Az alábbiakban közöljük XIV. Leó pápa üzenetét, amelyet a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 8. kongresszusa résztvevőinek küldött, amelyre 2025. szeptember 17-18-án kerül sor Asztanában (Kazahsztán):
A Szentatya üzenete
Peace, Shalom, Salam, Бейбітшілік (Beybitshilik) [Békesség]!
Szívből jövő üdvözletemet küldöm mindazoknak, akik részt vesznek a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 8. kongresszusán, amelyet Asztanában tartanak „A vallások párbeszéde: szinergia a jövőért” témában. Különösen hálásan köszönöm Kassym-Jomart Tokayev úrnak, a Kazah Köztársaság elnökének. A világ minden tájáról összegyűltek, hogy megújítsák barátságaikat és újakat kössenek, egyesülve közös vágyunkban, hogy gyógyulást hozzunk meghasadt és sebzett világunknak. Ez a téma különösen időszerű, hiszen hangsúlyozza a vallások közötti párbeszéd létfontosságú szerepét egy erőszakos konfliktusokkal terhelt korszakban.
A „szinergia” lényege az együttműködés – egymással és az Istennel egyaránt. Minden hiteles vallási ösztönzés elősegíti a párbeszédet és az együttműködést, amelynek alapja az egyének és nemzetek közötti kölcsönös függőség tudata. A harmonikus együttműködés ezért nem csupán pragmatikus választás, hanem a valóság mélyebb rendjének visszatükröződése: összhangban áll közös létezésünk alapvető szerkezetével, mint az egyetlen emberi család tagjai. Lelkiismeretünk mélyén ez a tudatosság mély szolidaritásérzetet ébreszt bennünk – azt a meggyőződést, hogy felelősek vagyunk egymásért (vö. II. János Pál, Sollicitudo Rei Socialis, 1987. december 30., 38). A szolidaritás tehát a szinergia cselekvő megnyilvánulása: a felebarát szeretetének globális léptékű megélése.
Az ilyen együttműködés nem a különbségek eltörlésére hív, hanem arra, hogy a sokszínűséget kölcsönös gazdagodás forrásaként fogadjuk el. A Katolikus Egyház elismeri és nagyra értékeli mindazt, ami „igaz és szent” a többi vallásban (Nostra Aetate, 1965. október 28., 2). Valójában igyekszik előmozdítani az autentikus szinergiát azáltal, hogy minden hagyomány sajátos adományait a találkozás asztalára hozza, ahol minden hit a közjó szolgálatában saját bölcsességével és együttérzésével járul hozzá.
A „szinergia a jövőért” nem puszta jelszó, hanem máris gyümölcsöt hozó valóság. A vallási vezetők 1986-os, Assisiben tartott történelmi imatalálkozója, amelyet II. János Pál pápa hívott össze, megmutatta, hogy a vallások közötti béke nélkül nincs béke a nemzetek között. A közelmúltban, 2019-ben Abu-Dzabiban aláírt Az emberi testvériségről, a világbékéről és az együttélésről szóló dokumentum – amelyet tiszteletreméltó elődöm, Ferenc pápa és Al-Azhar nagyimámja, Ahmad Al-Tayyeb írt alá – világos tervet kínált arra, miként mozdíthatja elő a vallások közötti szinergia a globális békét és együttélést. Ugyanezt a szellemet tapasztaltuk a kongresszus legutóbbi, 2022-es ülésén is, ahol különböző vallások vezetői, köztük Ferenc pápa, közösen ítélték el az erőszakot és a szélsőségességet, kiálltak a menekültek mellett, és a békéért való közös cselekvésre buzdítottak. Ezek a magas szintű elkötelezettségek konkrét tettekben is megmutatkoznak: amikor természeti katasztrófák sújtanak, amikor menekültek kényszerülnek otthonukat elhagyni, vagy amikor családok szenvednek szélsőséges szegénységben és éhezésben, a vallási közösségek gyakran összefognak, és egymás mellett dolgoznak, hogy segítséget és reményt nyújtsanak a leginkább rászorulóknak.
Az általunk vágyott jövő – a béke, a testvériség és a szolidaritás jövője – mindenki kezét és szívét igényli. Amikor a vallási vezetők együtt állnak ki a társadalom legsebezhetőbbjeinek védelmében, közösen ültetnek fákat közös otthonunk gondozására, vagy egységes hangon emelik fel szavukat az emberi méltóság mellett, tanúságot tesznek arról az igazságról, hogy a hit inkább egyesít, mint megoszt. Így válik a szinergia az egész emberiség számára a remény erőteljes jelévé, megmutatva, hogy a vallás lényege szerint nem a konfliktus, hanem a gyógyulás és a megbékélés forrása.
Ezekkel az érzésekkel bízom abban, hogy a kongresszus munkája ösztönözni fog bennünket, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk a harmónia érdekében, és olyan békeszinergiát hozzunk létre, amely – ahogy már mondtam – „fegyvertelen és leszerelő, alázatos és kitartó”, mindig a szeretetet keresi és közel áll a szenvedőkhöz (Urbi et Orbi, 2025. május 8.). Imádkozzunk egymás mellett, szolgáljunk egymás mellett, és egy szívvel szólaljunk meg, ahol az emberi méltóság veszélyben van. A Mindenható áldja meg erőfeszítéseinket, és hozzon bőséges gyümölcsöt minden ember javára.
Vatikán, 2025. szeptember 14.
XIV. Leó pápa
forrás: Bollettino
kép: UNAOC
