XIV. Leó pápa ma délelőtt a Quirinale-palotában hivatalos látogatást tett az Olasz Köztársaság elnökénél, Sergio Mattarella úrnál.

Az alábbiakban közzétesszük a pápa beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

Elnök úr,

köszönöm a hozzám intézett kedves szavakat és a meghívást, hogy eljöhettem ide, a Quirinale palotába, egy olyan palotába, amelyhez a katolikus egyház történelme és számos pápa emléke oly szorosan kapcsolódik.

Róma püspökeként és Olaszország prímásaként fontos számomra, hogy e látogatással megújítsam azt az erős köteléket, amely Péter Szentszékét és az olasz népet, amelyet Ön képvisel, az Olaszország és a Szentszék között fennálló szívélyes kétoldalú kapcsolatok keretében összeköti, amelyet az őszinte barátság és a gyümölcsöző együttműködés jellemez.

Ez a boldog összhang, amely a félsziget történelmében és az ország hosszú vallási és kulturális hagyományaiban gyökerezik. Ennek jeleit láthatjuk a terület számtalan templomában és harangtornyában, amelyek gyakran a művészet és az áhítat igazi kincstárai, amelyekben e nép veleszületett kreativitása, valamint őszinte és szilárd hite oly sok szépségről tett tanúbizonyságot: művészi, de mindenekelőtt erkölcsi és emberi szépségről.

Megragadom a találkozónk adta alkalmat, hogy kifejezzem a Szentszék szívből jövő háláját azért, amit az olasz hatóságok tettek és tesznek az egyházi események alkalmával, amelyek Rómát teszik központtá és az egész világ figyelmét magukra vonják.

Különösen szeretném kifejezni elismerésemet és hálámat a különböző szinteken tett erőfeszítésekért, amelyeket tisztelendő elődöm, Ferenc pápa halála körülményei között tettek. Éppen e falak között mondta: „A gyökereim ebben az országban vannak.” (Beszéd az Olasz Köztársaság elnökénél tett hivatalos látogatás alkalmával, 2017. június 10.), és minden bizonnyal az olasz föld és nép iránti szeretete megható és meleg visszhangra talált azokban a napokban, ami a későbbi konklávé során, az új pápa megválasztásáért tett nagy és bölcs erőfeszítésekben is megmutatkozott.

Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni Önnek, elnök úr, és az egész országnak a vendégszeretet és a hatékony szervezés csodálatos tanúságtételéért, amelyet Olaszország a jubileumi év során hónapok óta nyújt a különböző területeken – logisztika, biztonság, infrastruktúra és szolgáltatások biztosítása és irányítása, és sok más területen is – kinyitva karjait és megmutatva vendégszerető arcát a világ minden tájáról ideáramló zarándokok előtt. Az egyetemes egyház a remény jubileumát ünnepli. Ferenc pápa a Spes non confundit című bullában, amellyel 2024 májusában meghirdette, és amelyben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy „figyeljünk arra a sok jóra, ami a világban jelen van, hogy ne essünk abba a kísértésbe, hogy a rossz és az erőszak által elárasztottnak tekintsük magunkat” (7. p.). Úgy gondolom, hogy az a gyönyörű szinergia és együttműködés, amelyet ezekben a napokban tapasztalunk, önmagában is a remény jele mindazok számára, akik hittel jönnek át a Szent Kapun, hogy imádkozzanak Péter és az apostolok sírjánál.

Néhány év múlva ünnepeljük a Lateráni egyezmények századik évfordulóját. Még inkább indokoltnak tűnik számomra, hogy e tekintetben megerősítsük, mennyire fontos a szférák kölcsönös megkülönböztetése, amelyből kiindulva, a szívélyes tisztelet légkörében, a Katolikus Egyház és az Olasz Állam együttműködik a közjó előmozdításáért, az emberi személy szolgálatában, akinek sérthetetlen méltóságának mindig első helyen kell állnia a döntéshozatali folyamatokban és a társadalmi fejlődésért végzett cselekvésben, különösen a legelesettebbek és a rászorulók védelmében, minden szinten. E célból méltatom és bátorítom a kölcsönös elkötelezettséget, hogy minden együttműködés az 1984-es konkordátum fényében és teljes tiszteletben tartásával történjék.

Sajnos nyilvánvaló, hogy olyan időket élünk, amikor a remény számos jele mellett számos súlyos szenvedéssel járó helyzet is van, amelyek világszerte sebeket ejtenek az emberiségen, és sürgős, de ugyanakkor előrelátó válaszokat igényelnek.

Az első kötelezettségvállalás, amelyet e tekintetben szeretnék felidézni, a béke iránti elkötelezettség. Sok háború pusztít bolygónkon, és a képeket látva, a híreket olvasva, a hangokat hallgatva, valamint az általuk fájdalmasan érintett emberekkel találkozva, elődeim szavai hangosan és prófétai módon visszhangzanak. Hogyan is ne emlékeznénk arra a megdönthetetlen, ám figyelmen kívül hagyott figyelmeztetésre, amelyet XV. Benedek az első világháború idején megfogalmazott (vö. Levél a hadviselő népek vezetőihez, 1917. augusztus 1.)? És a tiszteletreméltó XII. Piuszéra, a második világháború előestéjén (vö. Rádióüzenet a kormányokhoz és a népekhez a háború fenyegető veszélye idején, 1939. augusztus 24.)? Tekintsünk azok arcára, akiket elborít a halált és pusztítást könyörtelenül tervezők irracionális kegyetlensége. Hallgassuk meg kiáltásukat, és emlékezzünk a szentéletű XXIII. János pápával együtt, hogy „minden emberi lény személy, azaz értelemmel és szabad akarattal felruházott természet; ezért olyan jogok és kötelességek alanya, amelyek közvetlenül és egyidejűleg következnek természetéből: jogok és kötelességek, amelyek ezért egyetemesek, sérthetetlenek, elidegeníthetetlenek” (Pacem in terris enciklika, 1963. április 11., 5). Ezért megújítom szívből jövő felhívásomat, hogy továbbra is dolgozzunk a béke helyreállításán a világ minden részén, és hogy egyre inkább ápoljuk és támogassuk az igazságosság, a méltányosság és a népek közötti együttműködés elveit, amelyek elválaszthatatlanul annak alapját képezik (vö. Szent VI. Pál, Üzenet a béke első világnapjának megünneplésére, 1968. január 1.).

E tekintetben elismerésemet fejezem ki az Olasz Kormány elkötelezettségéért a háború és a nyomor okozta számos szükséghelyzet, különösen a Gázában élő gyermekek érdekében, a Bambino Gesù Kórházzal való együttműködésben. Ezek jelentős és hatékony hozzájárulások a méltóságteljes, békés és virágzó együttélés megteremtéséhez az emberi család minden tagja számára.

Az Olasz Állam és a Szentszék közös elkötelezettsége, amelyet mindig is a multilateralizmus előmozdítása érdekében tanúsítottak és ma is tanúsítanak, minden bizonnyal hozzájárul ehhez a célhoz. Ez rendkívül fontos érték. Korunk összetett kihívásai minden eddiginél inkább szükségessé teszik a közös megoldások keresését és megvalósítását. Ezért elengedhetetlen e folyamatok és dinamikák erősítése, eredeti célkitűzéseik felidézésével, amelyek elsősorban a konfliktusok megoldására és a fejlődés előmozdítására irányulnak (vö. Ferenc, Fratelli tutti enciklika, 2020. október 3., 172), az átlátható és egyértelmű kommunikáció előmozdításával, elkerülve azokat a kétértelműségeket, amelyek megosztottságot okozhatnak (vö. Ferenc, Beszéd a diplomáciai testület tagjaihoz, 2025. január 9.).

A következő évben egy fontos évforduló megünneplésére készülünk: Assisi Szent Ferenc, Olaszország védőszentje 1226. október 3-án bekövetkezett halálának nyolcszázadik évfordulójára. Ez alkalmat ad arra, hogy kiemeljük a „közös otthon” gondozásának sürgető feladatát. Szent Ferenc arra tanított bennünket, hogy a Teremtőt minden teremtmény iránti tisztelettel dicsőítsük: üzenetét a félsziget „földrajzi szívéből” indította útjára, és írásainak szépsége, valamint saját és testvérei tanúságtétele révén üzenete nemzedékeken át eljutott hozzánk. Ezért hiszem, hogy Olaszország különleges módon kapta meg azt a küldetést, hogy továbbadja a népeknek azt a kultúrát, amely a földet „testvérként ismeri el, akivel osztozunk a létezésben, és gyönyörű anyaként, aki karjaiba fogad minket” (Ferenc, Laudato si’ enciklika, 1).

Az elmúlt évtizedekben Európában, mint tudjuk, a születési ráta jelentős csökkenésének lehetünk tanúi. Ez elkötelezettséget igényel a családot támogató döntések előmozdításában minden szinten: a család erőfeszítéseinek támogatásában, értékeinek előmozdításában, szükségleteinek és jogainak védelmében. Az „apa”, „anya”, „fiú”, „lány”, „nagyapa”, „nagymama” az olasz hagyományban olyan szavak, amelyek természetes módon fejezik ki és ébresztik a szeretet, a tisztelet és az önzetlen odaadás érzéseit, olykor hősies formában, a családi közösség, és ezáltal az egész társadalom javára. Különösen szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy minden család számára biztosítva legyen a méltó munka feltételeinek támogatása, igazságos körülmények között, figyelemmel az anyaság és apaság szükségleteire. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy bizalmat ébresszünk a családoknak, különösen a fiatal családoknak, hogy nyugodtan tekinthessenek a jövőbe, és harmóniában növekedhessenek.

Ennek keretében minden szinten alapvető jelentőségű az élet tiszteletben tartása és védelme annak minden szakaszában: a fogantatástól az öregkorig, egészen a halál pillanatáig (vö. Ferenc, Beszéd a Pápai Életvédő Akadémia teljes közgyűléséhez, 2021. szeptember 27.). Remélem, hogy ez az érzékenység tovább fog erősödni, különösen az orvosi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében, minden egyes ember szükségleteinek megfelelően.

Hálámat fejezem ki azért a segítségért, amelyet ez az ország nagylelkűen nyújt a migránsoknak, akik egyre gyakrabban kopogtatnak ajtaján, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem iránti elkötelezettségéért. Ezek korunk összetett kihívásai, amelyekkel szemben Olaszország soha nem hátrált meg. Arra bátorítok, hogy mindig őrizzük meg a nyitottság és a szolidaritás lelkületét. Ugyanakkor szeretném kiemelni annak fontosságát, hogy az ideérkezőket építő módon segítsük beilleszkedni az olasz társadalom értékeibe és hagyományaiba, hogy a népek találkozásában megvalósuló kölcsönös ajándék valóban mindenki gazdagodását és javát szolgálja. Ebben az összefüggésben hangsúlyozom, milyen értékes, ha mindenki szereti és továbbadja saját történelmét és kultúráját annak jeleivel és kifejeződéseivel együtt: minél inkább felismeri és békében szereti az ember azt, ami ő maga, annál könnyebb félelem nélkül és nyitott szívvel találkozni és befogadni a másikat.

Manapság megfigyelhető egyfajta tendencia, hogy különböző szinteken nem értékeljük kellőképpen azokat a mintákat és értékeket, amelyek évszázadok során formálták kulturális identitásunkat, sőt olykor igyekeznek eltörölni törénelmi és emberi jelentőségüket. Ne becsüljük le azt, amit elődeink átéltek, és amit – gyakran nagy áldozatok árán – ránk hagytak. Ne engedjük, hogy magukkal ragadjanak a tömegessé váló, változékony minták, amelyek csupán a szabadság látszatát hirdetik, miközben az embereket a pillanatnyi divatok, kereskedelmi stratégiák vagy más befolyásoló tényezők révén függőségbe taszítják (vö. Joseph Ratzinger, Homília a pro eligendo Romano Pontifice misén, 2005. április 18.). Az előttünk járók emlékének ápolása és hagyományainak megbecsülése, amelyek azzá tettek bennünket, akik vagyunk, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tudatosan, derűsen, felelősségteljesen és távlatosan tekintsünk a jelenre és a jövőre.

Elnök úr, Önnek és Önben az egész olasz népnek szeretném kifejezni legszívélyesebb jókívánságaimat minden jóra. Olaszország rendkívüli gazdagsággal rendelkező ország, amelynek értékei gyakran szerények és rejtettek, ezért időről időre felfedezésre és újrafelfedezésre szorulnak. Ez az a szép kaland, amelyre minden olasz embert bátorítok: hogy merítsen belőle reményt, és bizalommal nézzen szembe a jelen és a jövő kihívásaival. Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media