).

Kedves testvéreim, valóban, mindannyian élő kövek vagyunk az Egyház épületében. Minden egyes kő, bármilyen kicsiny is, amelyet az Úr a helyére illesztett, fontos szerepet tölt be az egész építmény szilárdságában. Maga az Úr Jézus is bátorította tanítványait: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát” (Lk 12,32).

E jubileumi zarándoklat után visszatérnek hazájukba, és arra kapnak meghívást, hogy folytassák a keresztény élet útját, lelkipásztorok és hívek együtt, nem feledve, hogy mindannyian felelősek a helyi egyházukért, „hordozzátok egymás terhét” (Gal 6,2). A szeretet, a testvériség, a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet példája mutatkozzon meg családjaitokban, egyházközségeitekben és egyházmegyei közösségetekben mindazok iránt, akik között éltek, dolgoztok és tanultok. Így lobbanhat lángra a keresztény szeretet tüze, amely képes felmelegíteni a szívek ridegségét, még a legmegkeményedettebbekét is.

Kedveseim, már csaknem egy év telt el azóta, hogy Ferenc pápa megáldotta a Salus Populi Romani ikont, és átadta helyi egyházatoknak, hogy a Szentév jelévé váljon. Ennek az ikonnak az Oroszország katolikus egyházmegyéiben való zarándoklata legyen vigasztalás forrása számotokra, családjaitok számára, különösen pedig a betegeknek és szenvedőknek. Legyen ez egyben meghívás arra, hogy az Istennel való találkozásból merítsetek reményt az imádság, a Szentírás olvasása, a rászorulók szolgálata és a vigasztalás szavai által. A Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja és a Béke Királynője, aki mindig előttünk jár a hit és a remény zarándokútján, erősítsen meg benneteket hivatásotokban és keresztény életetek útján! Imáimban megemlékezem rólatok, és szívből megáldalak benneteket.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media