Ma délelőtt a Szentatya, XIV. Leó pápa audiencián fogadta a különböző kongregációk és intézetek általános káptalanjainak és közgyűléseinek résztvevőit: Drága Vér Misszionáriusait, a  Mária Társaságát (maristák), a Szeplőtelen Ferenceseket és a Szeplőtelen Máriáról nevezett Orsolyitákat.

Az alábbiakban közöljük a pápa beszédét, amelyet az audiencián jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!

Kedves testvérek, Eminenciás uram,

nagyon öröm számomra, hogy találkozhatok Önökkel káptalanjaik és közgyűléseik alkalmával.

Üdvözlöm a jelenlévő elöljárókat és elöljárónőket, valamint mindnyájukat, akik ezekben a napokban a meghallgatás és a megkülönböztetés munkáját végzik. Néhány kongregációjukban választások is zajlanak; ez nagy ajándék az Egyház számára és egyben nagy felelősség, amelyet együtt bízunk az Úrra.

Intézményeik „nagyszerű és sokszínű tanúságtétel” jelentenek, amelyekben tükröződik mindaz a sokféle ajándék, amelyet Isten alapítóiknak és alapítónőiknek adott. Ők, a Szentlélek működésére nyitottan, felismerték az idők jeleit, és megvilágosodott módon válaszoltak a felmerülő szükségletekre (vö. Szent II. János Pál, Vita consecrata apostoli buzdítás, 9).

Így Morellói Brigitta már a 17. században a fiatal nők nevelésével – olyan korban, amikor a társadalom nem mindig ismerte el a nők értékét – a női kibontakozás olyan művét indította el, amely bőséges gyümölcsöt hozott a jövő számára. Hasonlóképpen Szent Gáspár del Bufalo két évszázaddal később Rómában a népmissziókkal és a Krisztus Vére iránti áhítat elterjesztésével küzdött a korát sújtó „istentelenség és vallástalanság” terjedése ellen. Franciaországban Jean-Claude Colin atya, a Názáreti Mária alázatának és rejtettségének lelkületétől vezérelve kezdte meg apostoli munkáját. Végül az 1990-es években Szent Ferenc és Szent Maximilián Kolbe nyomdokain jöttek létre a Szeplőtelen Ferencesek.

Ez a sokrétű örökség hozott ma össze benneteket, és ebből néhány közös vonást emelhetünk ki.

Elsőként a közös élet fontosságát: ez a megszentelődés helye, valamint az apostolkodás ihletője, tanúságtétele ereje. Ebben „a Lélek ereje, amely az egyikben van, egyidejűleg mindenkire árad” (uo., 42), és „az ember nemcsak a saját ajándékát élvezi, hanem megsokszorozza azt, amikor megosztja másokkal, és a mások ajándékának gyümölcsét sajátjaként élvezi” (uo.). Nem véletlen, hogy a Szentlélek arra indította elődeiteket, hogy társakat gyűjtsenek, akikkel a jót közösen élhetik és növelhetik. Így volt a kezdetekkor és így van ma is.

Másodikként az engedelmesség alapvető értékét szeretném kiemelni, mint a szeretet cselekedetét. Jézus így tett az Atyával való kapcsolatában: „Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 5,30). Szent Ágoston erőteljesen hangsúlyozza az engedelmesség és az igazi szeretet kapcsolatát: „Ti a szeretetet ápoljátok” – mondja – „az engedelmesség pedig ennek leánya […], a gyökér a föld alatt, a gyümölcs a szemünk előtt. Van szereteted? Mutasd meg a gyümölcsét! Hadd lássam az engedelmességet!” (Sermo 359 B, 12). Ma nem divatos az engedelmességről beszélni, mert sokan a szabadság feladásának tartják. Pedig valójában az engedelmesség – a másik meghallgatásának és elfogadásának nagylelkű cselekedete – a szeretet nagy tette, amelyben meghalunk önmagunknak, hogy testvérünk növekedhessen és élhessen. Hittel megélve az adományozás ragyogó útja, amely segíti a világot újra felfedezni az áldozat értékét, a tartós kapcsolatok képességét és a hűségben megélt együttlét érettségét. Az engedelmesség a szeretetben megélt szabadság iskolája.

Harmadikként a kor jeleire való éber figyelmet említem. Rendjeitek nem jöhettek volna létre, ha alapítóitok nem ismerték volna fel testvéreik valós szükségleteit. Ők bátran indultak el, sokszor szenvedéseket is vállalva, hogy szolgálják a rászorulókat, és felismerjék Isten hangját a szegényben. Ezért fontos, hogy Önök is élő emlékezetben tartsák ezeket a bátor kezdeteket – nem régészekként vagy üres nosztalgiaként, hanem hogy újra felfedezzék az inspiráló szikrát, az eszményeket, terveket és értékeket, amelyek őket mozgatták (Ferenc pápa, Levél minden megszentelt életűhöz, 2014. november 21., I, 1) -, és az esetleg még kiaknázatlan lehetőségeket az „itt és most” szolgálatába állítsák.

Kedves barátaim, tudom, hogy mennyi jót tesztek nap mint nap a világ számos pontján -olyan jót, amely gyakran rejtve marad az emberek szeme elől, de Istené elől nem! Hálás vagyok ezért, és szívből megáldalak benneteket, bátorítva, hogy hittel és nagylelkűséggel folytassátok küldetéseteket. Köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: @VATICAN MEDIA (Vatican News)